Mit simogat meg Liu Shaolin Sándor minden futam előtt? A: a fülét, B: a szemöldökét, C: a hasát – szombaton ez volt az egyik kérdés azon a kérdőíven, amelyet a fővárosi Gyakorló Jégcsarnokba kilátogatók helyesen kitöltve ajándéksorsoláson vehettek részt. Gyaníthatóan keveseknek okozott problémát kitalálniuk a helyes választ, a téli sikersportágunkban még nem kellőképpen elmélyedőknek pedig segítünk: nem a hasát és nem a fülét.
Olimpiai bajnokunk az 1500 méteres szuperdöntő előtt is előadta a védjegyét, de a rajt után, mielőtt kettőt pislanthatott volna, Liu Shaoang rakétaként lőtt ki, és pillanatok alatt lekörözte a mezőnyt, beleértve a bátyját is. S persze meg is nyerte a futamot, és az összetett bajnoki arany is az ő nyakába került.
„Az öltözőben szoktunk poénkodni azzal, hogy valaki megindul körelőnnyel, és az öcsém mondta is, erre készül, de azt hittem, viccel. Hát nem viccelt! – jegyezte meg utóbb Liu Shaolin mosolyogva. – Nem mentem utána, mert ahonnan én rajtoltam, eléggé koszos volt a jég, utána pedig már késő volt. De azért ezt az ob-t nem vettük véresen komolyan, a biztonság volt az első. Úgy voltunk vele, hogy felmegyünk a jégre, és megpróbáljuk jól érezni magunkat. Ez az ob inkább a fiataloknak volt fontos, akik most ellenünk versenyezhettek, de természetesen igyekeztünk kiszolgálni a közönséget.”
Ez főleg 1000 méteren jött össze, ahol a végén volt némi csata a két testvér között, és Liu Shaoang 11 ezreddel győzött. 1500-on is ő nyert, itt Liu Shaoangot Varnyú Alex is megelőzte, 500-on azonban az idősebb Liu győzött. Aki a válogatott keret edzésen a hétkörös tesztek során kétszer is meccselt a phjongcshangi olimpián 1000 méteren ezüstérmes John-Henry Kruegerrel, és mindkétszer legyőzte az amerikait, aki a jövőben magyar színekben fog versenyezni.
Mindez és az ob-n látottak is azt támasztják alá, hogy a legeredményesebb, egyéni vb- és Eb-győztes versenyzőnk újra motivált. Augusztus végén még azt nyilatkozta a sportnapilapnak: reggelente néha elgondolkozik azon, már mindent elérve miért is kel fel és miért megy ki a jégpályára. S amíg korábban figyelt arra, hogy az edzéseken is ő legyen a legjobb, a nyáron az olaszországi edzőtáborban olykor a kirótt feladatokat sem volt képes elvégezni.
„De azt nem mondtam, hogy nem fogom összeszedni magam, akkor a pillanatnyi helyzetről, az érzéseimről beszéltem őszintén. Tény, hogy akkoriban nem találtam motivációt, és tényleg nem tudtam minden reggel felkelni. De ez már a múlté, eldöntöttem, hogy keményen megtolom a következő négy évet, és utána akár szögre is akaszthatom a korcsolyámat. Addig azonban nem akarom, hogy az emberek azt gondolják rólam, hogy hisztizek vagy elszálltam magamtól.”
A két évvel fiatalabb, húszéves Liu Shaoang sem tagadja, nem egyszerű az újrakezdés: „Mindennap úgy kelek fel, hogy a holnap majd jobb lesz. Nemcsak húzós napjaink vannak, hanem gyakran húzós heteink is. Ezeket tudni kell túlélni, és el kell fogadnunk, hogy nem lehetünk mindig a csúcson, vannak holtpontjaink, amelyeket át kell ugornunk, hogy utána még jobbak lehessünk. Shaolinnak két hónapja volt egy ilyen mélypontja, de nem rugdostam. Ismerem annyira, hogy neki az kell, ha megbotlik és elesik, akkor utána saját magától álljon fel, önmagában találja meg azokat a dolgokat, amelyek helyre teszik – fogalmazott a fiatalabb Liu fivér, aki már csak korából fakadóan sem tervezi, hogy a következő, pekingi téli ötkarikás játékok után szögre akasztja a korcsolyáját: „Phjongcshang nekem kicsit stresszes volt. 2022-ben is szeretnék érmet nyerni, de utána jó lenne egy olyan olimpián is indulni, amelyiken kiélvezhetem a hangulatot.”