Miközben a Fidesz–KDNP már az önkormányzati választásokra is készül, az ellenzéki pártok szemmel láthatóan még a pár hónap múlva tartandó EP-választásra sem alakították ki stratégiájukat. Tarlós István személyében a kormánypártok egy olyan jelöltet állítottak Budapesten, akivel a balliberális oldal semmit nem tud kezdeni. Mindez nem meglepő, hiszen Tarlós ellenfelét már több mint nyolc éve nem képes az ellenzék kitermelni. Így fordulhat elő, hogy Bokros Lajoshoz és Puzsér Róberthoz hasonló alakok jelennek meg, akik végül az ellenzék jelöltjei lesznek a fővárosban.
Mindez annak a jele, hogy a korábban Budapesten erősnek számító balliberális pártok az egyik utolsó bástyájukat is kezdik teljesen elveszíteni, egyre kevesebb meghatározó fővárosi politikusuk maradt. A XIII. kerületi MSZP-s polgármester sem merészkedik ki Angyalföldről, így az egyik utolsó sikeres baloldali polgármesterre sem számíthatnak majd a budapesti kampányban. Karácsony Gergely pedig a XIV. kerületi kudarcokat, illetve a miniszterelnök-jelöltként elszenvedett súlyos vereséget követően már sokkal kevésbé számít csábító jelöltnek az ellenzék számára, mint áprilist megelőzően.
A Fidesz–KDNP komoly versenyelőnybe került azzal, hogy már egy évvel az önkormányzati választások előtt megnevezte a főpolgármester-jelöltjét, amelynek hatására az ellenzék ismét lépéskényszerbe került. Ennek nyomán várhatóan újra megindul az a válogató, amelyben a Falus Ferencek és Bokros Lajosok mérettetik meg magukat.
De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen még itt van az európai parlamenti választás, amely ugyan vészesen közeleg, azonban az ellenzéki pártok láthatóan továbbra is tanácstalanul állnak a megméretés előtt. Ez főként annak köszönhető, hogy április óta a Demokratikus Koalíción kívül szinte az összes ellenzéki párt a belső konfliktusaival van elfoglalva. Az MSZP viszonylag gyorsan rendezte sorait, ugyanakkor Tóth Bertalan személyében egy kevésbé karizmatikus vezetőt kapott a párt, így Gyurcsány Ferenc könnyedén tudja dominálni az ellenzéki párbeszédet.
Az alacsony részvétel ráadásul Gyurcsánynak kedvezhet. Az eddigi EP-választások egyikén sem érte el a 40 százalékot a szavazók aránya, 2014-ben például csupán a választók negyede fáradt az urnákhoz. 2019-ben a választás tétje miatt ugyan magasabb részvétel várható, de minden bizonnyal nem fogja megközelíteni az országgyűlési választás alkalmával tapasztalt 70 százalékot. Ez a helyzet a jó mozgósítási képességgel és aktív szavazótáborral rendelkező pártoknak kedvez, amellyel az ellenzéki pártok közül egyedül a Demokratikus Koalíció bír. 2014-ben például az országos közvélemény-kutatások alapján még a parlamenti bejutási küszöb alatt lévő Gyurcsány-párt majdnem megelőzte az MSZP-t.
Az azóta eltelt időszakban ráadásul a Demokratikus Koalíció pozíciója tovább erősödött, idén áprilisban már önállóan bejutott az Országgyűlésbe. A bukott miniszterelnök sikeresen kihasználta a többi ellenzéki párt vezetési válságát, az őszi parlamenti szezonkezdet szinte csak tőle volt hangos. Szintén Gyurcsány malmára hajtja a vizet, hogy pártja évek óta következetes bevándorláspárti és EU-politikát folytat, ezzel ugyan a szavazóknak csupán egy kis, azonban annál aktívabb csoportját tudja megszólítani.
A legérdekesebb kérdés, hogy az egyes pártok kiket delegálnak majd az Európai Parlamentbe. A Figyelőnek nemrég Szanyi Tibor szocialista politikus azt nyilatkozta, hogy ő ismét listavezető lenne, ezt azonban az MSZP vezetésének többsége ellenzi, hiszen nincsenek megelégedve az EP-képviselő munkájával.
Tovább rontja Szanyi helyzetét, hogy az elmúlt években többször olyan nyilatkozatokat tett, amelyek komoly felháborodást keltettek a párton belül. Sokaknál az verte ki a biztosítékot, amikor Szanyi az MSZP esetleges megszüntetéséről beszélt. Tovább élezi az MSZP-n belüli feszültséget, hogy jó esetben is maximum két mandátumot szerezhet a párt, így éles küzdelem várható a befutó helyekért.
Nincsen jobb helyzetben a Jobbik sem. A párt 2014-ben három képviselőt delegált az EP-be, közülük a kémbotrányba keveredett Kovács Béla kilépett a Jobbikból, Morvai Krisztina pedig a párt balratolódása miatt nyíltan szembeszállt Vona Gáborékkal, és már a Toroczkai-féle Mi Hazánkkal szimpatizál. Az elmúlt hónapokban számos országosan ismert politikus távozott a Jobbikból, most éppen Volner Jánossal együtt három országgyűlési képviselő hagyja ott a pártot. Így még az is kérdéses, hogy maradt-e egyáltalán olyan politikus, akivel fel tudják tölteni az EP-jelöltlistát.
A Jobbik támogatottsága várhatóan tovább fog zuhanni. Hiába hazudta ugyanis azt a Jobbik szóvivője a párt kongresszusát követően, hogy teljesen egységesek és nincsenek belső konfliktusok, Volner János levele és az azt követő események egyértelművé tették, hogy a hazugságspirálba sodródott pártot törésvonalak tucatjai feszítik szét. A Jobbik vezetése nemcsak a szavazókat, hanem még saját párttagjait is átverte az elmúlt hónapokban, egy pár hete nyilvánosságra került hangfelvételből pedig az is kiderül, hogy egymás között még nevettek is a tagok megtévesztésén.
Volner János, Apáti István és Fülöp Erik távozása a Jobbik frakciójából csupán egy újabb fejezet a párt szétesésének történetéből. Ezeknek a kilépéseknek a hatására már egyetlen meghatározó arca sem maradt az identitását vesztett pártnak.
Sneider Tamás nem ura a helyzetnek; a csupán Vona Gábor bábjának tartott politikus nem tudja kezelni a párton belüli konfliktusokat. Emiatt mindent megtesznek annak érdekében, hogy elkerüljék az előre hozott tisztújítást, hiszen az nagy valószínűséggel a jelenlegi pártvezetés bukását eredményezné. Mindezek fényében – ha nem történik gyökeres változás – könnyen elképzelhető, hogy a jövő tavaszi választáson a DK nemcsak az MSZP-t, hanem a Jobbikot is megelőzi.
Kérdés azonban, hogy Volner Jánosék, miután rövidesen a pártot is elhagyják, a Toroczkai-féle Mi Hazánkhoz csatlakoznak-e. A Jobbik régi értékeit képviselő párt mindeközben egyre inkább erősödik, a közvélemény-kutatások során rendre mérhető támogatottsággal bír. Ha ez a folyamat továbbra is fennáll, akkor reális esélye lehet ennek a csupán pár hónapos formációnak, hogy a jövő tavaszi EP-választáson mandátumot szerezzen.
A Jobbik szétesésével és Szél Bernadett LMP-ből való távozásával az ellenzéki oldal tovább aprózódik, újabb pártok és formációk megjelenésére lehet számítani. A bukott társelnök és más párt nélküli politikusok megszólalásaik során ugyanis egyfajta új mozgalom létrehozására tesznek célzásokat, amelyben akár még Vona Gábornak is szerepe lehet, aki visszatérését előkészítve a közösségi oldalán rendszeresen megnyilvánul közéleti kérdésekben. A jelenlegi támogatottsága alapján az LMP legfeljebb egy mandátumot szerezhet, míg a többi egy-két százalékos támogatottsággal rendelkező párt az esélytelenek nyugalmával futhat neki a megméretésnek.
Az ellenzék jelenlegi válságához a belső ellentétek mellett az is hozzájárult, hogy rendre a nemzeti érdekekkel szemben politizálnak. A Sargentini-jelentés megszavazásával még a saját választóik akaratával is szembefordultak, mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy Brüsszel és Berlin elvárásait teljesítik. Ebben a helyzetben – mivel az ellenzékre nem lehet számítani – a magyar kormány számára nem maradt más, mint hogy a magyar választókkal együttműködve képviselje azt a bevándorlásellenes álláspontot, amelyet a nyugati liberális elit minden erejével megpróbál ellehetetleníteni.
A bevándorláspárti politikusok részéről további támadások várhatóak, a félmeztelen bűnözőkkel fotózkodó Emmanuel Macron és a kereszténydemokrata értékekkel felhagyó Angela Merkel ugyanis a bevándorláspárti erők minél jobb választási eredményében érdekelt. Emiatt nagyon fontos, hogy az Országgyűlés elfogadja a Sargentini-jelentés elleni határozatot, amely erőteljes választ ad a holland zöldpárti képviselőnő minden valóságot nélkülöző állításaira.
A választási eredmények sorra a magyar kormány igazát támasztják alá. Legutóbb Bajorországban, de azt megelőzően szerte Európában meggyengültek azok a hagyományos politikai pártok, amelyek bevándorláspolitikai kérdésekben szembementek a társadalmi elvárással.
Csak ott tudták a mérsékelt politikai erők fenntartani a korábbi státusukat, ahol a Fidesz–KDNP-hez hasonló következetes és bátor politikát képviselték. Ennek köszönhetően míg a legtöbb európai országban a kormányzó pártok gyengülnek, addig hazánkban a társadalmi elvárással szemben politizáló ellenzékkel történik ugyanez.
A szerző politológus