Bangóné Borbély Ildikó, az MSZP folyvást rikácsoló politikusa darabokra tépte a Parlamentben a konzultációs kérdőívet, egy liberális huszonéves leányzó pedig egyenesen a megevését és kihányását helyezte kilátásba. Gyurcsány Ferenc általában bármikor kész hozzájuk felzárkózni, a jelek szerint azonban már ő maga is kínosnak érezte az ezekhez hasonló megnyilvánulásokat.
Hasznosítsd újra a nemzeti konzultációdat! címmel felhívást intézett hát a baloldaliakhoz, és arra ösztönözte híveit, hogy csináljanak művészi vagy vicces alkotásokat a kézhez kapott dokumentumokból. Kedvcsinálóként rögtön mutatott is egy ugyanabból a papírlapból hajtogatott, kutyát formázó origamit, és várta a témához kapcsolódó feltöltéseket. Amint az borítékolható volt, a rajongói közül páran pontosan azt tették, amit máskor. Leutánozták. Többeknek pedig – vérbeli szoci szavazókhoz illendően – se a humorról, még kevésbé a művésziességről nem voltak fogalmaik, ezért azt dokumentálták az elküldött fényképeken, amint éppen felgyújtják a kérdőíveket.
Bár tüzet ugyan nem okoztak, mégis elég égő volt látni azokat a jellemzően fürdőszobai környezetbe helyezett csinálmányokat, amelyek ordenáré színvonalon örökítették meg a családokat megszólító nemzeti konzultáció sajátos utóéletét. Aztán nagyon hamar a trágárkodók is megjelentek, akik nyomdafestéket nem tűrő feliratokkal adták az ívet… a kérdőívnek.
Mindennél sajnálatosabb azonban, hogy ez a viselkedésforma nem csak az ellenzéket éltető civilek sajátja.
Az alpári megnyilvánulások manapság egyes balliberális politikusokra is átragadtak. Putyin-csicska és hazaáruló. Ezeket a feliratokat tűzte ki a Párbeszéd Magyarországért politikusa, Tordai Bence a miniszterelnök parlamenti dolgozószobájának ajtajára még 2017-ben. Ezt a balliberális média annak idején teljesen helyénvaló cselekedetnek minősítette, ám amikor a kormánypárthoz közel álló személyek Bevándorlást támogató szervezet feliratú matricákat ragasztottak a bevándorlást támogató szervezetek bejáratára, azt már gúnyos modorban tárgyalták a túloldalon.
Apropó, beszédmodor! A fent említett Tordai Bence azóta igencsak rákapott a tiszteletlenségre. Mint ismert, ez év júniusában a házszabállyal ellentétes módon nem volt hajlandó miniszterelnöknek szólítani Orbán Viktort parlamenti közegében. Akkoriban még el lehetett hinni neki, hogy az ugyanabban a hónapban (is) bátran bunkóskodó jobbikostól, Jakab Pétertől kaphatott ihletet az apró kis közjátékhoz. Utóbbi azzal kezdte aktuális felszólalását, hogy meg van szeppenve, ennyi bűnöző előtt ugyanis még életében nem beszélt.
Az volt a legszebb, hogy mivel anyapártja, a Jobbik Magyarországért Mozgalom már akkoriban is nyakig benne volt a zavaros pénzügyi manipulációkkal tarkított slamasztikában, nem is volt annyira egyértelmű, hogy kikre is céloz valójában. Tordai Bence azonban belejött a cirkuszcsinálásba, és ezt a fogalmat kimaxolva november 12-én bohócorrot vitt Polt Péternek az Országházba, utalva arra, hogy vélekedése szerint a főügyész mennyire veszi komolyan a hivatását. November 14-én pedig Semjén Zsolt kormányjavaslatát próbálta kifigurázni, amely újraszabályozná a civil szervezeteknek nyújtható állami támogatások rendszerét.
A Párbeszéd politikusának beszéde a CÖF (Civil Összefogás Fórum) rövidítésének szónoklatszerű hangsúlyokkal előadott ismételgetéséből állt, performanszát azonban még az övéi sem díjazták igazán. Kompenzálásként felidézte hát közösségi oldalán Lázár Ervin meséjét Dömdödömről, aki szintén egyetlen szóval, a saját nevének tendenciózus ismételgetésével tudta csupán kifejezni érzelmeit, az erre érkező kommentek tanúsága szerint az emberek többsége azonban nehezen hiszi el, hogy Bence barátunk hirtelen irodalmárrá avanzsált. Mint ahogy Jakab Péterből sem válik sem egy, sem pedig két csapásra illemtanár, és Bangóné sem lesz az elkövetkezendőkben halk beszédű, finom úri hölgy.
Viszont – bár bizonyára berzenkednek még a felvetett gondolattól is – mindhárman mutatnak némi hasonlóságot az imént tárgyalt konzultációs kérdőívekhez. Sokan bíznak benne, hogy miként azokat, őket is visszaküldik egyszer Magyarország jobboldali érzelmű polgárai. Valamikor. Valahova. Még ha nem is postafordultával.
A szerző újságíró