A mosolygó rettegők listája

Amíg a kedves olvasó csendben átaludta a sorozatunk legutóbbi része óta eltelt kegyetlen időszakot, rettegésfigyelő szolgálatunk elvtársi éberséggel követte a nyilas és náci Fidesz-diktatúrával szembeni ellenállást. Így továbbra is hiteles forrásból tudunk beszámolni a balliberális értelmiségi holdudvar újabb hőstetteiről.

A Népszava június 9-én megszólaltatta „az ország talán legöregebb és legtöbb történelmi tapasztalattal bíró szociáldemokratáját, a 93 éves Vitányi Ivánt, a DK örökös tiszteletbeli elnökét”. Gyurcsány Ferenc pártjának orákulumát arra kérték, hogy adjon tanácsot a szétesett baloldalnak. Vitányi úr egy hosszú okfejtéssel elemzi a magyar választópolgárok összetételét, ami hatással volt a választási vereségre. Mint mondja: „A felső réteg megfelel a nyugatinak. Zeneszerzőik nem rosszabbak, az íróik, a történészeik nem rosszabbak a nyugatiaknál, de ez a réteg szűk az egészhez képest.” Majd hozzáteszi, az a gond, hogy a többséget adó társadalom elmaradott(!).

Ezt a választások után az Index így fogalmazta meg: „Hogy lehetett ennyire hülye egész Magyarország?” „Úristen, milyen emberekkel élünk egy országban?” – szörnyülködött a fővárosi értelmiség internetes újságja. A HVG ekkor még komolyabb elemzést végzett. Mint írták: a Budapesten kívül élő szavazók „mentálisan legyengült” állapotban vannak, ezért „védtelenek” voltak a Fidesz „manipulációival és hazugságaival szemben”. „Meg is lett a hatás: a legszegényebb magyarországi településeken – a diktatúrákat idéző, csaknem százszázalékos részvételi arány mellett – az országos átlagot jóval meghaladó, 80-90 százalékos fölénnyel nyert a Fidesz” – foglalja össze megállapításait a HVG.

A Magyar Narancsban Vajda Mihály filozófus kesergett a Fidesz győzelme miatt. Mint írja: „Nézem a sárga – nagyon narancs, nagyon magyar – térképet, benne a pár színes folttal, s nem tehetek ellene semmit, csak azt gondolom: előttem a butaság tengere.” Majd egy történetet mesélt el. Amikor jött Bécsből a vonaton, azt mondta neki az egyik utastársa: „A magyar ember alkatánál fogva buta. Értik?”

Vajda hozzáteszi: „Értettük. És az azóta eltelt majd harminc évben nagyon sokszor jut az eszembe ez a beszélgetés. A magyar ember igenis buta – ha nem is alkatilag, ha nem is vérében van a butaság, merthogy ezt nem szeretném hinni – értem ezt máig is.” Bevallja, hogy a balliberális értelmiség naiv volt, amikor azt hitte, hogy „kigyógyítjuk a népet a jobbágy- vagy éppen rabszolga-mentalitásból, butaságból”, hogy „öntudatos polgárrá neveljük a magyar népet”.

A Népszavában közzétett olvasói levél szerint: „Igaza volt Kertész Ákosnak, amikor azt mondta, hogy a magyar nép genetikusan alattvaló. Ezt én kiegészíteném azzal, hogy ostoba is. Vagy gyáva. Vagy mindkettő. Mert aki az elmúlt 8, de főleg 4 év fideszes ténykedését követően képes a Fideszre szavazni, annak gondjai lehetnek az értelmi képességeivel.” Egy panasz nyomán a Magyar Lapkiadók Egyesületének Társszabályozási Szakértői Bizottsága erről a szövegről azt állapította meg, hogy nem alkalmas gyűlöletkeltésre, illetve a hasonló médiatartalmak is „a sajtószabadság védelmi körébe tartoznak”.

Tehát ebben a Népszavában mesél Vitányi úr az elviselhetetlen diktatúráról. Nem részletezzük, mi is unjuk, de az egyik idézetet nem lehet figyelmen kívül hagyni, mert az több mint kordokumentum. Vitányi elmondja, hogy húszéves korában részt vett az ellenállásban. Hozzátette: „A Gestapón úgy szétverték a gyomromat, hogy még máig sem tudok meggyógyulni.

Ott voltam Sopronkőhidán, és a mellettem lévő cellából vitték Bajcsy-Zsilinszky Endrét felakasztani. Reggel ki kellett tenni a küblit a cella elé, akkor beszélgettünk két szót. Azt mondta: édes fiam, most rád hagyom Magyarországot. És most kétségbe vagyok esve, mert ha meghalok és fölmegyek a pokolba vagy a mennybe, akkor jön majd szembe Bajcsy-Zsilinszky és azt mondja, fiam, rád hagytam az országot, hát mit csináltál vele? Mit fogok neki mondani, miért vagyunk ma ugyanabban az állapotban, mint akkor, miért nem tudunk ebből a helyzetből kilépni?”

Teljesen természetes, hogy ha valakinek a kegyetlen Gestapo szétveri a gyomrát, akkor az 73 évig gyógyul, na de felmenni a pokolba és ott szembetalálkozni Bajcsy-Zsilinszkyvel, nem lehet valami kellemes élmény. Ennél már csak Szent Istvánnal lenne kínosabb találkozni a mennyországban, akinek biztosan lenne egy-két szava arról, hogy Vitányira kell-e bízni az országot.

„Ha nekem akkor 1944-ben vagy 1945-ben azt mondja valaki, hogy 2018-ban ez lesz Magyarországon, azt minden bizonnyal szembeköpöm” – zárja gondolatait Vitányi.

Teljesen egyértelmű, tombol a náci diktatúra. Ebből az alkalomból a héten a színházi szakma egy része levonult Pécsre rettegni. „Ráadásul a Pécsi Országos Színházi Találkozó történetében először fordul elő, hogy egy mű három adaptációban is szerepel a versenyprogramban. Ascher Tamás rendezőtől mint felkért hozzászólótól kérdezték az egyik szakmai beszélgetésen, miért válhat ma slágerré A kaukázusi krétakör.

Ascher azt válaszolta, hogy amikor a hatalom annyira erőteljesen avatkozik az emberek hétköznapjaiba, hogy dönteni kell, rettegjünk vagy hűségesek legyünk, hogyan is éljük túl a hétköznapokat, akkor nagyon is időszerűvé válik Brecht drámája” – tudjuk meg ezt is a Népszavából. Az idei elszámolás még nem nyilvános, ám tavaly a helyi fideszes önkormányzat hetvenmillió forinttal támogatta a rendezvényt. A diktatúra itt is egy sajátos megalázást eszelt ki a balliberális értelmiség megfélemlítésére, hiszen jó sokat fizettek a rettegésért.

Csakúgy, mint a nyíregyházi fideszes önkormányzat a helyi ünnepi könyvhét rendezvényére. A bátor szervezők a megnyitón igazi nagyágyút vonultattak fel Závada Pál személyében, akinél előre lehetett garantálni, hogy a tavalyi budapesti botrányos beszéde után (lásd sorozatunk második részét!)

Nyíregyházán is hozza a formáját az elnyomásról. Mint mondja: a Fidesz-kormányzat értékrendje nem kedvez a kultúrának, ezt a területet és intézményrendszerét a politika leszegényítette. „Most, amikor a kultúrát érintő legfontosabb döntés a kamarillapolitikai alkuk beláthatatlan zugaiban születnek és komoly anyagi támogatásokkal adják ki gebinbe megbízható erőknek, mondjuk a Magyar Művészeti Akadémiának, akkor különösen észnél kell lennünk” – figyelmeztet Závada.

Majd hangsúlyozza: „Manapság a kultúra olyan alapintézményeit támadják például a kormány szócsövének tekintett Magyar Idők hasábjain, mint a Petőfi Irodalmi Múzeum, amelynek szakmaiságához, nyitott és befogadó értékrendjéhez kétség nem fér. Egyes uszító cikkek mégis azt kifogásolják, hogy ott a nemzeti együttműködés rendszerébe nem illő írók is megfordulnak.”

Szögezzük le, ilyen uszító cikkeket a Magyar Időkben senki nem fog találni. Láthatjuk tehát, hogy Závada úr mekkora oszlopa annak az immorális világnak, amely a szellemileg kiüresedett baloldalt uralja. Tökéletesen belesimul ebbe a képbe az evangélikus egyház világi vezetője, Prőhle Gergely.

A PIM főigazgatója május 11-én az Echo TV-ben azt bizonygatta, hogy konzervatív oldalon a legfontosabb emberek „teljes mellszélességgel” kiálltak mellette, és mint fogalmazott: „Sokkal relevánsabb, hogy a konzervatív írószervezetek mit mondanak, ha ők nem érzik kisebbségben magukat, akkor, azt gondolom, hogy egy politikai újságíró véleménye vagy rögeszméi nem biztos, hogy annyira fontosak.” Szép kijelentés, minden bizonnyal a „Gyurcsány Ferenc-féle igazságbeszédek” versenyén elhozná a fődíjat.

Az említett műsorban Prőhle úr elmondta, hogy „módszeresen, lelkiismeretesen, nagy nemzeti elkötelezettséggel” dolgoznak. Június 6-án nyilván ebben a szellemben nyitotta meg a PIM-ben az egy hétig tartó Margó Irodalmi Fesztivált, ahonnan a balliberális körök még a velük kollaboráns álkonzervatív írókat is likvidálták.

A Fidesz-diktatúra állami és önkormányzati intézményeinek támogatásával jelent meg egy hete a KULT50 kiadvány – A kultúra 50 arca alcímmel. „Listázták a magyar kultúra meghatározó szereplőit” – írja róla pozitívan a HVG.

Mivel nekik lehet listázni, nekünk meg nem, így a sorozatunkat figyelő külföldi sajtóorgánumok tudósítóinak jelezzük, a névsort a HVG-ből másoltuk ki: Ágh Márton, Barabás Lőrinc, Baráth Emőke, Birkás Ákos, Bodor Johanna, Boldoczki Gábor, Bödőcs Tibor, Bucsi Réka, Fekete Ádám, Fischer Ádám, Fischl Mónika, Gadó Gábor, Gergye Krisztián, Gimesi Dóra, Gyöngyösi Levente, Háy János, Hernádi Judit, Jordán Adél, Juronics Tamás, Kelemen Barnabás, Keresztes Zsófia, Keserü Ilona, Korniss Péter, Kostyál Márk, László Boldizsár, László Zsolt, Magyarosi Éva, Oltai Kata, Parti Nagy Lajos, Peer Krisztián, Perényi Miklós, Ragályi Elemér, Somogyi Hajni, Szabó T. Anna, Szécsi Noémi, Székely Kriszta, Szemenyei János, Szikszai Rémusz, Szirtes Edina Mókus, Tasnádi István, Tenki Réka, Tompa Andrea, Tóth Krisztina, Tóth Viktor, Török Ferenc, Vajda Gergely, Várjon Dénes, ifj. Vidnyánszky Attila, Vilmányi Benett, Vranik Roland.

Ha tehetik, nézzék meg önök is a kiadványt! Ennyi mosolygó rettegőt és ilyen majdnem vegytiszta kirekesztést még nem láttak!

A szerző újságíró