Az elvtelen paktumok és a jóléti társadalom védernyőjének oltalmában még mindig hatalmon maradt mecklenburg–elő-pomerániai kormányzópártok hetet-havat összehordva magyarázzák a bizonyítványukat. Mint Karinthy bukott diákja, Bauer, aki így mentegetőzik szülei előtt: „Ez még nem végleges bizonyítvány. Ez csak afféle lenyomat, amit ideiglenesen kiosztottak nekem. Hogy ma van a féléves bizonyítványnap, az nem jelent semmit.”
Nos, a levitézlett tartományi politikusok a berlini nótát fújva valóban nem sokkal múlják felül a bajba került kamasz érvelésének logikáját. Mert lássuk csak!
A több mint öt százalékot vesztett SPD listavezetője, Erwin Sellering például így okoskodik: jól szerepeltünk és elégedettek lehetünk. Naná, hogy a derék Erwin elégedett lehet! Hiszen a fent említett elvtelen kompromisszumoknak köszönhetően az elért harminc százalékkal továbbra is ő marad a tartományi miniszterelnök.
Aztán mivel érzi, hogy mégis van valami hiba a kréta körül, vádaskodni kezd. Akárcsak Bauer. De ő nem a tanárokra keni a kudarcot, hanem a népakaratot kifejező új pártra, az AfD-re, amelynek sikere állítólag aggodalommal tölti el a demokrácia híveit. Ezt a szöveget mintha már mi is hallottuk volna valahol. Mi az, hogy hallottuk! Lépten-nyomon ezt harsogják a fülünkbe az SPD és Sellering magyarországi elvtársai.
A díszes társaság másik tagja, a politikai pályafutását éppen Mecklenburg–Elő-Pomerániában kezdő Angela Merkel pártja, a CDU a választópolgároknak tesz keserű szemrehányásokat. Mivelhogy azok inkább az érzelmeikre, az egész ország sorsát érintő indulataikra, meg valami mondvacsinált menekültválságra merészeltek hallgatni, és fittyet hánytak a hatalom jóvoltából épülő-szépülő tartomány sikereire. Ez a sértett nyüszítés is jól ismert zene a mi füleinknek.
Akárcsak a Die Linke szerecsenmosdatása. A baloldali alakulat a hatszázalékos veszteség dacára azzal vigasztalja magát, hogy minden demokratikus párt nagyon rosszul szerepelt. Csak ők egy kicsit még rosszabbul. Aki ebben a kitételben, a demokratikus pártoknak ebben a testvéri közösségében nem ismer rá a magyar baloldal szánalmas szóhasználatára, amelyet valószínűleg innen, nyugatról importáltak, annak baj lehet a hallásával.
A hasonlóság nem véletlen, hiszen Mecklenburg–Elő-Pomeránia valaha az NDK-hoz tartozott, és az egykori állampárt hívei még ma is sokan vannak. Ennek bizonyítékául a tartományi választásokkal egy időben tartott schwerini főpolgármester-választáson az ő jelöltjük győzött a szociáldemokratáké előtt. Igaz, nem abszolút többséggel, így itt második fordulóra lesz szükség.
A Die Grünen, vagyis a Zöldek nem értek rá sem vádaskodni, sem hazudni, sem rágalmazni. Ők végig úgy reszkettek, mint a nyárfalevél, hogy elérjék a tartományi parlamentbe jutáshoz szükséges ötszázalékos küszöböt. De nem érték el, 4,8 százalékkal kiestek. Ezeknek a jómadaraknak a csőrét egyéb galádságok mellett nyáron éppen a német nemzeti lobogó használata bántotta. És megint csak micsoda kísérteties párhuzam! Magyarországi, pontosabban budapesti elvbarátaiknak is folyton az utolsó pillanatig kell remegniük azért a nyomorult öt százalékért. De ami késik, nem múlik!
Aztán még ott van az NPD, a Németországi Nemzeti Demokratikus Párt, amely programja miatt természetesen nem tartozhat bele az igazi demokraták testvéri közösségébe, és amely a 2011-ben elért hat százalék után most messze elmaradt az ötszázalékos küszöbtől. A felmérések szerint választóinak túlnyomó többsége – nagyon okosan – átpártolt az AfD-hez. Apropó, választók.
Öt éve a szavazásra jogosult csaknem másfél millió állampolgár 51,5 százaléka járult az urnákhoz, most több mint 60,5 százalék tartotta fontosnak, hogy kifejezze véleményét. Mint köztudott, Karinthy Bauerja különösen algebrában gyengélkedett. Ám azt bizonyára ő is könnyen kiszámította volna, hogy ez kerek kilencszázalékos emelkedés.
Csak a nehézfejű német politikusok nem boldogulnak az egyszerű számtani feladvánnyal. Ők halandzsáznak, hazudnak, rágalmaznak, azután pedig megvilágosodnak és fogadkoznak. Hogy nem tudtak hatásosan bánni az új ellenféllel, az AfD-vel. Értsd: a népakarattal. De majd pótolják a mulasztást. És akkor megint minden rendben lesz, minden menni fog, mint a karikacsapás.
A nagy nyertes, az AfD ünnepel. Tehetik is, hiszen körülbelül 200 ezer szavazójukból 56 ezer az eddig nem választók köréből került ki. A párt listavezetője, Leid-Erik Holm a vég kezdetét jósolja. A megrémült német sajtó az ünneplés hangulatát és szóhasználatát jól bevált szokás szerint agresszívnak találta. Ők azt nevezik így, ami nekik nem tetszik.
Emlékezzünk csak! Hogyan is fejezi be Bauer a hazugságmonológját? „De mostanában ne tessék bemenni az iskolába. A kaput kiemelték. Most átalakítják. Nincs kapu. Nem lehet bemenni.”
Hát igen. Azzal a fránya kapuval mindenkinek meggyűlik a baja. Bauerék iskolájában kiemelték. Az osztrákok szárnyakat építettek hozzá. A német kancellár asszony kapuzárási pánikba esett. Jó lenne vele valamit csinálni. Mármint a kapuval. Például legalább estére be kellene zárni.
A szerző író, műfordító, a Nagyvilág szerkesztője