Montenegró bejelentette, hogy Albániával szomszédos, mintegy 172 kilométeres határszakaszán drótkerítést épít az illegálisan érkező migránsok megállítására. Tette mindezt az Európai Unió hivatalos tagjelöltjeként azért, mert az utóbbi időben délkeleti irányból megnőtt a határsértők száma.
Az embercsempészek ugyanis új útvonallal próbálkoznak, Görögországból kiindulva Albánia, Montenegró, Bosznia az irány, a célpont pedig az EU-tag Horvátország. A balkáni útvonal lassan telítődik, Boszniában pedig már így is több ezer illegális bevándorló rekedt.
A montenegrói határvédelmi tárca vezetője jelezte: a műszaki zár építésével a nagyobb áradat megindulását akadályoznák meg. A helyzetet Podgorica szempontjából az is nehezíti, hogy az albán hatóságok sokszor megtagadják, hogy visszavegyék az elfogott menekülteket, mondván, nem bizonyított, hogy országából érkeztek Montenegróba.
Talán még emlékszünk azokra az időkre, amikor Magyarországról Jugoszláviába átszökni életveszélyes kockázatot jelentett, mert a határőrök mindkét oldalon, akár fegyverhasználattal is készek voltak megakadályozni a határsértést.
Ugyanakkor ahhoz, hogy a határok sérthetetlenek legyenek, nem kellett még szögesdrót kerítést sem építeni. Elég volt felgereblyézni egy szakaszt a határsávban, és amennyiben lábnyomot észleltek a határőrök, azonnal megszólalt a készültségi riadót jelző sziréna. Az illegális határsértés ügye akkoriban Európában még nem politikai, hanem szakmai kérdés volt, amibe az aktuális kormányok nem tudtak és nem is akartak beleszólni.
Mert az illegális megoldások – legyen szó csempészetről, elfogadhatatlan sportolói doppingról, kábítószer-kereskedelemről vagy akár határsértésről – törvénytelennek minősültek, amelyekkel szemben a törvény erejével léptek fel az arra illetékesek.
Az országhatárok őrzését a többség érdekét szem előtt tartó törvénytisztelő államokban összetett és hatékony védelem jellemzi, fizikai vagy műszaki határzár, valamint operatív védelem is, az úgynevezett mélységi felderítés, a határsértések megelőzése érdekében. (Jó néhány határőrség a titkosszolgálat egységeként működik.) A szabadon át nem járható határszakaszokon többnyelvű felirat is figyelmeztetheti az arra járókat a továbbhaladás tilalmára, a szükséges biztonsági távolság megtartására. Mert a határok sérthetetlenségének nincs alternatívája, még politikai spekulációk okán sem.
Ezen megoldások mindegyike az úgynevezett immigránsforgalom korlátozását szolgálja. E nem kívánt jelenség megakadályozása érdekében az Egyesült Államokban, Oroszországban és Kínában – hogy szándékosan csak a nagyhatalmakat említsük – lőparancs van érvényben. Senki nem akar emberéleteket kioltani, de a szuverén nemzetek mindegyikének joga és egyben kötelessége megvédeni saját területi integritását, állampolgárai biztonságát.
Izraelben, az Egyesült Államok nagykövetségének megnyitásakor emberek tucatjai haltak és százak sebesültek meg izraeli katonák fegyvertüzében. Szomorú és elfogadhatatlan fegyver nélküli emberekre lőni. De! Nem utcai demonstrálók voltak, hanem egy védett határszakaszt próbáltak meg áttörni illegálisan és erőszakosan. Az Európai Unió egyes országainak vezetői tiltakoztak a brutalitás ellen.
Valóban fájdalmas dolog az emberélet kioltása, de a törvényeket megszegők önként vállalják a drámai élethelyzeteket a következményekkel együtt. A rend megtartása és betartatása szakmai kihívás, és nem napi politikai kérdés.
A nyugat-európai országokban sok minden megváltozott az elmúlt évtizedekben. Lemondtak a kontinensünket meghatározó keresztény identitásról, miközben a görög kultúrára épülő demokráciák drasztikus változáson mennek át, nem éppen jó irányba.
Napjainkban pedig megkezdődött a római jogrendszerünk megkérdőjelezése is, aminek alapja a törvények betartása. A rend ugyanis az a kötőanyag, amely képessé teszi a társadalmat a napi szintű működésre. Stratégiai és taktikai elem egyszerre, a cél, a társadalmi konszolidáltság érdekében.
Egy határ védelmének az elhanyagolása, az illegális átjárhatóság biztosítása a vég kezdete. Ugyanis az ember, aki Európába érkezvén az első pillanatban vét a határokon történő áthaladás szabályai ellen, később sem vehető majd rá arra, hogy betartsa a paragrafusokat. A bolti lopások, az utcai garázdaság, a nők elleni erőszak vagy akár a fegyveres merényletek logikus következményei az illegális határsértéseknek.
A határvédelem tehát nem egy ósdi, rosszindulatú diktatúra csökevényes maradványa, hanem a demokratikus jövő alapfeltétele. Mégpedig azért, mert a rend hiányából anarchia következik, olyan világ, melyhez nem tud érdemben alkalmazkodni a tisztességes polgár. Természetesen mindezt tudják és tökéletesen értik az európai politikusok is, mindazok, akik szót emelnek az illegális bevándorlás mellett.
Akkor talán nem merész az a következtetés, hogy az illegalitás elfogadtatására törekvő erők hátsó szándéktól vezérelve teszik meg eme javaslatukat. A hátsó szándékok mozgatója a tőkeérdek, amely Európa átalakítását tűzte ki célul. Teszi ezt azért, hogy a kevert népességű kontinens olyan fogyasztói bázissá váljon, ahol az emberek nem kérdeznek, hanem „utasításra fogyasztanak”. Már-már úgy tűnik, a rombolás mögött démonizált emberi akarat jelenik meg, hisz ép ésszel napjaink kísérlete a változásra felfoghatatlan.
Talán nem késő még odahatni, nekünk, normális életre vágyó, hagyományainkat tisztelő európaiaknak, hogy megálljon ez a trend, és kapjuk vissza a törvényeink által garantált rendet. Ne politikusok aktuális akarata legyen létezésünk lényege, hanem az egyetemleges paragrafusok elődeink által alaposan mérlegelt formája. Meg kell védeni értékeinket, mert meg kell védenünk jelenünket és jövőnket.
A határon pedig legyen elég visszatartó erő a szóbeli figyelmeztetés a határsértésre készülőknek, legyenek akár a montenegrói albán határszakaszon vagy bárhol. Mert emberéletet kioltani a legnagyobb bűn, de a rendet elveszíteni a többséggel szembeni bűncselekmény.
Földi László – A hírszerző szemével és Horváth József – Az elhárító szemével összes cikkét ITT találja.