A szocialista nyilvánosság csúfondáros termékeként aztán a nyomtatott sajtó terepén a hivatalból humortalan pártlap, a Népszabadság is felbátorodott, és belső használatra, kis példányszámban kinyomtatta humoros szalonellenzéki faliújságját, a Népszabit. Olyan (a hatalom bolymeleg viszonyaira célozgató) csemege volt ez a kívülállónak, mint a farsangi Tollasbál, a MÚOSZ ledér elhajlása, amelynek hasábjain évente egyszer legálisan hozzá lehetett jutni életigenlő fedetlen női keblek fotogén ábrázolásaihoz.
Vajon hol tart mostanság a rendszerváltó legendává emelt Népszabi-tradíció? – vetődött fel bennem az év utolsó napján, s meg sem álltam a következő standig. Nos, a négykolumnás összeállítás igazán hasznos adalékokkal szolgált a balhumor mai állapotáról: elég szomorú szilveszterük lehetett az ellenzéki kollégáknak. Lehet, hogy nem túl szolidáris megállapítás, de a becézetlen törzslap sokkal viccesebb. A fejlécet például Tettamanti Béla dekorálta ki: az első A betűt munkásököl–vasököl-fűrészlap nyiszálja; a szabadságnak részben kereke van, részben ki van pányvázva; a másik A betű kilő, akár egy rakéta; s motívumként felbukkan a balatonfüredi vízbefúltak emlékműve, sőt egy szemellenzős „2016” felirat is. A címlapon a tűzifa és a brikett magas árfolyama a vezető anyag; alatta meg a „frenetikus” álhír, hogy a Liget projekt betetőzéseként Baán László jóvoltából négyméteres portréja lesz a Szépművészetiben Orbán Viktornak. Sőt, egész festménygaléria lesz látható a barokk teremben, olyan modellekkel, akiket több-kevesebb joggal az Orbán-éra haszonélvezői közé sorolnak. Ez már a nevezetes szilveszteri balhumor, amiből kapunk egy karikatúraízelítőt az első oldalas beharangozóban is, odabenn folytatva a vizuális tobzódást. Az ötlet nem csupán erőltetett, de a kivitelezése is csapnivaló: a nem éppen Tettamanti-nívójú kolléga humora odáig terjed, hogy mindenkit rendre kövérnek rajzol le, aki nem szimpatikus neki.
Rossz érzéseim támadnak, de előbb még élvezkedem kicsit a Népszabin kívül eső részeken. Főként a Gulyás Gergely-interjún: a parlament ifjú alelnöke végtelenül türelmesen, sztoikus kedélyéből egy futó pillanatra ki nem billentve felelget a prekoncepciózus kérdésekre, és ettől a véresen komolynak gondolt, „leleplező” szándékú dialógus idővel hovatovább kabarétréfa-jelleget ölt. A Hóman-ügyben az a címlapos ajánló, hogy „Ha Hornnak van szobra, Hómannak is jár” – de ilyet még véletlenül sem mond odabenn a politikus. Kérdés: „Horn Gyulának van Angyalföldön szobra. Ön szerint Hóman Bálintnak is lehet Székesfehérváron?” Válasz: „Ha egységes mércével mérünk, akkor vagy mindkettő, vagy egyik sem.” Vagyis nem „jár” egyiknek sem szobor; viszont ne legyen kettős mérce. Szerintem amúgy „egyik sem”. Noha a Hóman–Szekfű azért több klasszissal jobb a Cölöpöknél. S tudhatják-e vajon a Hóman-ellenes fehérvári turistatüntetők: voltak-e zsidó áldozatai a Nyugatinál eldördült pufajkássortűznek?
A másik kiajánlott interjú György Péteré, aki „a proli Hofiról” értekezve eljut „az elitek rendszerváltásáig”, s eközben kifakad az Orbánt lekádározókra is. „Hogy a két rendszer hasonló volna, az abszurdum. Kádár János több száz embert kivégeztetett. Ingerült vagyok attól, amikor a liberális értelmiség a Kádár-rendszer különféle figuráival azonosítja Orbán Viktort.” Később persze „slamperájozik” egyet – bevallom, nem értem, miért kell egyre több békétlenkedőnek az Orbán-mintájú demokráciát slampos diktatúrává hazudni: a lelkük mélyén tényleg „nem slampos” diktatúrában szeretnének élni? A Népszabadság-szerkesztők amúgy aligha merték megmondani György Péternek (Fábry Sándor szerint a megboldogult SZDSZ egykori beszédírójának), hogy a keresztrejtvény megfejtése szintén egy Hofi-idézet lesz.
Közszolgálati hír a „komoly” laprészben az is, hogy az üzleti okokból ellenzékieskedő kereskedelmi tévécsatornán „a kis konyhafőnökök vezetik majd a híradót” (miközben a bősz gyermekvédők nyilván felhőtlenül szilvesztereznek). S komoly elemzés van a viccpártok előretöréséről is a dekadens atlanti kultúrkörben – megágyazva a vezető Népszabi-interjúnak a kétfarkú pártelnökkel, akinek garantáltan csak addig lesz ilyen ellenállhatatlan humora a balfertályon, amíg ál-Népszabadság helyett ál-Magyar Hírlapot ad ki. Megyesi Gusztáv, az ÉS idegenlégiósa a humor nagyágyújaként ezúttal egy kórházigazgatót vesz célba, aki „betiltotta a folyosón a hangos nevetést”, megnyirbálva ezzel az alapvető emberi jogként tételezett humorszabadságot. „Holott a nevetés – akit vakbelesként röhögtettek már műtét után, az tudja – nem kórházba való” – írja együttérzően; igaz, másutt elmésen azt is papírra veti: „ott forduljon fel minden beteg, ahol van”. (Ez természetesen irónia, aminek az ellenkezőjét kell érteni: ne ott forduljon fel.)
Hát, a szilveszteri Népszabi miatt nincsen különösebb veszélyben a vakbelünk. A túlzás megsemmisítő eszközével operáló Hegyi Iván szerint például nemcsak a 2016-os foci Európa-bajnokságot nyerjük meg a stadionépítési programból kifolyólag, hanem utána is mindet. Sőt pár röpke évtized, és magyar vezetésű lesz a FIFA, „s joggal lesz elégedett – minden futballkedvelő honfitársunkkal együtt – Guzmics Richárd elnök és Kleinheisler László főtitkár”. Nyilván a nevükön kéne röhögni az íratlan Népszabi-etikett szerint – de hát az a helyzet, hogy Hegyi egész életműve nem kelt olyan katarzist, mint az ő megmozdulásaik a továbbjutás kiharcolásában.
Ám a mélypont ünnepélye mégsem ez, hanem a Vajna házaspár románcának megfilmesítését vizionáló „kultúrhumor”. „Hajdú Péter rendező úgy döntött, hogy a történetet formabontó módon úgy meséli el, hogy a kamera soha nem távolodik el Palácsik Tímea fejétől, így az eddig ábrázolhatatlannak tartott részeket csak homályosan látjuk a háttérben, a film befogadását pedig az atmoszférazajok segítik” – tréfál a Gergely Márton–Vári György szerzőpáros. Nem nehéz az utalásban a Saul fiát és az „azoknak az embereknek már nem volt hideg” típusú humorérzéket felfedezni; s ettől nem nevetni, de sírni támad kedve az embernek…
Hát, a szilveszteri Népszabi miatt nincsen különösebb veszélyben a vakbelünk. A túlzás megsemmisítő eszközével operáló Hegyi Iván szerint például nemcsak a 2016-os foci Európa-bajnokságot nyerjük meg a stadionépítési programból kifolyólag, hanem utána is mindet