Érd polgármestere a sajtón keresztül osztotta meg döbbenetét a közvéleménnyel: a 60 ezer fős előváros polgármestere levelet kapott, benne konkrét elvárásokkal. Gondoskodjon csak róla, hogy városában legyen szépen pedagógussztrájk! Mert mi lesz, ha nem gondoskodnak maguk a polgármesterek a sztrájk sikeréről? Hát, Szamuely elvtárs már nem fog páncélvonatán befutni Érdre, az biztos. Talán a másik lángelme, Lukács György adhat egy kis muníciót.
Ám félre a tréfával, maradjunk a számoknál! A legnagyobb pedagógus-szakszervezet, a PSZ taglétszáma nagyjából 20 ezer fő körül mozog, de semmiképpen nem több 25 ezernél, és ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy minden egyes tagjuk a sztrájk mellett lenne. A szakszervezet tagja nem kötelezhető a sztrájkban való részvételre. Az előző hetek megmozdulásai azt bizonyítják, hogy nem is akartak és nem is vettek részt teljes létszámmal a szakszervezetek az „elégedetlenségi” mozgalomban. A PDSZ és az MKSZSZ létszáma pedig annyira jelentéktelen a pedagógusok összlétszámához képest, hogy nem is érdemes vele foglalkozni. Azt csak a szakszervezeti vezetők tudnák megmondani, hogy a nem szervezett dolgozókról miért gondolják, hogy mindenképpen mellettük állnak, és eget rengető módon sztrájkolni akarnak mind egy szálig.
A pedagógustársadalom összlétszámának nagyjából 20 százalékát tehetik ki mindössze a szakszervezeti tagok. De olyan hisztérikus légkört teremtenek, mintha mögöttük állna a tanártársadalom legalább 80 százaléka. Pedig dehogy áll! Az, hogy a szakszervezet elnöke már most diktál, hogy mit és hogyan kell majd csinálni, senkit semmire nem kötelez. Egyelőre felesleges elégséges szolgáltatásról beszélni vagy nagyon megijedni egy sztrájktól. Nem elégséges szolgáltatást kell nyújtani, hanem megtartani az órákat, annak rendje és módja szerint. Megvan erre a lehetőség, éppen a 2011-es 190-es törvénynek köszönhetően. A pedagógus 32 órát köteles benntartózkodni a munkahelyén. Akkor mi a gond? Budaörsön és a Telekiben vélhetően fognak sztrájkolni 20-án, de máshol aligha. De ha egy nevelőtestület 10 százaléka részt is venne a sztrájkban, a bent tartózkodó, de nem sztrájkoló tanárok nyugodtan tudnak helyettesíteni, és semmilyen fennakadás nem lesz. A szaktárca akkor lenne rugalmas, ha ezek az oktatók megkapnák a munkát nem végzők bérét, hiszen rendkívüli helyettesítésként ki lehetne azt fizetni. Mert az mégiscsak bizarr dolog, ha a sztrájkolók munkavégzés helyett jól kihőzöngik magukat, aztán ezért még pénzt is kapnak!
Jogtalan lépésre is törvényes és jogos választ kell adni, de határozottat. Bele kell állni, és nem megijedni. Ennek a játszmának a kitervelői és vezetői mindenre elszántak, a gyerekek számukra csupán politikai segédeszközök. Az a pedagógus vagy intézményvezető, aki arra biztatja a szülőket, hogy ne vigyék a gyereket iskolába, semmiképpen sem az oktatás Comeniusa. A mozgalom vezére, Pukli valami olyat mondott, hogy már nem kérnek, hanem követelnek. Bátor beszéd, nagyon elszánt. Ám olyan érzést kelt, hogy ezt a szerencsétlen Puklit felültették egy lóra, rábíztak valamit, de az első teendője mégis az volt, hogy kiszúrja a ló szemeit. Ráadásul, ha bő három év alatt képes volt elérni, hogy a fluktuáció a rábízott intézményben 50 százalékos legyen, akkor vagy az egész tanári karral lehetett gond, vagy az ő vezetési stílusával…
Május első napjaiban elkezdődnek az érettségi vizsgák, így az Oktatási Hivatalnak és a kormányhivataloknak készen kell állniuk arra is, hogy a Pukli-félék ott is megpróbálnak keresztbe tenni, zavart kelteni. Ám megfelelő számú vizsgaelnök és vizsgáztató tanár készenlétben tartása kihúzza a méregfogát egy ilyen rosszindulatú kezdeményezésnek. A kormányzat tartsa szárazon a puskaport, mert nem ez a harc lesz a végső – messze van még 2018.
A szerző pedagógus