– Abban maradtunk, hogy akár 2024-ig is dolgozhatnánk együtt, a budapesti olimpia lehetősége mindkettőnk számára vonzó. Szóval az biztos, hogy egyelőre Győző bácsi sem teszi le a párbajtőrt. Majd meglátjuk, hogy én bírom-e, szerintem ő biztos bírni fogja – jegyezte meg lapunknak két éve Szász-Kovács Emese, amikor még élt a reményünk az olimpiarendezésre.
Aztán ez tovaszállt, csütörtökön reggel pedig a Magyar Olimpiai Bizottság Kulcsár Győző halálhíréről tájékoztatta az MTI-t. A Nemzet Sportolója már a tavalyi, lipcsei világbajnokságra sem tudta elkísérni tanítványát, ő maga mondta el a sajtónak, hogy hasnyálmirigy-problémái miatt volt egy – ahogy fogalmazott – „elég durva” műtétje; de ha a pengét akkoriban nem is vehette kézbe, igyekezett hasznos tanácsokkal ellátni riói olimpiai bajnokunkat.
A Magyar Vívószövetség megemlékezése megemlíti, hogy idén júliusban, a kínai Vuhsziban rendezett világbajnokság előtt úgy tűnt, felülkerekedett a gyilkos kóron. A rá jellemző stílusban morgolódva, azonban a bajusza alatt mosolyogva árulta el, folyamatosan ingázik Tata és Balatonfüred között, mert az egyik helyen Szász-Kovács Emesével, a másikon Peterdi Andrással foglalkozik.
Mindig ő vezetett, de a Távol-Keletre persze nem repült el, itthonról nyugtázta Emese hatodik helyét. Talán megint morgolódott kicsit, mert szeretett volna egyéni világbajnokot is faragni belőle – ha már ez neki versenyzőként nem jött össze.
Kulcsár Győző pályafutásából ez az egyetlen aranyérem maradt ki – Európa-bajnokságokat csak 1981 óta rendeznek –, ám esetében ezt említeni sem kellene, annyi dicsőséget ért el közel húszéves versenyzői pályafutása alatt. Az olimpiákon négy aranyat és két bronzot, a világbajnokságokon három aranyat, két ezüstöt és négy bronzot szerzett. Amiről a kezdetek kezdetén még álmodni sem mert.
– Nem éreztem azt, hogy tehetséges vagyok, inkább egy szerencsétlen flótásnak gondoltam magam, aki mindig minden versenyről lemaradt. Az „Atya” azonban valamit látott bennem, mert egy percig sem hagyott békén. Szigorú, nyakas ember volt, nála nem volt pardon – emlékezett vissza egy korábbi interjúban Vass Imrére, az Atyára, aki az első igazi vívómestere volt – és az utolsó is.
Nemcsak a párbajtőr óriása volt, át is adta páratlan tudását az ifjú tehetségeknek
Fotó: MTI/Czimbal Gyula
S azután, hogy 1962-ben nemcsak bekerült a magyar bajnokság döntőjébe, hanem 21 évesen meg is nyerte azt, sínre került a pályafutása. – Nyurga, mozgáskészsége, technikai megoldásai átlagon felüliek, de ami az én szememben a legtöbbet ér, szellemesen, akciózva, mindig új megoldásokat keresve vív – mondta róla Vass Imre egy Népsport-cikkben, amelyben Kulcsárt szembesítették azzal a véleménnyel, hogy inkább játszik, mint küzd a páston. – Én a versenyen is „vívni” szeretek. Akcióból akarok tust adni, és nem kivárásokra lovagolok. Nem szeretnék egysíkú versenyző lenni, ez az egész – idézi fel a történetet Kő András Pengevilág című könyvében.
Kulcsár Győző az 1964-es tokiói, az 1968-as mexikóvárosi és az 1972-es müncheni olimpián is tagja volt a győztes párbajtőrcsapatunknak, emellett Mexikóvárosban egyéniben is diadalmaskodott. Münchenben, majd négy évvel később Montrealban egyéniben bronzérmet nyert. Az egyéni aranya drámai végjáték után született meg. Azzal, hogy 3-1-es vezetésről a végén nagy hibát elkövetve 4-3-ra kikapott a szovjet Krissztől, hármas holtverseny állt elő – ha győz, már olimpiai bajnok. Ám a ráadásban 5-3-ra megverte a szovjetet, majd 5-2-re az olasz Saccarót is, így mégis ő állhatott a dobogó tetejére.
– Ilyen versenyt még nem láttam… – szakadt ki a kardvívásban hatszoros olimpiai bajnok Kovács Pálból, aki pedig már látott egy s mást.
Versenyzői pályafutása befejezése után Kulcsár Győző az 1980-as években volt a Magyar Vívószövetség főtitkára, szövetségi kapitány, majd Olaszországban vállalt edzői munkát. Vercelliben 2001-ig dolgozott, tanítványai közül Maurizio Randazzo 1996-ban és 2000-ben, Paolo Milanoli 2000-ben csapatban olimpiai bajnok lett, Elisa Uga pedig 1996-ban ezüstérmes.
A sydney-i ötkarikás játékok után hazatért, s 2004-ben Nagy Tímea, 2016-ban pedig Szász-Kovács Emese az ő irányításával nyert olimpiát. Amikor 2004-ben megválasztották a Nemzet Sportolóit, nem is lehetett kérdéses, hogy már az első körben ott a helye közöttük. Az 1964-es tokiói aranyától kezdve több mint fél évszázadot ölel fel páratlan pályaíve, és a sors borzasztóan nagy igazságtalansága, hogy Kulcsár Győző a második, 2020-as tokiói olimpiát már nem élheti meg.
