Tampere központjában gyönyörű hagymakupolás ortodox templom magaslik az ég felé, 1899-ben építette Jakuzov hadmérnök, amikor Finnország – és benne Tampere – még bőven az orosz birodalomhoz tartozott. De az is az orosz uralom emléke, hogy Finnország még a múlt század tízes éveiben Finn Nagyhercegség néven vívta első hivatalos válogatott futballmeccsét, egy 5:2-es vereség formájában Svédország ellen.
Ma már azonban olyan független Finnország, hogy függetlenebb nem is lehetne. S ami legalább ennyire szívderítő, hogy az idő is kellemes, 22 fokos langymeleg fogadott bennünket, s természetesen a magyar válogatottat Tamperében, ebben a 330 ezres, erdőktől és tavaktól ölelt kis ékszerdobozban, a szombati, Finnország elleni Nemzetek Ligája-mérkőzés helyszínén.
Délután fél ötkor előbb a finnek tartottak sajtóértekezletet, majd edzést. Előbbin egyik legjobb, leghíresebb játékosa, a Montreal Impact MLS-csapatot erősítő Jukka Raitala társaságában jelent meg. A Marco Rossihoz, magyar kollégájához hasonlóan 54 éves, magas termetű szakemberrel külön is beszélgettünk.
– Mit jelent Finnországnak a Nemzetek Ligája, ez a vadonatúj sorozat?
– Óriási, páratlan lehetőséget, tulajdonképpen ugródeszkát jelent nekünk ez a hat mérkőzés. Hiszen itt a C divízióban hozzánk nagyjából hasonló játékerejű csapatokkal találkozhatunk, esetünkben Magyarországgal, Görögországgal és Észtországgal, ami azt jelenti, hogy nyílt, hullámzó meccseket vívhatunk, nem kell betonvédekezésre berendezkednünk, mint a hagyományos selejtezőn, ahol mindig kapunk egy-két olyan óriást, mint Spanyolország, Németország vagy Franciaország. Itt bátran kipróbálhatok taktikai variációkat, védekezünk is, támadunk is, ahogy egy futballmeccsen kell.
– Mi a célja a csoportban?
– Megnyerni. És ehhez le kell győznünk holnap Magyarországot. Tudom, hogy ez nem lesz könnyű, mint ahogy azt is tudom, hogy papíron a magyar válogatott a jobb. De ez nem számít.
– Miért nem?
– Mert a legutóbbi vb-selejtező sorozatban legyőztük Izlandot és 1-1-et játszottunk a későbbi vb-ezüstérmes Horvátországgal. Ha a világ második legjobb csapata nem győz le bennünket, akkor bárki ellen lehet esélyünk.
– Emlékszik az 1997-es vb-selejtezőre, amikor…
– Kérem, ne vegye el a kedvemet az élettől. Minden idők legbalszerencsésebb gólját kaptuk, és ezzel estünk ki. Inkább emlékezzünk a 2014-es győri mérkőzésre!
– Miért?
– Mert akkor idegenben, Győrben 2-1-re győztünk, és én voltam Mixu Paatelainen szövetségi kapitány segítője…