Miután április 8-án ismét kétharmados többséget kapott a választóktól a Fidesz, a kormányzó párt tudatosította, hogy a minősített többség birtokában tovább kívánja erősíteni Magyarország biztonságát. Az új kormány megalakulását követően nyilvánvalóvá vált, hogy a következő négy év egyik kiemelt politikai feladataként kezelik a biztonság kérdését. Ekként értelmezhető, hogy a Honvédelmi Minisztérium élére Benkő Tibor személyében egy katonát neveztek ki, amire az elmúlt hetven évben nem volt példa. A Belügyminisztérium pedig szinte változatlan struktúrában folytatja a munkáját, ami gyakorlatilag a stabilitásával üzen a választóknak.
Orbán Viktor miniszterelnök a minap bejelentette, hogy az ország védelmének alkotmányos kereteit is tovább fogják erősíteni a következő másfél évben, továbbá a Stop, Soros! törvénycsomag sürgősségi tárgyalásával az újonnan feltárt biztonsági kockázati tényezőkkel szemben, a civilnek mondott, de professzionális jegyeket mutató, a multinacionális tőkéscsoportok érdekeit kiszolgáló szervezetek ellen is megteremtik a védekezés jogi kereteit.
Emellett természetesen a Zrínyi 2026 katonai fejlesztési programtól az önkéntes tartalékos rendszeren át hosszan lehetne sorolni az ország védelme érdekében tervezett intézkedéséket. Elmondható, hogy a negyedik Orbán-kormány komolyan gondolta választási ígéreteit, és megkezdte azok teljesítését.
De ez nem elég. Nem gondolhatjuk, hogy csupán a kormány feladata az ország, az emberek biztonságának védelme. A biztonság ennél sokkal több tényező együtteséből áll össze.
Nézzünk néhány példát! Az elmúlt évek terrortámadásai közül az első volt a 2015 novemberében Párizsban, több helyszínen végrehajtott akció. Ez egy hosszú előkészítést igénylő, komoly logisztikai hátteret feltételező, profi konspirációs jegyeket mutató, összehangolt támadás volt. Az első lépés a Stade de France ellen irányult, ahol francia–német barátságos labdarúgó-mérkőzés zajlott. A stadion tömve volt szurkolókkal és a két ország vezető politikusaival. Az öngyilkos merénylő az őrök éberségének köszönhetően nem jutott be az épületbe, így a bejárat előtt robbantotta fel magát. Könnyen elképzelhető, hogy milyen pusztító hatása lett volna, ha bejut az arénába.
Hogy miért hoztam fel ezt a példát? Néhány napja, május 27-én Budapesten a Groupama Arénában játszott a Ferencváros a Diósgyőrrel. A stadion ad helyet a magyar válogatott mérkőzéseinek is! A meccs alatt tragikus baleset történt: egy felelőtlen apa a kisfia kezébe adott egy hanggránátot, amely a gyermek kezében felrobbant, maradandó sérüléseket okozva. A személyes tragédián túlmenően a történteknek más üzenete is van. A mérkőzésre be lehetett vinni hanggránátot, görögtüzet, pirotechnikai eszközöket. Sajnos az eset nem egyedülálló. Több labdarúgó-mérkőzés közvetítésekor látunk hasonló eszközöket működés közben.
De más csapatjátékok – kosárlabda, kézilabda – rangadóin is tapasztaljuk ezek használatát. Képzeljük el egy pillanatra, hogy ha ilyen eszközöket be lehet vinni sporteseményekre, akkor ezt akár éles felszereléssel is megtehetik! Nem hihetik azt a sportági szövetségek, az egyes klubok vezetői, hogy nekik semmi dolguk, felelősségük nincs az emberek biztonságának garantálása érdekében.
Nem lehet abban bízni, hogy az állam majd mindent megtesz, és másnak nincs feladata. Látjuk, hogy a tömegeket megmozgató sportesemények a terroristák potenciális célpontjaivá válhatnak. A szurkolók a jegyük megvételekor nemcsak szórakoztató játékot akarnak látni, hanem biztonságban is szeretnék tudni magukat, szeretteiket.
A biztonság ma már piaci érték is, ezt ki kell mondani. Látjuk a turisták számának növekedésében, a riportokban, hogy építészeti, kulturális, kulináris értékeinken túlmenően ezért is választják egyre többen úti célként hazánkat. A másik példa már ezt a területet érinti. 2016. július 14-én Nizzában egy merénylő a nemzeti ünnepen korzózó tömegbe hajtott, aminek 84 halott és 202 sebesült esett áldozatául. 2016. december 19-én Berlinben egy terrorista a karácsonyi vásárra kilátogató tömegbe hajtott teherautójával, tizenkét embert ölt meg, további tucatnyit pedig megsebesített.
A fenti esetek is példázzák, hogy a gázolásos vagy akár a késes támadások milyen hatékony fegyverré válhatnak a radikális iszlamisták kezében. Nyugat-Európában az ilyen akciók sajnos olyan gyakoriakká váltak, hogy már szinte alig kapjuk fel rá a fejünket.
Magyarországon a következő hetekben, hónapokban egymást érik a különböző zenei fesztiválok, tömegrendezvények. Ezeknek döntő részét szabadtéren rendezik, területük biztosítása komoly kihívás a rendezők számára. A nyugat-európai példák alapján a szervezőktől felelősségteljes gondolkodást kíván a programok biztonsági hátterének megszervezése.
Tudjuk, hogy évekig elég volt a biztosítási tervek sematikus elkészítése, hiszen néhány részeg randalírozáson kívül úgysem történt semmi. De a világunk megváltozott, a biztonsági helyzet alapvetően romlott Európában. A kormányzat eddigi intézkedéseinek eredménye, hogy ez még nálunk nem éreztette hatását. Ám nem lehet, nem szabad csak az államra, a kormányra várni.
A rendőrség, a honvédség, a titkosszolgálatok teszik a dolgukat, mindegy, hogy nyár van vagy karácsonyi ünnepek. De a társadalmi szervezeteknek, a sportszövetségeknek, a fesztiválszervezőknek is komolyan kell venniük a feladataik között a biztonság kérdését is. Mert ez egy olyan kihívás, amivel szemben csak a szereplők összefogásával lehet fellépni, azért, hogy nyugodtan mehessünk szurkolni vagy engedjük el gyermekeinket fesztiválozni.
A családok, baráti társaságok pedig szintén sokat tehetnek felelős gondolkodással, odafigyeléssel szeretteik biztonságáért. A felhőtlen szórakozók mellett legyen mindig egy önkéntes a csapatban, aki figyel a gazdátlan csomagokra, a furcsán viselkedő, túlöltözött személyekre, ismeri a menekülési útvonalakat, mindig feltöltött a mobilja, és még sorolhatnám. Mert a biztonság mindannyiunk közös ügye!
Földi László – A hírszerző szemével és Horváth József – Az elhárító szemével összes cikkét ITT találja.
