– A meteorológiai előrejelzést közlő honlap a BATE–Vidi mérkőzés időpontjára mínusz tizenkét fokot jósol. Nem tart a farkasordító hidegtől?
– Az ellenfélnek is ugyanolyan hideg lesz… Persze sohasem egyszerű szélsőséges körülmények között futballozni, a hőség legalább annyira zavaró lenne. De profiként meg kell birkóznunk ezzel is.
– Szeptember 20-án, a Groupama Arénában nem sikerült megbirkózni a BATE-val, de az eltelt két hónapban rengeteget fejlődött a Vidi. Egyetért ezzel?
– Ami elvitathatatlan, hogy jóval hatékonyabbak lettünk, jobban odafigyelünk a részletekre. Azon a meccsen egyébként nem játszottam, Nikolics mester másnak szavazott bizalmat. Ebben nincs semmi különös, nem tizenegy játékosból áll a keretünk, sokszor válogatott labdarúgók ülnek a kispadon.
– Mint például Kovács István, a nemzeti együttes erőssége.
– Igen, olykor Kokó is. Nem egyszerű összehangolni a háromfrontos helytállást, a bajnokságot, az Európa-ligát és a Magyar Kupát – mert még ott is állunk –, sőt inkább négy az a három front, mert ráadásként ott van sokunknak a válogatott is.
– Szerintem inkább öt, mert a háttérből mintha gőgicsélés hangja szűrődne be a telefonba.
– Igen, most én vagyok a bébiszitter, három gyerekünk van, egy nagylány és két kisfiú.
A középpályás és Stopira (jobbra) jól megértik egymást
Fotó: MTI/Illyés Tibor
– Kanyarodjunk vissza a BATE-hoz! Kívülről hogyan látta, miért kapott ki a Vidi a fehéroroszoktól szeptember 20-án?
– Nem ők győztek le minket, mi vertük meg magunkat. Súlyos hibákból kaptuk a gólokat. Amúgy szerintem – már persze a külön kasztba tartozó Chelsea-t leszámítva – az Európa-ligában a PAOK volt a legerősebb csapat, amellyel találkoztunk. Egyénileg kiváló futballisták alkotják, a BL-ben a Benficát is megszorongatták. Ezért különösen értékes, hogy oda-vissza meg tudtuk verni őket. A görögök ellen el tudtuk kerülni azokat a baklövéseket, amelyek a BATE ellen a vereséghez vezettek. Örülünk, hogy itt vagyunk, hogy még mindig állunk!
– Hová sorolja ezt az idényt a pályafutásában?
– Mindenképpen a legsűrűbbek közé, sőt konkrétan biztos, hogy ez a legsűrűbb, amelyikben eddig részem volt. Jó, hogy a továbbjutás küszöbén állunk az Európa-liga csoportkörében, de ha mégsem sikerülne, azt feltétlenül kudarcként élném meg. Ugyancsak nagyszerű, hogy feljöttünk a Vidivel a második helyre a bajnokságban, de még hátravan három forduló a téli szünetig, és csak akkor dőlhetünk hátra, ha azokat az akadályokat is sikerrel vettük.
– Számolta már, hogy hány mérkőzést játszott ebben az idényben? Kokó a múltkor már harmincnál tartott.
– Én nem számoltam, majd december végén. Szokták mondani: a tyúkokat este számolják, és milyen igaz!
– Mit tippel a holnapi boriszovi mérkőzésre?
– Engem nem azért fizetnek, hogy tippeljek, hanem hogy futballozzak. Amúgy sem szoktam tippmixelni, azt meghagyom másoknak. Egy biztos: úgy utazunk ki Fehéroroszországba, hogy megpróbáljuk a lehetetlent, illetve azt, amit sokan lehetetlennek ítéltek. Hozzám is eljutottak olyan hangok, amikor bejutottunk a csoportkörbe, hogy szép, szép, de majd hat „zakóval” kullogunk haza. Hát hat zakó már biztosan nem lesz, második, továbbjutó helyen állunk a csoportban, de ismétlem, boldog csak akkor leszek, ha a Chelsea-meccs után, a záráskor is ott maradunk.
