Csakhogy ez nem omlik le éjszakánként, s nappal is hiába ostromolják, nem tudnak rajta keresztül utat vágni, csak néhol koronázza időleges siker a kísérleteiket. Annyira frusztrálja e furcsa koalíciót a permanens kudarc, hogy eljátsszák, mintha már el is söpörték volna az útból, s múlt időbe tehetnék a gyűlölt akadálykomplexumot. Áhítják, hogy a határzár ne legyen eredményes, ezért egyre-másra arról beszélnek: a magyar kormány hiábavalóan erőlködik, mert az úgymond menekülteknek nem képes útját állni. Így aztán olyan tudósítások születnek, mint a BBC-é, amely szerint a magyar határzár megbukott.
Miért keverik össze vágyaikat a valósággal? Tény, hogy sokkal több illegális migráns hatolt át a határzáron, mint egy-két hónapja, ám a napi egy-kétszáz fő mégsem nevezhető tiszta fővel számottevő tömegnek, ami veszélyezteti a fennállását. Nekik azonban úgy kell a sikerélmény, mint megélhetési migránsnak az unióbeli szociális segély. Ezért úgy vélik, addig mondogatják a magyar határőrizeten való győzedelmeskedést, míg valamilyen varázslat folytán beteljesedik.
Megjövendölhető: soha sem fognak lemondani arról, hogy felszámolják az akadályt. Emiatt akarnak rendületlenül erre támadni. Megtehetnék azt is, hogy más országokban próbálkoznak, ahol könnyebb dolguk volna. Esetleg a hivatalos határátkelőhelyen – amit rejtélyes okból nagy ívben elkerülnek –, ám ők kitartóan végigzongorázzák a kerítés dróthálózatát nap mint nap. Akár egy kasszafúró, aki a széfet újra és újra végigtapogatja, mert nem nyugszik bele, hogy nem képes feltörni. Valójában meg akarják mutatni, ki az úr a háznál. Úgy érzik, be kell bizonyítaniuk, hogy ránk tudják kényszeríteni az akaratukat. Ez a célmánia van jelen a kvótakérdésnél is. Ami szintén a hatalomról szól. Betelepítési céljaik érdekében mindenütt akadályoznak minden kontrollt, szigorítást. Egyáltalán: minden megoldást. Ha valaki valamit tenni akar, azonnal odapenderülnek az emberi jogokból csúfot űző liberális aktivisták és megpróbálják blokkolni az intézkedéseket, amelyek a kaotikus állapotok felszámolására irányulnak. Velük egy húron pendül az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága. Szóvivője szerint nem szabad szelektálni az úgymond menekültek között. Vagyis ragaszkodnak ahhoz, hogy bűnöző, terrorista elemek is nagy számban áradjanak be az unió területére. A német kancellár arról beszélt, hogy egy 500 milliós Európának gyerekjáték pár millió ember befogadása. Nem esik szó arról, hogy Angela Merkel nemcsak meghívta a bevándorlókat, de azóta sem vonta vissza, így az invitáció folyamatos. Meg sem próbálja csitítani a rá hivatkozó, követelőző migránsokat. Arra sem hajlandó kérni őket: legalább a határátkelőhelyeken közlekedjenek és tartsák be a törvényeket.
Inkább az őslakosságot kárhoztatná tétlenségre, hogy várja, mint a sült galambot, az európai közös javaslatot. Ami persze olyan, mint Samuel Beckett darabjában Godot – aki soha nem jön el. Lehet tudni előre, hogy mindent el fognak követni nemcsak a kerítés eltüntetéséért és a kötelező kvóta átveréséért, hanem a magyar népszavazás megakadályozásáért is. Már most nagy az ordítozás a magyar bejelentés miatt: nincs annál borzalmasabb az ilyen elitista, élcsapathívő társaság számára, mint amikor a nép szabadon dönt. Nem hajlandó a Brüsszel–Berlin-tengely az embereket meghallgatni – a felvetéstől is irtóznak. Vagyis ők húznak a nép és maguk közé falat. A brüsszeli főkolomposokat a népnyelv előbb-utóbb Európai Uszító Bizottságnak fogja hívni. Nógrádi György szakértő arra intett: német sajtóvélemény szerint a következő EU-csúcsot egy telefonfülkében is rendezhetnék, mivel egyre kevesebb a Merkel-követő, bevándorláspárti európai vezető. Ha így haladnak, a népszavazások után kiderülhet: az a fülke maradék migránsimádó híveik számára is elég volna.