A baloldali média, mely az ellenkező híresztelésekkel ellentétben még mindig erősebb, mint a jobboldali, felkapta a körmendi plébános esetét. Tévécsatornáin, internetes lapjaiban és újságjaiban győzelmi mámorban tudósított arról, hogy a körmendi katolikus plébános befogadott nyolc menekültet. Elsikkadt azonban a kommentárokban, hogy ezek a migránsok, Jézus Krisztus nevében, alázatosan kérték a plébánost levélben, hogy segítsen rajtuk ebben a téli hidegben. Tehát nem vad tekintetű „Allah akbar!”-ozók rontottak rá követelőzve, hanem kétségbeesetten kérő keresztények, akik néhány muzulmánt is csoportjukban tudnak. Lényeges különbség, de úgy van tálalva, mintha a plébános Ferenc pápával együtt, kitárt karokkal várná migránsok százait és ezreit, akiket arra biztat, hagyják el hazájukat, jöjjenek csak Európába minél többen.
Nem Ferenc pápa és nem a katolikus plébános küldött meghívót nekik, ez a politika bűne. Ferenc pápa sem azt mondja, ez lenne a megoldás, hogy ürüljön ki a muszlimok lakta kontinens, majd a keresztények eltartják őket, építsenek minél több minaretet, gyilkoljanak le minél több keresztényt. Ferenc pápa is csupán az evangéliumi szeretetet mutatta fel, amikor néhány menekültet befogadott, merthogy neki ez a dolga. A politikának meg az a dolga, hogy az európaiak védelmét megteremtse. Ferenc pápa dolga, hogy az egyházat fenntartsa ebben a liberális ellenszélben, ami a múlt század eleje óta, az „Isten nélkül is jók vagyunk” humanista vallását vezette be.
Elődje, XVI. Benedek pápa megmondta, hogy az iszlám mögött a „legnagyobb összesített démon” áll, és minden kérdésben markánsan védte az egyházat. A liberális humanizmus világában ezzel a kommunikációval olyan össztűz zúdult rá, aminek végeredménye a háttérbe vonulás lett. Ferenc pápa anélkül, hogy engedne a lényeges egyházi kérdésekben, hajlékony kommunikációval fenntartja az egyházat.
A kereszténység ellen támadás indult már a Szabadság, egyenlőség, testvériség! kikiáltása idején, mert keresztény ideákat hirdetett meg Isten nélkül. Ezzel egy időben támadást indítottak az egyház és a keresztények ellen. Az isten nélküli vallás, a liberális humanizmus, az álhumanizmus isten és morál nélkül akart jó lenni. Emögött hatalmas spirituális erők állnak. Ne feledjük, hogy a Szentírás leírja azt a spirituális harcot, ami Isten, a világ teremtője, és a bukott angyalok között folyik.
Azt sem feledhetjük, hogy „Lucifer is a világosság angyalának mondja magát”. A régi egyházatyák „Isten majmának” nevezték, mert őt utánozza mindenben. Az „ártatlanság korában”, a múlt század elején mindez csodálatos eszmének látszott, hiszen beharangozta a kisebbségek és a nők egyenlő jogát. Mind a mai napig keresztény értékekkel operál, amikor meghirdeti az „érzékenyítő tréningeket”, és közöttük a legnagyobb érzékenyítő tréninget, a migránsok iránti együttérzést. Az „ártatlanság korában” megkezdte a szavak cseréjét, és új fogalmak elültetését, hogy mára fogalmi zűrzavart hozzon létre, és a humánum nevében együttérzésünkre apelláljon. A nők egyenjogúsítása érdekében elkezdték kifogásolni az olyan szavakat, mint „fireman” és „policeman”, majd kiiktatták a „néger” szót, diszkriminációnak minősítve azt.
Mennyire humánus, milyen nagyszerű eszme áll mögötte – gondolhattuk. Itt azonban nem állt meg a folyamat, végül mindenre kiterjesztették. Az emberi jogok, a humánum, a nők jogai, a test joga nevében egyenlő rangot kezdtek követelni az azonos neműek kapcsolatának és házasságának, az abortusz jogának, és ma már hovatovább mind jobban törekszenek a nemek eltörlésére is. Aki ezzel nem ért egyet, az homofób, szexista. Új fogalmakat, új jelzőket találnak ki az „Isten nélkül is jók vagyunk” álhumanizmus ideológiájának hívei.
Ebbe a szép nagy liberális humanizmus családba tartozik a hamis együttérzés mind erősebb szorgalmazása. Most ugyanúgy keresztény értékekre hivatkoznak. Így előállt az a helyzet, hogy ezek a liberális humanisták kérik számon a keresztényeket migránsügyben. Mintha a keresztények lennének keresztényietlenek, míg a liberálisok képviselnék a keresztény értékeket! Ne zavarjon meg bennünket a hamis együttérzés liberális politikája. Mögötte csapda van, egy utolsó roham a keresztény világ ellen.
Isten nem azt kéri tőlünk, hogy Európát szabad prédává, muszlim hadak játékterévé tegyük. A védekezés politikája teljesen jogos, ha szeretnénk megőrizni békénket, keresztény kultúránkat és szokásainkat.
A szerző filozófus