Ha valaki veszi a fáradságot, mozgósítja mazochista hajlamait és ellátogat a Jobbik honlapjára, valós képet alkothat arról, miért tart a valamikor nemzeti radikális öndefiníciójú párt ott, ahol ma van. Először is: nem tudni, miért idegesítik magukat némelyek, amiért Toroczkai Lászlót kizárták a pártból, amikor továbbra is ő az alelnök, mármint a Jobbik.hu tanúsága szerint. Igaz, mindamellett Vona Gábornak is érintetlen az elnöki pozíciója, változatlanul ő a párt number one-ja.
Azt mondhatja a kedves olvasó, hogy mindez nem felel meg a valóságnak, hisz történt sok minden az ellenzéki alakulat vezetőségében. De kérem, ki lehet a legfőbb illetékes, hiteles fórum a nómenklatúrakérdések eldöntésében, ha nem a hivatalos honlap?
Elismerjük: kétségtelenül olvasható „A Jobbikról” című fejezetben az országos elnökség alfejezetben az új vezetőségi névsor is, amelynek élén már az új bölcs vezető, Sneider Tamás szerepel elnökként, és részben új nevek alelnökökként. Ám akkor mire vélje a jámbor érdeklődő, hogy „Elnökség” címszó alatt továbbra is a Vona–Toroczkai-tengely emberei lelhetők fel teljes nacionálékkal, egyebekkel? Ásotthalom polgármesterének például e cikk írása közben is hozzáférhető a pártportálon a neve alatt a Facebook-oldala. Többek között a „Mit, miért tettem, avagy a Jobbik és én” című folytatásos elemzése is.
Lehet, hogy pusztán a néppártosodásnak nevezett baloldalra hurcolkodásuk újabb állomásával állunk szemben. A marxizmus–leninizmus ugyanis a hegeli dialektikából csak annyit szűrt le, hogy egyszerre lehet többfélét is mondani ugyanarról, s ha ezt egyesek kifogásolják, elég annyit válaszolni: ez a dialektika. Ez a Jobbik esetében annyit tesz, hogy ha megint Vona lesz a pártelnök, vagy Toroczkai kiebrudalásáról kiderül, hogy törvénytelen volt, csakúgy, mint az elnökválasztás, amelyen alig maradt alul, széttárhatják a kezüket: kérem, a párthonlap már mindent előre tudott.
A több lábra állás, illetve többfenekűség nyilvánul meg abban is, hogy annyi programot, kiskátét, különböző pontokat találni a Jobbik.hu-n, hogy kissé megkeveredik, aki kíváncsi a mozgalom által követett valódi irányvonalra. Ez a metódus az eleve megtévesztési céllal legyártott fiktív programok igézetében élő baloldali pártok sajátja. A boldogtalan emlékezetű, lakosságlövető Gyurcsány Ferenc zavarta össze előszeretettel az embereket azzal, hogy örökösen előállt valamilyen vadonatúj programmal vagy hét-, hetvenhét és ki tudja, hány pontos tervvel.
Csupán egy vonatkozásban bánik szűkmarkúan a dokumentumokkal a balosodás útjára lépett formáció. A párt alapszabályát ugyanis lámpással sem találni a hivatalos portálon. Ami viszont elég baj, sőt szabálytalan. Csak összehasonlítás végett: még az egyáltalán nem a nyitottságáról ismert MSZP alapszabályára is másodpercek alatt rábukkanhatunk a honlapjukon.
Fokozandó a szégyent: a Rákosi Mátyás-féle MDP alapszabálya szintén nyilvános volt a legvadabb bolsevik államterrorista időkben is. Tehát az, hogy a Simicska Lajos szánhúzóivá vált társulat még a sztálinistákon is túltesz a titkolózásban, azt jelenti, hogy antidemokratikusabbá váltak Rákosiéknál is.
Mindez nem üres formalitás, mivel éppen az alapszabályra való hivatkozással zárták ki a pártból Toroczkai Lászlót, akit nem is oly régen még a választási gigabuktát összeserénykedő akkori pártelnök, Vona Gábor rimánkodott rá az alelnöki tisztségre.
Azt állították, a párt alapszabálya tiltja a platformalakítást. Holott a lapunk birtokába jutott alapszabályból kiderül: semmi ilyesmi nincs benne. Lehet platformot létrehozni, csupán nem szabad a Jobbik nevét szerepeltetni a címben. Márpedig ennek a kritériumnak az ásotthalmi polgármester Mi magunk platformja maradéktalanul megfelel.
Ugyanígy a párt alapszabálya arról is rendelkezik, hogy csak akkor zárhat ki a fegyelmi bizottság bármely tagot a távollétében, ha harmadszor sem jelenik meg. Toroczkai külföldi útja miatt nem tudott elmenni, ám őt már az első alkalommal kizárták – alapszabály-ellenesen.
A jelek arra utalnak: Kádárék, de még Rákosiék is többet adtak a látszatra, mint a Jobbik jelenlegi félbalos vezetői. Így viszont már érthető, miért titkolják saját alapszabályukat. Kérdés persze, hogy a törvényességet felügyelő állami szervek mikor reagálnak az anomáliákra, jogszabálytiprásokra.
Az pedig, ahogy Dúró Dórát kipenderítették a frakcióból, nem pusztán törvényesség, hanem morál kérdése. Úgy bántak el a képviselőnővel, meg sem hallgatva őt, ahogy egy férfival sem ildomos, legfeljebb a legsuttyóbb kompániákban. Egy nővel, háromgyermekes családanyával talán még ott sem dívik ez a non-gentleman, antiúriember-tempó. Bár azt ismételgetik gyanúsan feszülten, hogy a Jobbik sosem volt ennyire egységes, és nem felel meg a valóságnak, hogy tömegesen lépnek ki belőle, a tények mást mutatnak.
A rendszerváltozás óta bekövetkezett pártmegszűnések minden szimptómáját állatorvosi lóként felmutató, a szétesés és pénzügyi csőd felé szuperszonikus sebességgel rohanó, az ÁSZ-bírsággal együtt több mint hétszázmillió forintos tartozást felhalmozó Jobbik a mai mezőnyben kiérdemelte a legkommunistább párt titulust.