Fitos Attila unokatestvérével egy biciklitúrán vett részt a Gerecsében. Pihenés közben egy fogra és egy bordatöredékre lett figyelmes. Az első leleteket újabbak követték, míg végül egy krokodil részleges csontváza rajzolódott ki a preparálási munkálatok után. Az előzetes vizsgálatokat követően 2017-ben történt meg a leletanyag részletes, tudományos feldolgozása, amelyben az ELTE kutatói mellett az edinburgh-i egyetem (Egyesült Királyság) és a Martin Luther Egyetem (Halle, Németország) munkatársai vettek részt.
A megtalált fogak, állkapocstöredékek, csigolyák, végtagcsontok és páncélelemek alapján a csaknem öt méter hosszú tengeri ragadozó a krokodilok Thalattosuchia csoportjához tartozott, amely a krokodilok fejlődéstörténete során először alkalmazkodott a tengeri életmódhoz. A csontváz egyes elemein azonosított jegyek alapján a gerecsei krokodil különbözik minden eddig ismert formától, így a Magyarosuchus fitosi nevet kapta a magyar nép és a lelet megtalálója, Fitos Attila után. A vizsgálatokból kiderült, hogy a Pelagosaurus legközelebbi rokona.
Megtalálását követően bár hivatalosan a Magyar Természettudományi Múzeumba került a lelet, azt Kordos László, a Magyar Földtani Intézet professzora kezdte el vizsgálni. Ő kérte fel pár évvel ezelőtt Ősi Attilát, hogy fejezze be a munkát. – Ezután is eltelt pár év, míg időm engedte, hogy komolyan nekilássunk. Ebben fontos szerepet játszott, hogy Mark Young skót kollégánk a Magyar Természettudományi Múzeumba jött más krokodilleleteket tanulmányozni.
Ősi Attila a maradványokkal. Nem terveznek újabb feltárást
Fotós: MTI/Illyés Tibor
Vele és Rabi Mártonnal láttunk végül neki a gerecsei krokodilnak. Az összehasonlító csonttani tanulmányok alapján pedig világossá vált, hogy eltér a többi, eddig ismert fajtól, és új fajról van szó – mondta lapunknak Ősi Attila, az ELTE őslénytani tanszékének docense.
A most publikált gerecsei őskrokodil egy olyan, nyílt vízi körülmények között lerakódott, kondenzált üledékes kőzetrétegéből került elő, melyből ritkaságszámba mennek a gerinces fosszíliák. Megőrződési körülményei mellett csontjai is sok érdekességet mutatnak. A gerincoszlop legvégén az egyik farokcsigolya különösen megnyúlt tüskét visel, mely arra utal, hogy ennek a krokodilnak egy alacsony, de az úszásban minden bizonnyal fontos szerepet játszó farokúszója lehetett.
Emellett azonban megőrizte erős, csontos elemekből álló hasi és hátpáncélzatát is. Ezek a tulajdonságok összességében arra engednek következtetni, hogy a krokodilok evolúciójának korai szakaszában végbement első tengeri életmódhoz való alkalmazkodás mozaikos volt: míg bizonyos testtájak (például megnyúlt koponya, farokúszó) már az úszó életmódhoz alakultak, más tulajdonságok (járásra alkalmas végtagok, masszív páncélzat) még szárazföldi őseikre emlékeztetnek.
– A Gerecsében egyelőre nem tervezünk további feltárást. Szigorúan védett terület az a rész, ahol az őskrokodil előkerült, és a kőzet is nagyon kemény. Pedig jelen ismereteink szerint a koponya nem került elő, és lehet, hogy valahol ott van a falban… – mondta lapunknak Ősi Attila. A magyar felfedezést a PeerJ tudományos szaklap a múlt héten közölte.
