Június 26-án három, szovjet gyártmányú I–16 Rata típusú vadászgép Kárpátalján csapott le egy magyar vasúti szerelvényre, „Rahó közelében, a Tiszaborkút–Bilinyi vonalon futó 1701. sz. gyorsvonatot 12.40-kor alacsonytámadás érte 3 repülőgép részéről.
A vonaton 9 sérülés, 1 halott, 3 sebesült.” Alig félórával később, 13.06 és 13.08 között egy ék alakzatban repülő, három kétmotoros bombázó repülőgépből álló kötelék Garbócbogdány felől délkeleti irányból repült Kassára, és egyenes irányban haladva, 350 km/h sebességgel, 800 – mások szerint 1100 – méter magasságban, alig öt másodperc alatt 30 bombát oldott ki, majd északnyugat felé repült ki a magyar légtérből.
A bombatámadás során 32 fő halt meg, 280-an pedig megsebesültek. Az anyagi kár közel hárommillió pengőt tett ki, ugyanis bombatalálat érte a postapalotát, két tüzérlaktanyát, valamint két tucat lakóházat, de károsodás érte a város út- és közműhálózatát is.
A ledobott bombák közül egy nem robbant fel, s a jelentésekben rögzített bombatölcsérek elhelyezkedése, a közöttük lévő távolságok és szórásképük azt igazolta, hogy azokat egyazon géptípusból oldották ki, melyek egyszeri rárepüléssel húztak el Kassa felett, és összvetéssel szabadultak meg bombaterhüktől. Mindezek azt igazolták, hogy a gépek személyzete összeszokott és gyakorlott volt.
A helyszínen talált hadianyag-maradványokról és a „döglött” bombáról készült felvételek alapján megállapították, hogy azok szovjet gyártmányú FAB–100 (fugasznaja aviacionnaja bomba) repeszhatású romboló légi bombák voltak. A bombafelfüggesztő szalagmaradványok, a bombák darabszáma és típusa (30×100 kg), illetve a gépek bombaterhelése alapján a szovjet légierő által használt kétmotoros gyorsbombázók (Iljusin Il–4, Tupoljev SzB–2M–100A vagy Tupoljev SzB–2M–103) lehettek.
Később a Magyar Királyi Légierő Caproni Ca–135bis/U repülőgépein is használtak szovjet gyártmányú 100 kilogrammos bombákat, de az kizárható, hogy a június 22. és 26. között akár a Caproni, akár más saját vagy zsákmányolt géptípus bármelyikének bombafelfüggesztőit átalakították, bombacélzóit beszabályozták és személyzetét gyakoroltatták volna.
A gép- és bombatípus ismeretének birtokában jelentősen leszűkíthető az elkövetők köre, hiszen azok szlovák vagy szovjet gyorsbombázók lehettek, így az elmúlt évtizedekben hivatalosan hangoztatott német, román, bolgár és magyar verziót is elvethetjük. 1939 előtt Csehszlovákia licencben gyártotta az SzB–2-t, amelyet B–71 jelzéssel rendszeresített légierejében. Később Szlovákia is kapott pár darabot ezen géptípusból, melyekre felkerülhettek a sárga tengelyhadijelek.
A szlovák pilóták jól ismerték Kassát, ahol 1938 előtt csehszlovák katonai repülőtér működött, a bombatámadás végrehajtásának precizitása pedig helyismeretről tanúskodik. Ezt a variációt azonban nem támasztják alá a német jelentések, mert azok szerint ekkortájt a szlovák légierő hadrafoghatósága egyenlő volt a nullával.
Azt viszont levéltári források támasztják alá, hogy a szovjet légierő június 26-án parancsot kapott szlovákiai városok és repülőterek (például Eperjes) bombázására, s az is tudható, hogy a szovjet pilóták 1938 előtti térképeket használtak, amelyeken nem voltak feltüntetve az 1938–1941 közötti határmódosítások, így azokon még Csehszlovákia szerepelt.
Eperjes és Kassa között 38 kilométer a távolság, ráadásul a két város főtere nagyon hasonlít, még a postaépületek elhelyezkedésében is. Az ellenséges terület felett repülő gépek személyzete a legtöbb esetben azon volt, hogy mielőbb megszabaduljon bombaterhétől, és sietve visszatérjen saját légterébe.
Ilyen esetekben nem volt idő alapos tájékozódásra, így ez is alátámaszthatja ezen feltevést. Kristóffy József moszkvai nagykövet levele is azt erősíti meg, hogy a Szovjetunió nem szándékosan támadta meg Magyarországot.
Ezt igazolja az is, hogy a szovjet vadászrepülők által Kőrösmezőnél végrehajtott alacsonytámadás után a szovjetek diplomáciai úton kértek bocsánatot, hiszen nem állt érdekükben, hogy még egy állammal hadiállapotba kerüljenek. A közel ezer kilométer távolságból érkező szovjet repülőkötelék navigációs tévedés folytán bombázhatta Kassát, ami vészterhes események kiváltó oka lett.
A kassai bombázásról a magyar katonai és politikai vezetés olyan jelentéseket kapott, amelyek szerint egyértelműen szovjet támadás történt. A döntést Horthy Miklós kormányzó hozta meg, aki, élve alkotmányos jogával, a kormány és az országgyűlés utólagos hozzájárulásával elrendelte a Szovjetunió elleni hadiállapotot és a Magyar Királyi Honvédség határon túli bevetését.
A szerző hadtörténész