„Biztos, hogy szombaton felszakadnak a régi sebek. Mondjam azt, hogy megtanultam ezzel együtt élni…? Sajnos meg kellett tanulnom” – mondja keserűen Fehér Miklós, a labdarúgópályán meghalt futballista édesapja. Akkor még két Fehér Miklós létezett, az idősb és az ifjabb, 2004-ben a csatár távozott az élők sorából. Az édesapa magára maradt. Tavaly bezárt a fiáról elnevezett emlékház is, de ez a legkevesebb, amin túl kell tennie magát a családfőnek. „Mi, magyarok, ilyenek vagyunk, fellángolunk, lelkesedünk, aztán szép lassan felejtünk.
A fiam halála után jöttek az érdeklődők, aztán szépen elmaradoztak. A végén már csak portugál turisták látogattak be hozzánk. Ez van. Nem fogok én kopogtatni az MLSZ-nél vagy más helyeken” – folytatja Fehér Miklós, aztán lendületbe jön, ahogy a fia egykor Litvániában, amikor mesterhármast rúgott 21 évesen a magyar válogatottban. Az édesapa határozottan állítja: a fia emlékét méltó módon őrzik Portugáliában, talán méltóbb módon, mint itthon.
Az Estadio de Luzban, a Benfica stadionjában mellszobrot állítottak a fiára emlékezve, a születésnapján és a halála évfordulóján minden évben érkezik távirat Győrbe, a gyerekét elveszítő édesapának. Itthon karácsony és szilveszter között Fehér Miklós-teremtornát rendeznek. A győri futballakadémia is az elhunyt futballista nevét vette fel. A Bercsényi Miklós Gimnáziumban is szobrot állítottak az iskola egykori diákjának.
Fehér Miklós volt az eddigi utolsó nagy győri tehetség, a mai napig az egyetlen magyar futballista, aki két portugál sztárcsapatban is szerepelt. Még nem volt 20 éves, amikor 700 000 dollárért leigazolta a Porto. Ugyan nem tudta beverekedni magát a kék-fehérek kezdő tizenegyébe, de a nagynevű klub nem mondott le róla végleg, kétszer is kölcsönadta kis csapatoknak, és Fehér a Salgueirosban, valamint a Bragában is megállta a helyét. Ekkor figyelt fel rá Portugália másik emblematikus egyesülete, a Benfica.
Fehér kezdetben Lisszabonban sem váltotta meg a világot, sajnos éppen akkor kezdett formába lendülni, amikor bekövetkezett a tragédia. Azelőtt közölte vele José Antonio Camacho vezetőedző, hogy neki kell pótolnia Nuno Gomest, a 2000-es Európa-bajnokság egyik felfedezettjét. Fehér felvette a munkát, keményen harcolt a csapatba kerülésért. Azon a napon a 60. percben állt be csereként a Guimaraes–Benfica bajnoki mérkőzésen.
Nem teljesen egészségesen vállalta a játékot, náthával küszködött a találkozó előtt, a hajrában gólpasszt adott a csapattársának, utána labdaelrúgásért sárga lapot kapott, amit félmosollyal vett tudomásul, majd hátrasimította a haját, és egy pillanat múlva öntudatlanul feküdt a földön.
Háromszor élesztették újra, de az életét nem tudták megmenteni. „Szívfacsaró érzés lesz ott lenni szombaton a Benfica stadionjában, de ilyenkor mindig megnyugszom, mert tudom, hogy a Benficában nagyon szerették a gyerekemet. Nem akarom elrontani a portugálok ünnepét, de azért drukkolok, hogy legalább döntetlent érjen el a magyar válogatott. Ha már egyszer sikerült tavaly nyáron, akkor miért ne sikerülhetne még egyszer?” – mondja Fehér Miklós.