„A mai kor már nem tűr úriembereket. Nem akar semmit, ami egyéni, semmit, ami különbözik az átlagtól, aminek ritkasági becse van. Kötelező az, ami ordináré. Ordináré emberek persze az előtt is voltak, de akkor szégyellték és letagadták magukat. Ma azonban divatot, meggyőződést és világnézetet csinálnak önmagukból. Ordinárénak lenni szent jog, sőt kötelesség is.” (Herczeg Ferenc)
Év végén és az új esztendő kezdetén sokan és sokféle számvetést készítenek. Tulajdonképpen „szakértik” szűkebb és tágabb világukat. Ahány ember, annyi nézőpont, hogy egy kis sematizmust is vigyünk a témába.
Ez alapvetően rendben is van így, hisz egy kimondott – de sem hivatalossá, sem nyilvánossá nem tett – „szakértés” nem jelent gondot akkor sem, ha az adott vélemény messze áll a tények valóságától. A szabad véleményalkotás alapjogaink egyike.
A mások számára készített és nyíltan publikált információ viszont közügy, s mint ilyen, annak valóságtartalma alapvető kívánalom. Az információ definíciója egyértelmű: több forrásból származó, ellenőrzött adatok összessége. Vagyis nem egy hír, ellenőrizetlen adat, marginális vélemény, a fantázia szüleménye vagy – urambocsá! – pletyka. Persze ez ma nincs így.
Felkent sajtókatonák tömege terjeszt álhíreket, szolgál ki szűk érdekeket az emberek megtévesztésére. Megdöbbentő, hogy e hivatás eredeti küldetésével, a korrekt tájékoztatással szemben mára a legtöbb esetben éppen a félretájékoztatás az igazi cél.
Általános jelenséggé vált a meggondolatlan véleményalkotás vagy a tájékozatlanságból, felkészületlenségből adódó téves kommunikáció. A kritika – mint értékelő írás vagy megnyilvánulás – nem a kiegészítést tűzi zászlajára, hanem a durva visszavágást tartja megfelelő reakciónak. Van persze olyan a nap alatt, ahol a műveleti munkából adódóan szinte kötelező akár manipulációs technikát is alkalmazni, de ezt az intézményt titkosszolgálatnak hívják. E szervezet törvényi felhatalmazás alapján informál félre, ha az ország biztonsága ezt kikényszeríti.
Mert meg kell téveszteni az ellenséget, stabilizálni kell az ország kormányának stratégiai céljait, vagy egyszerűen etetni kell a soraiba beférkőzött ellenérdekű titkosszolgálat ügynökét, a „vakondot”.
Mindez azonban egyben azt is jelenti, hogy a szolgálatokon kívül senkit nem illet meg a tudatos félretájékoztatás joga. Régebben a hét főbenjáró bűn mellett nyolcadikként a hazugságot is említették.
Bár legyünk igazságosak: sokszor és sokakkal fordul elő, hogy azért terjesztenek valótlan dolgokat vagy támasztanak irreális igényeket, mert nincsenek minden információ birtokában. Nem kell történelmi távlatból tekinteni egy témára vagy eseményre ahhoz, hogy a hírek iránt érdeklődők véleménye változzon. Elég annyi, hogy újabb adatok és világos okfejtések jussanak a tudomásukra.
Véleményt változtatni joga tehát mindenkinek, legyen az illető a választópolgárok közül való, hírmagyarázó, újságíró vagy akár politikus. Keletkezhetnek új információk, amelyek a laikusoknak árnyaltabb megvilágításba helyezhetik a korábbi véleményüket. Ez pozitív élethelyzet, főként ha az objektivitást segíti és az igazság kiderítése érdekében történik.
A vélemények megváltoztatása lehetséges tehát, de nem mindenkinek. Egy terület szakértője ugyanis optimális esetben eleve csak akkor nyilatkozhat, ha neki egyértelműen világos az elemzés tárgyává tett helyzet vagy esemény. Ha képes nemcsak értelmezni az adott szituációt, hanem annak belső tartalmát vagy hátterét is meg tudja világítani.
A szakértő részinformációkkal dolgozik. Tudásának lényege az adott terület tökéletes ismerete és annak kiszámítható jövőképe. Árnyalati tévedései is ritkán fogadhatók el. Az viszont, hogy egy adott eseményt, folyamatot az idő múlásával szinte homlokegyenest másként értelmezzen, véleménye 180 fokos fordulatot vegyen, nos, ez egy szakértő esetében elfogadhatatlan.
Aki gyakran téved a dolgok megítélésében vagy alapjaiban változtatja meg korábbi szakértőként kinyilvánított álláspontját – úgynevezett újabb adatok felbukkanására hivatkozva –, azzal szemben joggal fogalmazódik meg a kérdés: milyen szakértelemmel bír? Lehet persze bárki népszerű hírmagyarázó, olyan, aki gyorsabban alakítja nézőpontját, mint az őt hallgatók.
Lehet akár tanácsadó, amennyiben elemzőkre szüksége van egy adott hivatalnak, munkahelynek. De milyen jogon nevezheti magát szakértőnek, ha az első pillanatban nem látja a lényeget – mindegy, mennyi információ áll a rendelkezésére –, ha téves ítéletet mond, és ezzel félrevezeti hallgatóit? Miért fontos ezt most, éppen az új év kezdetén kiemelni?
Korunkban nemcsak a Herczeg Ferenc-i ordináréság szaporodott el, hanem a hozzá nem értő szakértők serege is. Ez a mára több mint sajnálatos tény sokkalta kritikusabb állapotokat idézhet elő, mint az 1900-as években az úriemberek háttérbe szorulása. Információval elárasztott globális világunkban a legnagyobb veszély ugyanis éppen ez. Az emberek „mindent” látnak, „mindent” tudnak, „minden” információhoz hozzájutnak, miközben semmit nem értenek.
A szakértők szerepe egy ilyen korban különösen fontossá válik. Egy téves vélemény, rossz gondolat vagy éppen szándékos félrevezető manőver szép lassan polgárháborús helyzetbe tud sodorni államokat.
Az információra utalt emberiség félrevezetése éppen ezért korunkban megbocsáthatatlan. Mindegy, hogy beavatott újságírók vagy képzetlen, de jó szándékú szakértők művelik azt.
A pusztulás és a pusztítás alapja lehet a szakértők szájába adott – és ezzel legitimált – hazugság. Lehet időt kérni egy vélemény elhangzása előtt, még napjaink őrült hírversenye közepette is. Szabad, sőt kell árnyaltan és óvatosan fogalmazni kétértelmű helyzetekben.
Az igazság birtokában viszont harsogni kell, túlkiabálva a rontásra szakosodott álszakértőket, akik száma éppen hogy nem csökkenni, hanem nőni fog a következő hónapokban.
A megtévesztés fegyvere sorozatvetővé változik majd, ahol a célpont nem csupán a magyar parlament, a kormány és azok intézkedései lesznek, hanem sajnálatosan a józan ész és maga az igazság is.
2019 a kiabálás éve lesz. Csak remélni lehet, hogy a valódi szakértők lesznek a hangosabbak, a hallgatók pedig rájuk fogékonyabbak.
Földi László – A hírszerző szemével és Horváth József – Az elhárító szemével összes cikkét ITT találja.