Nagyon rendben van, ha akadálymentesítik a kerekesszékesek és vakok közlekedését, a siketek ügyintézését, szórakozását. De hogyan tekintsünk arra a hatvankilenc éves hollandusra, akit a Guardian brit baloldali napilapból ismerünk meg komoly tárgyilagossággal? Emile Ratelband akadálymentesítené önnön fura elképzelését, miszerint neki joga van hivatalosan, azaz papíron húsz évvel fiatalabbnak lenni az „eddigi” koránál. Miután az önkormányzat beintett, Emile Ratelband nyugdíjas nyomban perre vitte az ügyet.
Ennyire eltökélt a harcában, hogy elérje a régi születési dátum töröltetését, az „új” születési dátum átvezetését. Lélegzet-visszafojtva várjuk, mit izzad ki magából a holland bíróság. Fel van adva a lecke, mert a felperes kreatív éltanulója annak a kollektív, törvényesülő elmekórnak, amely a nyugati társadalmakban dúl. A transzneműséget forgatja maga előtt éles kardként.
Azzal érvel Ratelband, hogy ha a transzneműség előtt kinyílt az út, ha meg lehet – méghozzá hivatalos érvénnyel – választani és változtatni a nemünket, akkor hadd lehessen a korunkat is. Az érzet számítson itt is! Ratelband érzetére szerencsére rásegít kezelőorvosának véleménye a korát meghazudtoló szervezetéről. A doki szerint olyan, mint egy „fiatal isten”.
Feltartóztatja majd a holland jog ezt az istenkedést? Ennek egy másik változatát, a gendert már teljesen rászabadították a társadalomra. Pár hónapja ugyanebben az országban valaki, aki előbb férfiból nővé operáltatta magát, majd kiábrándult önmaga megcsonkításából, női útlevelét olyanra kívánta lecserélni, amelyben a neménél egy „x” jelzés található. A hatóságok eleinte ódzkodtak ettől, de az illető holland perelt és győzött. Őt immár „gendersemlegesként” kell elfogadni.
Emile Ratelband most alapított mozgalma, ha úgy vesszük, sokkal kevésbé drasztikus. Itt még csak le se kell operálni azt a – legalábbis önmagunkon – nemkívánatos ivarszervet, hogy aztán majd – egy újabb érzetváltozáskor, tudniillik, hogy mégiscsak férfiak vagyunk – beszerezzünk és fölvarrassunk egy „utángyártottat”. Itt, kérem, csak egy okmánykorrekcióra van szükség. 1949 helyett 1969.
De ha már aztán megtörtént a születési évszám előreugratása, a társadalomnak tessék elfogadni, hiszen ami törvényesült, igaz! Ha valaki meg kuncogna a király meztelenségén, dutyiba vele! Egyáltalán, ha valaki nem fogadja el pusztán a szavak jelentésének transzformálását, azt is ki- vagy elrekesztjük…
Fogalmazás közben a Guardian újságírója talán vissza sem tartotta röhögését, mert röhögési ingere nem is jelentkezett neki – hazája elharapózó álvalóságában. Csak tényszerűen leírta honfitársa panaszát, akinek hatvankilenc évesen „behatároltak” a lehetőségei házvétel, autózás, munkalehetőség terén. Aki méltán korlátozva érzi magát amiatt, hogy az okostelefonjára szabott, Tinder nevű helymeghatározásos társkereső applikációján nemigen kap válaszokat a „jelen” életkorával…
Emile Ratelbandról különben azt írja a Wikipédia, hogy ő egy ismert motivációs tréner, afféle „pozitivitásguru”. Legalább olyan árulkodó adat, hogy (bár elfogyasztott feleségei számáról nincs híradás) hét gyereke van, és most várja a nyolcadikat. Aha… Közben az okostelefonján a Tinder átlag huszonéves hölgykínálatát húzogatja jobbra vagy balra. Teljes életet él. Élne.
Hollandia keresztény hagyománnyal rendelkező ország. Ezért tanácsolnám ennek a nyughatatlan nyugdíjasnak, adjon hálát Istennek, hogy ilyen megkímélt fizikai állapotban van, akkor is, ha májfoltjai meg ősz haja eléggé elárulja a – valóságos – korát. És figyeljen már egy kicsit előre is, ha már az időben ő is csak előre haladhat. Mert ősei vallása szerint eljön az a nap, amikor már nem lehet tovább áltatni magunkat.
Azon a napon mindenki számot ad, hogyan élt, milyen irányban befolyásolta a környezetét. Ratelbandnak egyszerre fáj az öregedés, no meg – tréneri mivoltában – a népszerűségvesztés. Szeretne egy kicsit visszakerülni a napra: csajok, celebkedés. Pedig lejár lassan az ideje. Kicsit olyan ő, mint a szenilitásában genderkedést és bevándoroltatóst játszó liberális demokrácia, amely azt hiszi, még mindig neki áll a zászló.
A szerző újságíró
