A hadtörténészek ismerik, a nagyközönség ellenben viszonylag keveset hallott az amerikai hadsereg USS Lexington nevű repülőgép-hordozójáról. Pedig egy elsőség mindenképpen a nevéhez fűződik – a történelemben ez az első hajó, amit egy másik, ellenséges repülőgép-hordozóról felszálló bombázók süllyesztettek el.
A korall-tengeri csataként ismert ütközetben szerencsétlenül járt hadihajó roncsát meglepő épségében találták meg a News.com.au beszámolója szerint. A maradványok Kelet-Ausztrália partjaitól 800 kilométerre, három kilométeres mélységben kerültek elő.
„Ez a misszió tisztelgés a hajó és a legénység előtt” – olvasható Paul Allen gondolata saját honlapján. (Az idén 65 éves informatikus bő évtizede a világ tíz leggazdagabb embere közé tartozott, de mára kicsúszott az élmezőnyből. Az expedíció finanszírozása azt bizonyítja, hogy ma is meglehetősen tehetős.)
Az 1925-ben vízre bocsátott, 271 méter hosszú, 37 ezer tonnás USS Lexington eredetileg 78 repülőgépet szállíthatott, de később a nagy belmagasságú hangárfedélzet mennyezete alá további tartalék repülőgépeket függeszthettek, ezzel a kapacitás több mint kilencven gépre nőtt.
A hadihajó már a második világháború kitörése előtt fontos szerepet kapott: az első óceánrepülő nő, Amelia Earhart keresésében is részt vett. Earhart első nőként a Földet is körbe akarta repülni. 1937. június elsején indult Floridából kétmotoros Lockheed Electráján. Július másodikán a Csendes-óceánon eltűntek. A világszerte ismert nő keresésébe a haditengerészet is bekapcsolódott. Az USS Lexington hatvanhat repülőgéppel kereste az utazókat, de nem találták meg őket. Máig nem tudni, mi történt velük.
A USS Lexington – becenevén Lady Lex – a második világháború alatt a csendes-óceáni hadműveletekben vett részt. Az amerikai hadihajók három japán repülőgép-hordozóval és azok kísérőivel vívtak harcot 1942 májusának elején. A hadihajót május 8-án több japán torpedó- és bombatámadás érte. A robbanások 218 tengerész halálát okozták. A hajó menthetetlen volt, a közelben tartózkodó amerikai rombolók és cirkálók 2770 embert kimentettek.
A fáklyaként lángoló hajóóriás messziről elárulta az amerikai flotta helyzetét, ezért úgy döntöttek, elsüllyesztik azt. Összesen öt torpedót lőttek ki rá, mire sikerült a hullámsírba küldeni a hajót. Abban egyetértettek a tisztek, hogy a roncs nem kerülhet a japánok kezére. (Az elsüllyesztés idején a hajón 35 repülőgép volt, ezek közül tizenegyet most megtalált a kutatóhajó.)
A Korall-tengeren vívott ütközet a történelem első repülőgép-hordozó csatája volt, ahol a szemben álló felek hajói között nem került sor közelharcra, és lényegében nem is látták egymást szemtől szemben. A csata után mindkét fél többé-kevésbé elégedetten távozott – olvasható a Háborúművészete.hu portálon egy szakmai értékelés.
A japánok elsüllyesztettek egy nehézrepülőgép-hordozót, valamint egy rombolót és lelőttek 69 harci repülőgépet. Ehhez képest a japán veszteségek kisebbek voltak. Az elveszített könnyű hordozó és a kisebb hadihajók nem képeztek nagy erőt. Mintegy 92 repülőgépük odaveszett ugyan, de ez ekkor még pótolható volt és a taktikai győzelem a japánoké volt, akik ezért nagy önbizalommal készülődtek új célpontjuk, a stratégiai fontosságú Midway-szigetek ellen.
A korall-tengeri csata alig egy hónappal előzte meg a második világháború egyik sorsdöntő ütközeteként emlegetett midwayi csatát, ahol a japánok döntő vereséget szenvedtek. Az addig sikeres hódítóként megjelenő szigetországi hadsereg ezt követően folyamatos védekezésre kényszerült.