Ugyanakkor ezekről a háttérhálózatokról az elmúlt években bebizonyosodott: bárkit hajlandóak támogatni Európa-szerte azok közül, akik a nemzeti törekvések elnyomásában és a nekik nem tetsző kormányok megdöntésében érdekeltek. Ezeknek a szervezeteknek Európa-szerte erős a befolyásuk, globális rendszerükkel képesek más szervezeteket irányítani és hatni a demokratikus folyamatokra. A kelet-közép-európai régióban szinte minden évre jut egy kormánygyengítő akciójuk, mindenhol rendre összekeverik az érdekvédelmi és politikai szerepeket.
Az elmúlt hetekben a szocialista párttól kezdve az Együtt politikusain át egészen Gyurcsány Ferencig a balliberális oldalon szinte mindenki azon dolgozott, hogy nevetséges színben tüntesse fel azokat, akik rávilágítanak arra a tényre, hogy a Magyarországot és a magyar kormányt egyre erősebben támadó hangok jelentős része mögött a Soros György által létrehozott globális hálózat áll.
Egyes politikai elemzők például azért kárhoztatták a kormányzati kommunikációt, mert az „már miniszterelnöki szinten is egy 86 éves öregembertől félti az országot”. Ezek a hangadók jó esetben ismerethiányból fakadóan nincsenek tisztában az elmúlt évek tapasztalataival, rosszabb esetben viszont tudatos terv alapján történő félremagyarázás folyik.
Tagadják azt, ami a valóság: a Soros-hálózat nemcsak magyarországi csoportok felett gyakorol jelentős befolyást, hanem európai és globális intézményekben is komoly pozíciói vannak, több országban is sikeresen elérték már a nekik nem tetsző kormányok bukását vagy meggyengülését.
Bill Clinton kijelentései óta mára Magyarországon is köztudottá vált, hogy Soros György az Amerikai Egyesült Államokban megkerülhetetlen. A balliberális nézeteiről ismert Hillary Clinton egyik legnagyobb támogatója és fő ideológiai forrása, tanácsadói és beszédírói is szorosan kötődnek a milliárdos üzletemberhez. Nem áll meg ugyanakkor az amerikai érdekeltségeknél a Soros-befolyás, Európában is országok tucatjaiban rendelkezik kiterjedt hálózatokkal.
Nem kell messzire menni, elég a szomszédos országokban működő hálózatokat szemügyre venni. Romániában 2013-ban Mihaita Calimente, a Külföldi Hírszerző Szolgálat tevékenységét felügyelő parlamenti szakbizottság liberális elnöke például kijelentette: a román civil szervezeteknek Soros György általi támogatása a román nemzetbiztonságot is veszélyeztetheti. Romániában a Soros Györgyhöz kötődő fő pénzelosztó szervezet szintén a CEE Trust, amelyet többek között az Open Society Foundations hozott létre.
A CEE Trust, amelynek pályázatait Magyarországon az Ökotárs Alapítvány osztja szét, számos román civil szervezetet is támogat, így például a romániai Transparency International egyik fő szponzora. Szintén Soros György pénzelosztó szervezeteként működik Romániában a Civil Társadalom Fejlesztési Alapítvány, amely hasonlóan Magyarországhoz a norvég alap pénzeivel is ügyeskedik, így a helyi, magukat emberi jogi szervezeteknek nevező csoportok a Soros-alapítványok mellett norvég pénzekkel is gazdálkodhatnak.
Emlékezetes, hogy Soros György a kiterjedt hálózat kiépítése mellett a román belpolitikába személyesen is beleszólt már. 2003-ban például az akkori román kormányt élesen bírálta, a ma már Magyarországon is ismert retorikával kelt ki a román emberi jogok kapcsán: Soros Fehéroroszországgal, Ukrajnával és a Moldovai Köztársasággal hasonlította össze Romániát, azzal vádolva az akkori kormányt, hogy az egyesülési és a szólásszabadságot sérti meg és „nem lép fel hatékonyan a korrupció ellen”. Ezután mindennapossá vált a román politikai eliten belül a korrupciós vád, amely hagyomány a mai napig nem szűnt meg.
Hasonlóan Romániához, Szlovákiában is erős a befolyásuk ezeknek a szervezeteknek. Az idei szlovák pedagógus- és ápolói tüntetések receptjét mintha pontról pontra alkalmazták volna később Magyarországon is. A megmozdulások támogatói között természetesen jelen voltak az Open Society Foundation által segített civil szervezetek is.
A magyarországihoz hasonló események nyomán Szlovákiában a választási kampány előtti hetekben zajló tüntetésekkel a Soros-hálózat ugyan nem érte el a kormány megbuktatását, de jelentősen gyengítette Robert Ficót.
Az idei választáson ennek következtében politikailag erősen feldarabolódott parlament és kormány jött létre, amely így garantáltan kisebb súllyal tud majd fellépni az európai uniós tárgyalásokon, többek között a kényszer-betelepítés kapcsán. Márpedig jelenleg ez Soros György egyik legnagyobb célja, hogy Európában a migránsok letelepedését és ezzel a nemzetállamok meggyengítését segítse elő.
Bill Clinton szavaiból kiindulva most Magyarország és Lengyelország került a célkeresztbe, így továbbra is fel kell készülni arra, hogy a Nyílt Társadalom Intézet forrásaival dolgozó számtalan liberális szervezet ismét beleszól majd a magyar és lengyel belpolitikába. Magyarországon alig lehet találni az elmúlt évekből olyan kormányellenes megmozdulást, amely mögött ne ez a hálózat állt volna.
Ilyenek voltak a tavalyi és az idei diáktüntetések is, amelyek elutasították a szakmai egyeztetéseket és csupán a rendzavarásokban, a minél nagyobb kormányellenes megmozdulások szervezésében voltak érdekeltek. A legnagyobb, 2013–2014-es eseményeket a Krétakör, a HaHa diákmozgalom és az akkor még Bajnai Gordonnal fémjelzett Együtt 2014 nevű párt irányította, amelyet a Haza és Haladás Alapítványon keresztül pénzelt Soros György.
A Krétakör Alapítványt (amely a Nyílt Társadalom Intézeten keresztül szintén több tíz milliónyi Soros-forráshoz jutott) pedig történetesen az a Gulyás Márton vezette, aki azóta is ott van az összes kormányellenes tüntetésen. Ezeknek a szervezeteknek az újjáéledését remélték az idei tiltakozásokon is, ugyanakkor próbálkozásaik ismét kudarcba fulladtak.
Kezdhetnek aggódni tehát Lengyelországban is, ahol tavaly a kényszer-betelepítést szintén elutasító Jog és Igazságosság (PiS) alakított kormányt, és azóta rendszeressé váltak az emberi jogokat féltő tüntetések. Lengyelországban a fő pénzelosztó Soros-szervezet a Báthory István Alapítvány, amely a norvég pénzek felett is diszponál.
Tovább nehezíti a bevándorlásügyben Soros Györggyel szembehelyezkedő országok helyzetét, hogy a milliárdos hálózatai nemcsak az egyes helyi szervezeteken keresztül keverik össze a politikai és érdekvédő szerepeket, hanem az egyes globális és európai szervezetekben is erősek a bástyáik. Kiváló példa erre Nils Muiznieks, az Európa Tanács emberjogi biztosa, aki a magyarországi norvég alapról szóló viták kapcsán lépett fel erélyesen az Orbán-kormánnyal szemben.
Mint később kiderült, a biztos korábban a lettországi Soros-alapítvány vezetője volt éveken keresztül. De a számtalan egyéb példa mellett ugyancsak eklatáns Michel Forst esete is. Forst – az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának különmegbízottjaként – nemrég arról beszélt: „a magyar kormány megbélyegzi és megfélemlíti az emberi jogi aktivistákat”. Forst korábban – 1989-től tíz éven keresztül – a Soros-ideológiától nem éppen független Amnesty International francia fiókszervének ügyvezetője volt.
Ezeket figyelembe véve talán mégsem túlzás azt állítani, hogy mindenféle balliberális cáfolat ellenére igenis van nemzetközi Soros-hálózat, és igenis jelentős mértékben politikai nyomás alatt tartja a magyar politikát és közéletet.
A szerző a Nézőpont Intézet elemzője
