Nálam csak az számított csapatnak, ahol pattogott a labda/korong, s ahol nem egymás mögött ülve, netán időben egymást követve adták le a teljesítményt a szóban forgó sportolók, hanem egyidejűleg, együttműködve, összejátszva. Még ideológiát is gyártottam hozzá: a csapat olyasvalami, amely magasabb minőséget képvisel a tagok tudásának matematikai összegénél.
Vasárnap este kidobtam a kukába a magasröptű elméletemet, s ehhez nem kellett más, mint négy úszósrác eget-földet megrengető, egy nemzetet egységbe kovácsoló produkciója. Pátoszos, nagy szavak? Igen, azok, de Kozma Dominik, Németh Nándor, Holoda Péter és Bohus Richárd varázslatos úszása, a 4×100 méteres gyorsváltó világbajnoki bronzérme hatalmas bravúr volt. Szóval felül kell bírálnom megingathatatlannak tartott okoskodásomat. A magyar kvartett a kilencedik helyre volt esélyes, még a döntőbe jutás is szép teljesítmény lett volna, a bronzérem a fantasy műfajába tartozott. És harmadik lett. Mi ez, ha nem magasabb minőség, a négy srác tudása matematikai összegének a meghatványozása?
Négy srác, az egyéni rekordjuk között 27 századnyi a különbség, tehát egységes szintű tudás – mégis micsoda különbség! Ketten az Egyesült Államokban tanulnak – a hajdúszoboszlói Holoda az alabamai Auburn University másodéves hallgatója, a békéscsabai Bohus végzős Phoenixben az Arizona State Universityn –, a 26 éves Kozma papíron az MTK úszója, de két hónapja Nagy Péter, a BVSC mestere vette pártfogásába a formán kívüli, túlsúlyos sprintert, és gyilkos edzésekkel tíz kilót dolgozott le róla. A 18 éves siófoki Németh Nándor, a kvartett benjáminja Plagányi Zsolt szárnyai alatt az Eger színeiben úszik, a közelmúltban Netanyában 100 méter gyorson ifjúsági Európa-bajnok lett, övé a jövő.
Jobban nem is különbözhetnének egymástól, Bohusnak Phoenixben Bob Bowman, az amerikai úszópápa, Michael Phelps trénere az edzője, Ricsi és Mike, ha nem is haverok, de jól ismerik egymást, egy csapatban úsztak. „Ha nincs két éve a súlyos kerékpárbalesete, amelyben mindkét csuklója eltört, sohasem tér át a hátúszásról a gyorsra – meséli tanítványáról Ricsi csabai edzője, Szarvas János, érzékeltetve, hogy egy tragikusnak tűnő sérülés olykor álruhába bújtatott áldás. – Egy éve kiesett, de Rióba már kijutott 100 méter gyorson, s vasárnap olyan időt úszott, amit szerintem csak a váltóban lehet, utolsó emberként, harcban a dobogóért.”
Sós Csaba szövetségi kapitány, a villámikrek – szépkorú olvasóink még emlékeznek az ilyen néven futó Zarándi, Varasdi, Csányi, Goldoványi összetételű, az 1954-es berni Eb-n aranyérmes 4×100-as atlétaváltónkra – összeállítója még tovább megy. „Bohus időeredménye, a 47.21 másodperc olyan teljesítmény, amelyre egyszer az életében képes az ember. Hozzáteszem: bár tévednék! De tény, hogy vasárnap este kegyelmi állapotban úsztak a fiúk. Kozma, az alfahím odavágott kezdésként egy hatalmas országos csúcsot, a nyolc évvel fiatalabb Németh Nándi és Holoda Péter is felülmúlta önmagát, Ricsi pedig önkívületi állapotban úszott.”
Mi, szurkolók pedig hasonló állapotban ünnepeltünk.