A melegszervezetek szerint – írja a lap : „a szexualitás főként szociális hatások eredménye, a homoszexualitást pedig nem azért kell elfogadni, mert „természetes”, a genetikai bábként való reprezentáció ugyanis egyfajta lesajnált, áldozati szerep.” A biológiai kutatások miatt sokan aggódnak, nehogy egy esetleges „genetikai tisztogatás” legyen a következménye: „a meleg csecsemők esetleges kiszelektálása és abortálása.”
Egy másságát vállaló amerikai genetikus, Tuck Ngun, noha eddig jelentős eredményeket ért el a homoszexualitás eredetének kutatásában, felhagyott a munkával attól tartva, „hogy a tudósok megtanulják kiiktatni a homoszexualitásért felelős genetikai kódot”, illetve aggasztónak tartja a gondolatot, hogy „embercsoportok legitimitását biológiailag akarják megindokolni.” Pedig vizsgálatai szerint az ember szexuális irányultsága 70%-ban megállapítható az ún. epigenetikai (öröklődési mechanizmusokra vonatkozó) jelekből.
Az egyelőre – az új kutatási eredmények ellenére is vitatott –, hogy az azonos neműek iránti vonzalom pusztán genetikai eredetű lenne, ezért a Los Angeles-i egyetem tudósának aggodalma eltúlzott. Hiszen egyrészt egyáltalán nem biztos, hogy a szülők nem tartanák meg gyermeküket, ha kiderülne róla, hogy genetikailag homoszexuális irányultságú. Másrészt az egy igen komoly társadalmi vita lenne, hogy legyen-e „meleg-Taügetosz”, eltűnjön-e a világból a homoszexualitás.
De mivel a tudományos végeredmények még hiányoznak a kérdés felvetéséhez, ezek az etikai problémák nincsenek is napirenden. A melegszervezeteknek azonban nemcsak a genetikai kutatásokkal van bajuk, hanem már a gondolattal is, hogy a homoszexualitás genetikai eredetű lehet. Egy ilyen bizonyosság óriási kudarc lenne számukra, hiszen évtizedekig tartó küzdelemben érték el, hogy a homoszexualitást ne lehessen betegségnek nevezni, ezután pedig a „genetikai meghatározottság” ellen kellene harcot vívniuk.
Ráadásul az LMBTQ-csoportok kezdetektől azt hangsúlyozták, hogy tagjaik választották a másságukat, nem pedig velük született. Mivé lenne a meleg büszkeség napja, ha esetükben csak „génhibáról” lenne szó? Lenne értelme a pride-os felvonulásoknak? Más genetikai rendellenességgel születettek sem ünneplik magukat zajos keretek között európai nagyvárosokban.
És jelentéktelenné válnának a coming outok is, hiszen minek kéne rejtőzködnie és előjönnie annak, akit nem a felismerés, a környezeti hatások, hanem a génjei tettek mássá. Megkockáztatom, nagyobb lenne a társadalmi elfogadottsága a homoszexualitásnak, ha genetikai módosulásként, – netán – rendellenességként definiálnák, nem pedig életformának. A meleg társadalomnak azonban egyáltalán nem mindegy, hogy miért fogadják el őket. Abból a fajta toleranciából nem kérnek, amely szerint a homoszexualitást el kell tűrni, mert a születésből ered. Ők a másságot inkább mint emberi szabadságjogot akarják elfogadtatni.
A hvg.hu cikke szerint viszont a tudomány egyre közelebb áll annak megállapításához, hogy a szexuális irányultság százszázalékosan genetikailag meghatározott. Ez kétségtelenül rossz hír a melegaktivistáknak. Nem meglepő, ha nagy erőkkel támadják a téma kutatóit. A meleglobbinak tehát új feladatai lehetnek, még mielőtt teljesen más megvilágításba kerülne több olyan céljuk is, mint a melegházasság és az azonos neműek örökbefogadásának kérdése, amelynek elérésért Magyarországon is rengeteg energiát fektetnek be.