Trócsányi László igazságügyi miniszter ezzel kapcsolatban egyértelművé tette a magyar kormány álláspontját, miszerint a nemzetközi védelemért folyamodók kötelező áthelyezését előíró uniós norma sérti a „céltagállamok” szuverenitását, mert az arról való döntés, hogy kit enged be a saját területére, nem vonható el a nemzetállami hatáskörből.
A szuverenitás – általánosan elfogadott fogalma szerint – az állami főhatalommal azonosítható, amely mindenkire kiterjed, aki az adott állam területén tartózkodik, tehát a külföldiekre is. Az államterület az állam felségjogának területi kiterjedése, amelyen más felségjoga nem érvényesül.
A területi felségjog lényege szerint az állam területén minden személlyel szemben fennáll, azaz a területi felségjog nem dolgokkal való rendelkezési jog, hanem személyek feletti hatalom. A területi felségjogból eredő jogosítványok körébe tartozik az, hogy az állam szuverén módon döntheti el, hogy kiknek, milyen feltételekkel és mennyi időre engedi meg a területére történő belépést.
Az állami terület integritása nemzetközi jogi értelemben nem pusztán a határok sérthetetlenségét jelenti, hanem az adott területen érvényesülő felségjogok tiszteletben tartásának követelményét is.
Vagyis az állami területi integritás biztosításának jogát sérti az is, ha az államot megillető területi felségjogot korlátozzák olyan módon, hogy az érintett állam kifejezett felhatalmazása nélkül biztosítják más állam vagy nemzetközi szervezet számára is a területi felségjogba tartozó valamely jogosítvány gyakorlását, vagy akarata ellenére elvonják azt az alapvető hatáskörét, hogy a területén tartózkodó személyek fölött gyakorolja a hatalmát – beleértve azt is, hogy beléphetnek-e adott személyek az államterületre.
Tény, hogy az állam területi integritásának biztosítása nem abszolút jog, azt az állam két- vagy többoldalú nemzetközi megállapodással korlátozhatja. Ennek azonban lényeges eleme, hogy az mindig az érintett állam kifejezett akaratán és felhatalmazásán alapszik, ami az állami szuverenitás gyakorlása körébe tartozik, ezért nem eredményezi a területi integritás sérelmét.
A tagállamok által elfogadott, Európai Unióról szóló szerződés 4. cikkének (2) bekezdése az unió hatáskörével összefüggésben rögzíti, hogy az unió „tiszteletben tartja az alapvető állami funkciókat, köztük az állam területi integritásának biztosítását”. Ez jogi tartalma szerint azt jelenti, hogy az EU tartózkodik minden olyan egyoldalú intézkedéstől, amely az állami területi integritás biztosítására vonatkozó alapvető tagállami funkció érvényesülését sértené.
Tehát ebben a körben az érintett tagállam kifejezett akarata és felhatalmazása hiányában ilyen intézkedésre nincs jogosultsága az unió egyetlen szervének sem, ezeket a kérdéseket a szuverenitástranszfer alól maga az alapszerződés veszi ki. Ebből következően minden, az alapszerződésben átruházott hatáskör – beleértve a migráció kezelésével kapcsolatos hatásköröket is – csak és annyiban gyakorolható, amennyiben nem jár az alapszerződés 4. cikkének (2) bekezdése sérelmével.
Minthogy a nemzetközi védelem iránti kérelmek megvizsgálásáért felelős tagállamok kvóta szerinti kijelölését meghatározó tanácsi határozat lényege éppen az, hogy a kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam területéről az áthelyezési céltagállam területére történjen a kérelmező személyek (és utóbb családtagjaik) átadása, így ez a céltagállam területi integritásának biztosítását, a területi felségjoga gyakorlását érintő intézkedés. Az uniós alapszerződés szerint ilyenre csak az érintett tagállam egyetértésével kerülhet sor, az annak hiányában gyakorolt hatáskör beleütközik a 4. cikk (2) bekezdésébe.
Magyarország a határozatra egyértelműen nemmel szavazott, így nemhogy az egyetértésével, hanem akarata ellenére történt a területi integritásának biztosítására vonatkozó alapvető állami funkcióját csorbító uniós intézkedés, ezért az ellentétes az alapszerződéssel, így nem érvényes és nem alkalmazható.
Tehát annak az állásfoglalásnak, amelyben Orbán Viktor a szuverenitás elleni nyílt támadásnak minősítette már a tanácsi határozatra vonatkozó javaslatot is, nem pusztán politikai, hanem konkrét jogi tartalma is van. Éppen ezért kár, hogy a kormánynak a határozattal szemben benyújtott európai bírósági keresete tíz pontjából – legalábbis az arról közzétett uniós összefoglaló szerint – egy sem hivatkozik erre, és így a bíróság nem kényszerül döntésre ebben a kérdésben.
A szerző ügyvéd, Európa-jogi szakjogász