A populizmus mantráján kívül a demagógia a leggyakoribb szó, amellyel a baloldal a kormányt támadja. A populistához hasonlóan a demagóg kormányon azt érti, hogy a nemzetet, a hazaszeretetet emlegeti és a keresztény érzületre akar hatni. Ezek valóban alkalmasak pozitív érzelmek keltésére, de vajon miért demagógia az, ha egy kormány felkarolja a haza és a nemzet ügyét és évezredes örökségét, a keresztény kultúrát? Normális esetben talán nem ez lenne minden kormány dolga?
De mi is a demagógia? A szó a görög demos (nép) szóból ered, és a retorika azon fajtájának mondják, amely az érzelmekre és az előítéletekre akar hatni. Bár a kormány az értékválasztásával valóban magasabb rendű pozitív érzelmekre hat, ugyanakkor látni fogjuk, hogy a baloldal a saját demagóg retorikáját vetíti rá a kormányra. Itt a megfordítás művészetével állunk szemben, mert a baloldal sajátja a demagógia. A tömegek érzelmeire akar hatni, amikor folyamatosan hajtogatja a gyermekéhezés, a szegénység mantráját. Itt a legnagyobb a demagógia: lehet-e nagyobb tömegeket megszólítani és szélesebb tömegek érzelmeire hatni, mint a gyermekéhezés szóval?
A demagógiát népámításnak is mondják, amikor részigazságokat kever valaki a hazugság közé. Éppen ezt végzi a baloldal, amikor a mindig is létező egyenlőtlenségeket a kormány hibájaként állítja be, és mondanivalója igazolására saját statisztikát készít a szegénységről, ki tudja, honnan vett adatokból. A karácsony előtti ételosztások hosszú sorait úgy mutatja be, mintha ez új jelenség lenne, mintha nem álltak volna tömött sorok a korábbi kormányok idejében is ételre várva. Az ellenzék valójában ténybűvészkedést végez a demagógia szabályai szerint. Nem mintha hátra lehetne dőlni a szociális háló vagy inkább a szegénység körülményeiből kiemelő programok sikere okán, de a baloldal elhallgatja az erőfeszítéseket, amelyeknek vannak eredményei.
Lehetne sorolni az ingyenes óvodai, iskolai étkeztetést, a dolgozók utalványjuttatásait, ami teljesen ismeretlen például az északi vagy a nyugati országokban, ahol nemhogy nincs ingyenes étkezés, de óriási összegeket fizetnek ki a szülők az óvodáért, iskoláért, az idősgondozásról nem is beszélve. Norvégia például nem ismeri a közétkeztetés fogalmát, a gyerek azt eszi egész nap, amit a szülő csomagol neki, mindamellett, hogy befizette a magas óvodai díjat.
A legalantasabb érzelmekre, az irigységre akar hatni a baloldali demagógia a vagyonosodás folyamatos mantrázásával vagy például Rogán helikopterezésével. Van benne részigazság, mert tényleg volt helikopterezés, de pontosan tudja az ellenzék, mennyire hamis a vád, hiszen sok kimondottan jómódú család vagy éppen ellenzéki politikus megteheti, hogy helikopteres sétát kér a város fölött. Ám a baloldal tudja, hogy az emberek tömegei sohasem elégedettek azzal, ami van, és fellép az irigység: másoknak miért van több? Márpedig a bibliai öt talentum példázatából is látható, hogy nincs két egyforma ember sem körülményeiben, sem képességeiben. Nincs olyan, hogy abszolút egyenlőség, már csak a különböző képességek okán sem. Van, akire öt, van, akire három, van, akire egy talentum van bízva. A talentumok felhasználása is különböző, van, aki megduplázza, ami rábízatott, és van, aki elássa a földbe, és nem kamatoztatja.
A demagógia ismérve még, hogy tudva tudja, hogy hamis, amit mond, mégis szajkózza. Ilyen volt például az alaptörvény elleni folyamatos negatív érzelemkeltés. A demagógia boszorkánykonyhájában elhatározta a baloldal, hogy a negatív érzelmet az alaptörvény – és persze a kormány – iránt szinten kell tartani. Ezért éveken keresztül volt egy rádióműsor, amely hétről hétre kitalált valamit, hogy ez és az a pont az új alkotmányban miért ütközik a jogállamiságba.
Már a goebbelsi propaganda kitalálta, hogy magának az ismételgetéseknek meggyőző erejük van, a reklám is ezen alapul. Ezt alkalmazza a baloldal a sajtószabadság korlátozásának mantrázásakor is. Van egy részigazság, hogy felállt a Médiatanács, vagy (egyébként jogos) retorzió érte az Orbán-interjú meghamisítóit, amit aztán a sajtószabadság eltiprása bizonyítékaként ismételgetnek. Azt mindenki tudja, hogy a hamisítás büntetendő cselekmény, mégis tömegekhez jut el a hazugság a sajtószabadság korlátozásáról, mert minden, az ellenzékhez közel álló internetes média, tévécsatorna, rádióadó és sajtókiadvány ezt ismétli folyamatosan. Így kényszerül rá a kormány, hogy a minimálbér-emelést, a rezsi- és az áfacsökkentést maga is reklámozza. Ám nagy a különbség, hiszen a kormányoldal a gazdasági eredményeket próbálja eljuttatni az emberekhez, hogy a hazugságtenger hullámzását némiképp csillapítsa.
A demagógia másik jellemző tulajdonsága a démonizálás. Ez már egy nagyon régi módszer a Fidesz és elnöke ellen. Aljas híresztelésekkel kezdődött, azzal, hogy Orbán veri a feleségét, és hogy titokban egy ausztriai klinikán gyógykezelik. Folytatódott az Orbán-bányákkal és Orbán-szőlőkkel, aztán belerángatták az édesapját, majd az egész családját: nemrég Orbán Ráhel és Orbán Gáspár ellen alpári lejáratással kísérleteztek. Orbán Ráhel kárára azzal poénkodtak, vajon ki lehet a gyermekének valódi apja, Orbán Gáspárt pedig szélsőséges szektasággal vádolták. Jelenleg a Viktor és a Felcsút szavak állnak a rágalomiparosok listájának élén, amelyekkel zsarnoknak, diktátornak nevezik a miniszterelnököt, és azt hiszik, hogy ezzel tovább démonizálhatják. A baloldali szilveszteri humor is ezt két szót ismételgette órákon keresztül. Nem lenne csoda, ha itt is allergiás rohamok lépnének fel a műsor készítőiben vagy a nézőkben.
Ki meri vitatni ezek után, hogy a baloldal nem a Fideszre aggatja saját jelzőjét, a demagógiát?
A szerző filozófus