A 2010-es orvosi Nobel-díjat a brit Robert Geoffrey Edwards, a lombikbébimódszert kidolgozó kutató kapta. Ő végezte el az első olyan sikeres mesterséges megtermékenyítést emberi embrióval, amelynek eredményeként 1978. július 25-én megszületett az első lombikbébi, a brit Louise Brown. 1988. augusztus 24-én a Pécsi Orvostudományi Egyetem klinikáján jött világra az első magyar lombikbébi, egy 3850 grammos kislány, Zsuzsanna.
A mesterséges megtermékenyítésnek 1978 óta mintegy hétmillió embertársunk köszönheti az életét. Ahhoz azonban, hogy az eljárás valóban sikeres lehessen, a modern orvosi protokollok megkövetelik a legéletképesebb embrió(k) kiválasztását: olyat érdemes beültetni, akinek a legjobbak az esélyei megtapadni a méhben, majd kifejlődni és megszületni. „A legalaposabb előkészületek ellenére csak a beavatkozások 30 százalékából születik gyermek” – hívta fel a figyelmet a korlátokra Kovács L. László neuroendokrinológus az eseménysorozatot felkonferáló akadémiai tájékoztatón. Európában évente hatszázezer beavatkozás történik, ebből kétszázezer gyermek jön a világra.
Az orvosi diagnosztika robbanásszerű fejlődésének köszönhetően az elmúlt években az orvostudomány eljutott oda, hogy az alatt a 3–5 nap alatt, amíg az embrió egy szemcseppnyi folyadékban az édesanya testén kívül fejlődik, laboratóriumi méréseket végezhetnek rajta, és az életképességére, illetve egyes betegségekre vonatkozó következtetéseket vonhatnak le.
Technikailag megoldható, hogy a néhány sejtes embrióból még az édesanyába történő beültetés előtt egyetlen sejtet kiemeljenek és azon részletes genetikai elemzéseket végezzenek – így akár súlyos örökletes betegségek is kizárhatók. Ez az eljárás azonban elvezet az orvostudomány etikai határáig, hiszen a mintavételnek kockázatai is vannak. Épp ezért világszerte felerősödött az igény az etikailag kifogásolhatatlan eljárások iránt, amelyek során a fejlődő embriót a vizsgálatok fizikailag nem érintik.
Kovács L. László és kutatótársai pécsi laboratóriumaikban a mesterségesen megtermékenyített embriók folyadékkörnyezetét vizsgálják a legmodernebb módszerekkel. Ez a tápfolyadék az embrió anyaméhbe történő beültetését követően nem hordoz életet, feleslegessé válik, és az eljárás során egyszerűen eldobnák. Ezt a folyadékot kérték el a pécsi kutatók.
„Az embriók fürdővizét vizsgáltuk” – mondta az akadémikus. A tápfolyadék-diagnosztikai eljárások alapja az, hogy az alatt a néhány nap alatt, amíg az embrió a tápfolyadékban él, mikronyomokat hagy a környezetében. Ezek némelyike értékesen egészítheti ki a manapság rutinszerűen alkalmazott mikroszkopikus vizsgálatokat. Több száz folyadék elemezése alapján a pécsi kutatók összefüggést találtak az embriók életképessége és a „fürdővízben” talált egyes mikronyomok között. Bizonyos alkotórészek jelenléte nagyobb arányú megtapadást valószínűsít.
Ezek kimutatása rövid időt vesz igénybe, így közvetlenül az embrió beültetése előtt elvégezhető. A pécsi kutatók által szabadalmaztatott új diagnosztikai eljárások hosszú távon a manapság rutinszerűen elérhető 30 százalékos eredményesség helyett akár 50 százalékra növelhetik a beültetés sikerességét.
Ehhez azonban olyan eszközre van szükség, amely gyorsan eredményt ad és megfizethető. Három év alatt kétmilliárd forint pályázati pénzből egy konzorcium egy olyan mikrocsip-diagnosztikai rendszert szeretne létrehozni, amelyet a lombikbébicentrumok használhatnának. A munka elindult.