Már a kezdés előtt leszögezhettük, akármit is hoz a női kosárlabda Euroliga tegnapi döntője a soproni Novomatic Arénában, egyvalami már elvitathatatlan a házigazdától: magyar csapat még sohasem jutott ilyen magasra a legrangosabb kontinentális klubsorozatban – a BSE 1979-es második helye egészen más történet volt, akkor még lényegében nem szerepeltek amerikai légiósok a klubokban, sőt jószerével másmilyenek sem.
Pénteken az éjszakába nyúló győzelmi sajtóértekezlet számomra legemlékezetesebb mozzanata az volt, amikor lapunk kérdésére, hogy hová helyezné Roberto Íniguez, illetve Jelena Milovanovics (a Sopron edzője, illetve a győztes tripla szerzője) edzői, illetve játékoskarrierjében a Yakin Dogu legyőzését, mindketten azt válaszolták, hogy a csúcsra. Pedig a spanyol mester nyert már Euroligát a Valenciával, „Jeca” pedig Európa-bajnokságot 2015-ben Szerbiával.
Roberto Íniguez amúgy ötödik Euroliga-döntőjén második győzelmére készült – a Sopronnal természetesen az elsőre. És a zseniális spanyol mágus mindjárt a kezdő ötös összeállításánál óriásit húzott: berakta a 208 centis Határ Bernadettet, aki az elődöntőben egyetlen percet sem játszott – nyilvánvalóan az UMMC Jekatyerinburg 206 centis amerikai centere, Brittney Griner ellensúlyozására.
Az első kosarat – egy hármast – Maya Moore révén az oroszok szerezték, akiknél egyetlen orosz sem játszott a kezdőötösben, majd a világ legjobbjának tartott kétszeres olimpiai bajnok két jó büntetőjével már 5-0-ra ment az UMMC. Turner triplájával a Sopron is feliratkozott, de aztán gyorsan meglépett a vendég (11-3). Határt levette Íniguez, és innen erőre kapott a Sopron, 14-5-ről 14-13-ra zárkózott fel. Miguel Mendez, a vendégek spanyol szakvezetője időt is kért, ha sétagaloppra számított a tréner, szerencsére csalódnia kellett. De azért nem annyira, hogy ne 22-15-tel fejeződjön be az első negyed.
A gyilkos vendégvédekezés hatására kétszer is dobás nélkül járt le a magyar támadóidő, kétséges volt, hogy bírják-e kondícióval a mieink az őrült tempót. Maya Moore olyan helyzetekből szerzett kosarat, amilyenekből egyszerűen nem illik – nem véletlenül értékelik őt olyan magasra. De 33-19 után Milovanovics sorozatával feljöttünk 33-25-re, és megint időt kért a spanyol edző – nem a Soproné.
A nagyszünetre 42-30-cal vonultak a csapatok, az UMMC fölénye vitathatatlan volt, de messze volt a különbség a megalázótól.
A harmadik játékrészben hajmeresztő bravúrokat vezetett elő a Sopron, többek között Turner leblokkolta a nála két fejjel magasabb Griner dobását, s sikerült kilencpontosra csökkenteni a hátrányt. Ideges volt a Jeka is, jött az időkérés meg Moore újabb bravúros labdaszerzése és ziccere. A Griner, Meesseman, Moore trióval nem bírt a hazai védelem, a vendégpontok nyolcvan százaléka az ő nevükhöz fűződött, de így is megnyertük egy ponttal a negyedet, 53-42-ről indult a Final Four utolsó játékrésze.
Turner megint felhozta kilenc pontra a vendéglátót (56-47), de jött Beljakova, és lehűtötte az éledező reményeket (65-47). A közönség az eredmény alakulásától függetlenül éltette a Sopront, Turner, a mezőny legeredményesebb játékosa (21 pont) erre be is nyomott két hármast, de a hajrá az uráliaké volt, 72-53 lett a vége, ami cseppet sem szégyellni való különbség. Ami bekerül az annalesekbe: a Jekatyerinburg negyedik Euroliga-trófeáját vihette haza.