Petrás Mária kiutasításának és megaláztatásának története közismert. A Zsidó Kulturális Fesztivál rendezősége a program meghirdetése után közölte, hogy a művész nem léphet fel a Dohány utcai zsinagógában. Természetes, hogy egy egyházi intézmény a benne fellépőkről véleménnyel lehet. Én is tiltakoznék, hogy Cicciolina – akár zárdaruhába öltözve is – fellépjen egy katolikus templomban. A rendező joga, hogy eldöntse, kit hív meg, s ha egyházi intézménybe, az is dönthet a művész befogadásáról – de a program meghirdetése előtt.
Itt viszont azután történt a kitiltás, miután a program már megjelent interneten, plakátokon és másutt a médiában. Ez a művészt megbélyegzi, megalázza. S mi volt itt az indok? Egy olvasói levél, melyről az is kiderült, hogy durva tévedést tartalmaz: Petrás Mária nem testvére Petrás Jánosnak, a Kárpátia zenekar tagjának. Petrás Mária férje, Döbrentei Kornél antiszemitizmusáról is csak annyit tudtunk meg, hogy 14 évvel ezelőtt egy írószövetségi találkozón tett szakállas emberekről egy kritikai megjegyzést. Bakay Kornél is csak szembeállította Horthy és Szálasi alakját. No, ettől még akár antiszemiták is lehetnének, de a leírtak érvnek: hangyaürülék.
Petrás Mária járt a Magyar Szigeten, ahol, tudjuk, a jobbikos Zagyva és más zagyvaságok is előfordulnak. Én is jártam arra. Elég gusztustalan volt. Utálom az alkoholtól túlterhelt szervezet fizikai ürítését, némi zsidózással megszakítva. De a sátorban neves és legfeljebb középradikális szakemberek is bőven előfordultak, némi kultúrát is biztosítva. Itt egy szakmai kérdés: vajon elmehetek-e hozzám nem azonos nézeteket valló táborba elmondani saját mondanivalómat? Én megtettem 1988-ban, egy megyei KISZ-nagygyűlésen, ahova váratlanul meghívtak mint változásszakértőt, tartottam olyan 4 percest, hogy még a légyzümmögés is hallatszott. S a korrupt megyei tanácsi vezetőhöz szünetben nem ment oda senki. A Petrás Máriát ért antiszemitizmus-vád tehát ugyancsak erőtlen lábakon áll.
Nemcsak egy igen kedvelt művészt sértettek meg, de kimaradt egy óriási lehetőség: „Ha Petrás Mária elénekelhetne egy csángó népdalt a zsinagógában, máris többet tett az elfogadásért, a közös gyökerek újrafelfedezéséért, mint akárhány antirasszista kampány” – s ezt Schiffer András írta blogjában. A Muzsikás együttes műsorán régi magyar zsidó zene volt. Ez a koncert a művészeti értékén túl igazi jószolgálati esemény lett volna. Nem tudok eltekinteni annak lehetőségétől, hogy a Petrás-ügy – akár előre tervezve, akár menet közben feltupírozva – valójában a zenekar fellépése ellen is irányult! Böjte Józsefnek először semmi kifogása nem volt Petrás fellépése ellen, de aztán terhelő adatokat kapott az „olvasói levél” nyomán. Majd eldurvult az internet, igen sok anyázás következett, majd a nyomásra kénytelen volt lemondani Petrás fellépését. Értik? „Olvasói levél – majd nyomás a közvéleménytől.” Mintha hasonlót 60 évvel ezelőtt már megéltünk volna. Számomra ez most hangulatjelzés. Petrás Mária csángó dalai mélyek és szívhez szólóak – igazi üzenet lehetett volna. S a „Szól a kakas már” koncert igazi jó szolgálat két kultúra között, mely már évszázadokkal együtt is mélyen összeforrt.
Ezt akadályozta meg a média által túllihegett olvasói levél és a háttér-hangulatkeltők! Meghatározóan fontos nemzet és az ország szempontjából, hogy a zsidó–keresztény kapcsolatok rendeződjenek! Sajnos ma is tévhitek, feltételezések, félelmek jellemzik e viszonylatokat. És manipulációk tömege. A Hír24 portálon a napokban Szegedi Csanád volt Jobbik-alelnökkel készült interjú sokat elmond arról, hogyan használja volt pártja a zsidókra vonatkozó vádló kijelentéseket. Hasonlót ír le 1958-ban Dénes Béla, a cionista mozgalom elnöke, aki öt évig ült az ÁVH börtönében: „Hadd igazoljam, hogy az 1956-os forradalomnak semmiféle antiszemita jellege nem volt, az antiszemita jelszavakat csak jóval később, szovjet katonák vagy szovjet egyenruhába öltöztetett egyének mázolták a falra, természetesen utasításra…” Azóta sokan ránk sütötték az antiszemita jelzőt, a fasiszta és hasonló bélyegeket. Meglepő volt, hogy amikor a legnagyobb antiszemitázás zajlott, egyszer csak megszólalt az izraeli nagykövet s vele csaknem egy időben Köves Slomó, hogy Magyarországon valóban van antiszemitizmus, de sokkal enyhébb, mint Nyugat-Európa számos országában.
Negyed évszázada azt tapasztalom, hogy a keresztény–zsidó kapcsolat a politikai erők martaléka, egyik oldalon zsidózás, másik oldalon antiszemitázás, a nemzeti oldal sumák gyengítése. Hiszem, sok ezernyien vagyunk keresztények és zsidók, kik tudatosan küzdünk ez ellen. A nemzet érdeke a múlt feldolgozása, az ellentétek oldása. Mert a valódi ellentétek nem zsidók és keresztények között vannak, hanem egy jobbszélen karriert befutni kívánó párt és a moszkovita gyökerű, Rákosi-, később Kádár-rendszerben karriert csinált, majd a rendszerváltás során meggazdagodott érdekcsoportok körül.
De erősödik azok köre, akik a tisztánlátást szeretnék. Sajnos azt a polgári réteget, amelyben a feldolgozás vitái hatékonyan megtörténhettek volna, Eichmann és Rákosi pribékjei kiirtották, vagy a szerencsésebbek külföldre menekülhettek.
A szerző pszichológus, kultúrközi kommunikáció szakértő