Az ember kellemesebb vasárnap hajnali foglalatosságot is el tud képzelni magának a helsinki repülőtéren, mint a Helsingin Sanomat győzelmi tudósításának böngészése, no persze nem a finn eredetiben, hanem az újságos kisasszony szakavatott angol nyelvű fordításában. „Pukki kivégezte a magyarokat”, harsogja a főcím, amely alatt féloldalas fotón láthatjuk a mosolygó gólszerzőt, amint a lefújás után pacsizik a finn szurkolókkal. A másik fotón a meccs negatív hőse, Kádár Tamás látható, ahogy elhúz mellette – no, ezúttal nem a gólszerző Teemu Pukki, hanem – a hasonlóan fürge Soiri.
No igen, 1-0-ra kikaptunk a Nemzetek Ligája C divíziója 2. csoportjának nyitómeccsén, és még csak azt sem mondhatjuk, hogy érdemtelenül, hiszen a finnek Toivio és Pukki révén még két kapufát rúgtak. Az igaz, hogy a közbeeső időben mi támadtunk többet, helyzeteket is kialakítottunk, de azokat Lang Ádám (hármat is), Sallai Roland, Stieber Zoltán és a legnagyobbat Szalai Ádám sorra elpuskázta. Így maradt az 1-0-s vereség, amit kedden kellene kijavítani a finneknél jóval magasabbra taksált görögök ellen.
A Ratina Stadion interjúszobájába belépő Marco Rossin meglátszott, hogy kilencven perc alatt éveket öregedett. A csupa szív mestert megviselte a vereség, bár előzőleg magánbeszélgetéseink során hangsúlyozta, nem szabad lebecsülni az utóbbi tíz meccsükből csupán egyet elveszítő finneket.
– Szomorú vagyok, akár az összes magyar szurkoló, főleg, akik elkísérték a csapatot ilyen messzire. Álmosan kezdtünk, két olyan helyzetben is eladtuk a labdát, amelyiknél az egyikből gólt is kaptunk. Győzelemmel akartuk indítani ezt a sorozatot, voltak is jó lehetőségeink, de a befejezéseknél nem voltunk eléggé pontosak. De mit sem ér a sok helyzet, ha nem tudjuk berúgni azokat – mondta, majd optimistább hangot ütött meg.
– A mai mérkőzést nem szabad kidobni a kukába, mert voltak pozitív mozzanatok is a hibák mellett, ezekre kell építeni. Az egy dolog, hogy ma kikaptunk, de a csapat harcolt. Van az úgy, hogy az ember veszít, ilyenkor alázatosnak kell lennünk, és tovább kell dolgoznunk.
Kovács István, aki labdát veszített a finnek gólja előtt, már-már mazochista módon ostorozta önmagát:
– A bekapott gól, ami az én hibám volt, megváltoztatta a meccs lefolyását, onnantól a finnek beállhattak a kontrajátékra. Ettől függetlenül a helyzeteink megvoltak, de azokat nem sikerült értékesíteni. A mezőnyben nem játszottunk rosszul, de a végén a kvalitás hiányzott, meg az utolsó passzok, a jó lövések. Nagyon fontos, hogy ennek az edzői stábnak meg kell adni a bizalmat, hiszen még semmire sem volt ideje.
Stieber, aki maga is elrontott egy nagy lehetőséget, így értékelt: – Nem lőttünk gólt, ez az alapvetés, hiába voltak helyzeteink. Kedden jön a következő lehetőség, amit meg kell ragadnunk. Talán abba kapaszkodhatunk, hogy a jobb képességű csapatok ellen nekünk is jobban megy. Az viszont óriási hátrány, hogy zárt kapuk mögött, szurkolók nélkül kell játszanunk a görögökkel.
Gulácsi Péter sem volt sokkal vidámabb: – Nemzetközi szinten, ha egy csapatnak ennyi helyzete van, ezekből illik gólt szerezni. Szerintem játékban, ha lehet ilyet mondani, egy fokkal jobban nézett ki, amit csináltunk, mint az előző meccseken, és erre lehet, sőt, kell is alapozni.
Ez igaz. Miként az is, hogy csak most látjuk igazán, mekkora hiba, sőt, bűn volt elfecsérelni a Leekens-korszak hét hónapját. Ha tavaly ősszel egyből Rossit nevezik ki, most négy felkészülési mérkőzés tapasztalataival már a saját képére formált együttest küldhetett volna a Ratina Stadion gyepére.
De most már nincs értelme keseregni ezen. Készülni kell a görögök ellen, akik hozták a papírformát, szombaton 1-0-ra nyertek Észtországban.