Kormányváltást hallucinál az ellenzék. Mi mást tehetne? Nyögve-nyelve hozza a kötelezőt. Mint 2010-ben és 2014-ben. Várhatóan vasárnap is hasonló eredménnyel. Új elem, hogy ezúttal választásokkal igyekszenek felszámolni a demokráciát. Ők maguk írták meg a HVG-ben. Lássuk!
Vannak, ugye, az egymást kiszorítva összefogó baloldali középpártok, amelyek harmadszor készülnek visszatérni, ám ezúttal visszafordíthatatlanul kiszolgáltatni, tönkretenni és lenullázni a gazdaságot, az országot (MSZP, DK). Harmadízben már biztosra mennének és minden tekintetben olyan helyzetet teremtenének, ahonnan nincs többé visszaút.
A korábbi függőségi viszonyokat nyomban visszaállítanák, miután nyolc szűk esztendő után az Európai Bizottság pont ilyen társulatra vágyik: egy gyengekezű gyarmati bábkormányra, amelyiknek a torkán gond nélkül lenyomhat akármilyen szélsőliberális őrültséget. A behódolást ellensúlyozandó úgy tűnik, Gyurcsány Ferenc és Karácsony Gergely elhatározta, hogy a hátralévő időben egymást múlják alul borderline személyiségzavarban.
Látszólag velük tartanak a fantomellenzék híradópártjai: ők azok, akik jobbára csak az esti hírekben és az alul futó információcsíkban léteznek, mert társadalmi támogatottságuk nincs, épphogy átszakítják az izmos egy-két százalékos hibahatárt. Juhász Péter, Szigetvári Viktor, Fodor Gábor vagy Bokros Lajos mögött sem társadalmi legitimáció, sem értékelhető választói felhatalmazás nem áll.
Milyen alapon trombitálnak össze sajtótájékoztatókat, ha egyszer sem a többség, sem a kisebbség nevében nem beszélhetnek? Aránytalan médiajelenlétük nem az elképzeléseik bemutatását, hanem a liberális agymosást szolgálja. És még örülhetünk, hogy a legalja kocsmapolitika koronázatlan királyai – a magát alternatív államfőnek bemesélő Pityinger László (Dopeman) vagy a nép nélküli népvezér Pukli István – kimaradtak a szórásból.
Cirkuszi mutatvány is van: a Jobbik. Ez a párt jobbról balra, a keresztény alapértékektől a muszlimok és Allah istenítéséig vergődött el. Nem vitás, hogy ez lenyűgöző pályaív, és egyszer szakkönyvek törzsanyaga lesz. Ilyen karriert befutni csak olyan virtigli politikai prostituált képes, akit Vona Gábornak hívnak. Igaz, nem egyedül hozta össze.
A szavazóbázisát, identitását és az ideológiáját maradéktalanul lecserélő, Brüsszel-konform Jobbik előállításában kulcsszerepet játszott a balliberális bérértelmiség. Heller Ágnes és tucatnyi, korábban elhatárolódó keményvonalas liberális most úgy színészkedik, hogy a Jobbik múltjának megítélése csupán pelenkakérdés, ideje lenne tisztába tenni.
Van még valami: csak idő kérdése, hogy a Jobbik tehetetlenségi nyomatéka Gyurcsány Ferenc karjaiba vesse Vonát és társait. Ekkor végre kigyullad a lámpa, hogy „Végállomás!”
A botrányos romlást ellensúlyozandó még a Die Presse is bedobta magát. Szerintük „Őszinte a Jobbik néppártosodása”. Valóban? A Jobbik néptelenedik, a pártszakadás küszöbön áll, reálisan április 8-án, Vona Gábor késő esti lemondása után rögtön esedékes is. A párton belüli ellenzék, amelyet maga az elnök úr épített fel a müezzin énekére kemény munkával, megpuccsolja Vona Gábort, és ezzel veszélybe sodorja az addigra kész forgatókönyvet, az ellenzéki nagykoalíciót. (Ezt éppen ezekben az órákban hozzák össze.)
Emlékezzünk csak az MDF esetére! A baloldali agytrösztöknek és tanácsadóknak köszönhetően Dávid Ibolyát és Herényi Károlyt az MDF-fel együtt sikerült úgy elvarázsolni, hogy soha többé nem lettek meg. Nemhogy a Parlament üléstermében vagy a Kossuth tér környékén, de a magyar közéletben sem találják a nyomukat.
Somogyi Zoltán és az MSZP–SZDSZ-kormányokból élő Political Capital ravaszul és módszeresen tekerte ki az egykori rendszerváltó párt nyakát, és még pénzt is kapott érte. Apró hiba, hogy ezt az önfelszámoló folyamatábrát a csalhatatlan elnök asszony és köre mindvégig munkája elismeréseként és bátorításaként értelmezte.
Giczy György a Kereszténydemokrata Néppárt kettészakításával ebben a versengésben ezüstérmes (az MDF mögött), de ő ma legalább a Népszava állandó külsős szerzője. A nagypolitika világából való csúnya kibukás – ez aztán a megtiszteltetés!
Most pedig csendüljön fel cikkünk főcímzenéje.
A kormányváltó hangulatra rágörcsölők újabb csoportja az úgynevezett csalódott konzervatívoké, akik között Orbán Viktor egykori hívei, tanácsadói és kedvezményezettjei találhatók. Egészen nyilvánvaló, hogy azt a politikust kell eltakarítani, akinek mindannyian a kezéből ettek.
A csalódott „jobboldali értelmiségiek” szerint jöjjön inkább Gyurcsány, le kell váltani a Fidesz-kormányt, helyette pedig a nyilas-bolsevik-zöld koalíciót kell győzelemre segíteni. Mennyire ráhibáztak! A Jobbik–MSZP–DK–LMP-féle szedett-vedett társaságot győzelmi esélyesnek hirdetni valóban megnyerő jövőkép.
Alkotmányon kívüli állapotokat, bevallottan káoszt és anarchiát, az államigazgatás szétverését, a legfőbb ügyésznek és az MNB elnökének az őrizetbevételét, a miniszterelnöknek és vejének bebörtönzését, a Fidesz-szavazók lecsukását, a reakciós papság megrendszabályozását, majd újabb választásokat tartanának, amelyen a Fidesz már nem indulhatna.
A szemünk láttára áll fel a könyökig véres Tanácsköztársaság Forradalmi Kormányzótanácsa és frissít le a Garbai Sándor–Kun Béla–Rákosi Mátyás–Szamuely Tibor-féle népbiztosi kormányprogram legújabb bolsevik verziója. De nem, a csalódott konzervatívok ízlését nem ez zavarja.
Akkor most néhány tudnivaló.
Az olyan embereket, akik átálltak, a liberálisok soha, egyetlen percre sem fogadták be. Soha nem kezelték úgy őket, mint a természetes szubkultúrájukba született sajátjaikat. A liberálisokat egyedül a politikai haszon bezsebelése motiválja, szó sincs itt elvekről, közös értékekről és bugyuta esti mesékről.
Az elvtelen liberális médiaelit és sajtó egyszerűen akkora erővel hat ezekre az elbizonytalanodott emberekre, hogy komolyan elhiszik, ők a helyes oldalra álltak. Pedig csak olcsón kapható színpadi kellékek a Fidesz elleni totális háborúban. Kirakati bábuk, akiket a lomtárba penderítenek, amint haszontalanná váltak. Mindezt az átálltak is érzik, ám vérző hiúságuk és végletes egocentrizmusuk megakadályozza őket abban, hogy elégedetlenségeiket normális csatornákon fejezzék ki.
Mi a legegyszerűbb? Ünnepeltetni magukat Kálmán Olgával és odaállni az egzaltált személyiség, Szél Bernadett és az LMP mögé.
A meg nem értett tanácsadó önhittsége és sértettsége lassan ölő méreg a demokráciára és a jobboldalra nézve, olyan, mint három őszödi beszéd együttvéve. Debreczeni József Antall József sírkövétől a szélsőbaloldali szektapárt, a Gyurcsány-párt alelnöki székéig jutott.
Az Antall Józsefről eddig megjelent legjobb életrajzi kötet szerzője az MDF szakadásakor Szabó Ivánt és híradópártját, az MDNP-t ajánlotta a Lezsák Sándor vezette ellentábor helyett. A Fidesz végül Lezsákkal szövetkezett, Szabó Iván pedig a semmibe hullt MDNP után a Centrum Párt alapítójaként folytatta karrierjét. Igen, ez ugyanaz a Centrum Párt, amelyik 2002-ben a maga 3,9 százalékos eredményével pótolhatatlan szavazatokat halászott el a Fidesz–MDF-kormány elől.
Napjainkra az akkoriban talajt vesztett Debreczeni József már Gyurcsány Ferencnél is gyurcsányistább lett, és megértük, hogy egész életművét a neobolsevik visszarendeződésre tette fel. Ugyanarról a Debreczeni Józsefről van szó, aki Magyarország – restauráció előtt című alapművét 1994. április 9-én jelentette meg a Magyar Nemzetben. Zseniális cikkének minden szava beigazolódott: az irgalmatlan posztkommunista-liberális restauráció 72 százalékos többséggel söpörte félre a fiatal magyar demokráciát.
Végzetes mentális károsodás eredménye azonban, ha valaki ma képzeli be magának ugyanezt a veszélyt. Mert nincs. Sok szerencsét kívánunk tehát Mellár Tamásnak, Jeszenszky Gézának és Bod Péter Ákosnak. Hamarosan jogot nyernek Dávid Ibolya politikai elfekvőjébe, a virtuális intézményben akad még szabad ágy bőven.
Mert egy dolgot szögezzünk le: ha a nyilas-bolsevik-zöld koalíció a választásokon alulmarad – márpedig alulmarad –, akkor ezek az egyébként tiszteletreméltó közszereplők elvesztik jogukat a további moralizálásra. Nem azért, mert a mi mércéinknek nem felelnek meg, hanem azért, mert a sajátjuknak nem fognak megfelelni.