Az unió szabályai szerint két év van a kilépési feltételek részletes kidolgozására a brexitet illetően. A folyamatot a britek 2017. március 29-én indították el, tehát a kilépés tervezett időpontja 2019. március 29. Az azóta zajló és egyre bonyolultabbá váló tárgyalásokat azonban az Európai Bíróság döntése alapján ez előtt le lehetne állítani, illetve a kilépés időpontját – ha abba minden ország beleegyezik – későbbre halasztani.
A brit törvények szerint azonban a népszavazás eredményét a kormánynak tiszteletben kell tartania. Ezért a kilépéssel kapcsolatos érdemi változtatáshoz meg kellene változtatni a törvényt.
Jelenleg a helyzet úgy néz ki, hogy elkészült egy 585 oldalas kiválási megállapodás, amelyben szerepel, hogy mennyit kellene a briteknek fizetniük az EU-nak, továbbá hogy mit fog jelenteni a kilépés az unióban élő brit és a Nagy-Britanniában élő európai uniós állampolgároknak.
A legkényesebb kérdésre, az EU-tag Írország és a kilépő Észak-Írország közötti fizikai határ visszaállításának elkerülésére is tartalmaz a megállapodástervezet megoldási elképzelést.
Ez utóbbi különösen az üzleti világnak fontos kérdés, mivel a határ és ezzel a határellenőrzések visszaállítása jelentős költségeket és időveszteséget okozna azoknak a vállalkozásoknak, amelyek ezen a határszakaszon keresztül szállítják áruikat, beleértve az összeszerelő üzemeknek fontos alkatrészek, részegységek szállítását is.
A megállapodástervezetet azonban még meg kell szavaznia a brit parlamentnek, amelynek időpontját a várható elutasítás elkerülése érdekében Theresa May miniszterelnök a tervezett december 11-i időpontról január 21-re halasztotta.
Az elkészült megállapodás azonban nem teszi világossá, pontosan mi történik majd március 29. után, ha a kilépés megvalósul. Helyette egy 2020. december 31-ig tartó átmeneti időszakot jelöl ki, amely alatt a részleteket ki kell majd dolgozni.
Viszont ezen idő alatt megmaradnak a szabad munkaerő-áramlás jelenlegi szabályai, sőt új kereskedelmi megállapodásokat sem köthet Nagy-Britannia, csupán a tárgyalásokat kezdheti el.
Ezeket a feltételeket a „kemény brexitesek” megalázónak tartják. De ellenállásukat az ír határkérdés jelenlegi elképzelések szerinti kezelése még jobban fokozza. Ezek szerint ugyanis, akármi is lesz a két évig tartó kereskedelmi tárgyalások eredménye, az ír határon nem lehet érvényesíteni az úgynevezett kemény kilépést.
Vagyis Észak-Írországban továbbra is érvényesek maradnának az EU élelmiszerekkel kapcsolatos és az egyéb termékekre vonatkozó szabályai, ami szükségtelenné tenné a határon való ellenőrzéseket. Ez persze azt is jelentené, hogy valamennyi brit árunak, amely az ír határon lép be az EU-ba, továbbra is meg kellene felelnie az uniós szabályoknak.
Ez gyakorlatilag azt jelentené, hogy Nagy-Britannia benne maradna a vámunióban, ez az állapot pedig egészen addig fennmaradna, amíg a tárgyalások véglegesen le nem zárulnának. A megállapodás ellenzői szerint ez azt jelentené, hogy a britek továbbra is az EU-szabályok szerint élnének, viszont annak ügyeibe már nem szólhatnának bele.
A miniszterelnök azonban bízik a tárgyalások sikeres lezárásában, ezért szeretné, ha a parlament elfogadná az elkészült megállapodást. Az alternatíva ugyanis a megállapodás nélküli kilépés, amelynek kaotikus voltát valószínűleg egyik politikai erő sem merné vállalni. Marad még az újraszavazás lehetősége, ám ez nehezen egyeztethető össze a brit jogrenddel. Persze a miniszterelnök bukását is hozhatja a sikertelen szavazás, amely után akár az újbóli szavazás is szóba kerülhet.
De hogyan hatott az eddigi huzavona a brit gazdaságra? A vészjósló előrejelzések ellenére drámai jelenségek nem voltak tapasztalhatók. Igaz, néhány cég áthelyezte székhelyét másik országba, mások pedig felvetették ennek lehetőségét.
A font időnként gyengült, majd újra erősödött. A gazdasági növekedés 2016-ban 1,8 százalékos, 2017-ben 1,7 százalék volt. Nagy-Britannia 15,2 százalékos GDP-aránnyal 2017-ben is az unió második legnagyobb gazdasága Németország után.
Természetesen a növekvő bizonytalanság nem tesz jót a gazdaságnak, mivel beruházási döntéseket hátráltathat. Viszont a brit gazdaság szerkezete erősen tudásalapú, amit az bizonyít, hogy a nagy hozzáadott értéket előállító munkahelyeken dolgozók aránya 2017-ben – az Eurostat friss adatai szerint – magas, 25,8 százalék volt. E körüli értéket csak Dániában, Finnországban és Svédországban találunk. A britek esetén ez az érték 6,1 százalékponttal magasabb, mint az EU-s átlag.
Ez nyilván köszönhető az erős pénzügyi, felsőoktatási és kutatási szektornak. A bizonytalanságot valószínűleg az ipari termelők, főleg a termelési láncot a tagországokban, közöttük Nagy-Britanniában is szétosztó vállalkozások érzik a leginkább.
A brit munkanélküliség továbbra is alacsony, 2018 októberében négy százalék volt. A Világgazdasági Fórum versenyképességi listáján pedig 2018-ban Nagy-Britannia a 8. helyen volt. Összefoglalva az eddigieket, a britek nyilvánvalóan szabadulni igyekeznek az unió jelenlegi vezetése által félremenedzselt, gyengülő versenyképességű és egyre inkább irányt tévesztő közösségből.
Vissza akarják nyerni nemzeti szuverenitásukat, és saját maguk akarják meghatározni a bevándorlással kapcsolatos szabályokat. Gazdasági erejük, válságálló képességük, valamint nemzetközi kapcsolatrendszerük elég erős ahhoz, hogy a kilépéssel járó változásokat a maguk javára fordítsák. Egy friss felmérés szerint ezt a véleményt a lakosság is osztja: hetven százalék szerint a kilépés után jobb lesz vagy nem változik az anyagi helyzete. A gazdasággal kapcsolatban pedig 53 százalék gondolja ugyanezt.
A nagy kérdés azonban az lesz, hogy sikerül-e majd egyben tartani az országot, hiszen a skótok nagy aránnyal szavaztak a bennmaradás mellett. Vezetőik pedig már azt is felvetették, hogy a brexit nekik akár a függetlenné válás útját is megnyithatja.
A szerző közgazdász, egyetemi tanár