Tegnap este mint darazsak a mézre, úgy „röppentek rá” a riporterek a Liszt Ferenc-repülőtér érkezési csarnokában Kapás Boglárkára, a londoni Európa-bajnokságról hazatérő magyar úszóküldöttség négy aranyérmet cipelő üdvöskéjére. Az UTE 23 éves gyorsúszója lapunknak is nyilatkozott a számára kissé még szokatlan forgatagban.
– Milyen érzés a rekordmennyiségű aranyéremmel hazatérő magyar úszócsapat újságírók által legkeresettebb interjúalanyának lenni?
– Furcsa, szokatlan, de azt hiszem, megszokható. Ha belegondolok, ennél kellemesebb kötelezettségem még nem volt a pályafutásom során.
– Melyik aranyérmére a legbüszkébb a Londonban szerzett négy közül?
– A 400 méteres gyorsúszáséra. A 4 perc 3 másodperc akkora idő, amilyenre magam sem számítottam, ráadásul még országos csúcs is. Ez volt eddig életem legtökéletesebb úszása, minden pillanatát élveztem.
– Mi is élveztük a képernyő előtt, olyannyira, hogy a káprázatos, Európában eddig még példátlan triplája – 400, 800, 1500 m gyors aranya – után lapunkban elneveztük a magyar Katie Ledeckynek.
– Ez hízelgő, de azért még kissé túlzás. Katie Kazanyban megnyerte az összes gyorsúszó számot 200 métertől felfelé, és világcsúcsokat tart. Ő azért még más szint. De nem tartok a megméretéstől, alig várom már, hogy összecsaphassak vele Rióban.
– London a pályafutása csúcsa? Rápihent erre a versenyre?
– Mindkét kérdésre nem a válaszom. Bizom benne, hogy Rióban jutok a csúcsra, hiszen még nem volt „kiélesítve” a formám az Európa-bajnokságra. Holnap még (ma, azaz kedden – a szerk.) pihenek, de szerdán már edzés lesz a Komjádi uszodában, reggel és délután. Aztán edzőtábor, nagy nemzetközi verseny Rómában, a Sette Colli, majd augusztusban az olimpia.
– Ezt a fajta csodálatos koncentrációt, amely önt jellemzi, hogyan lehet elsajátítani?
– Talán az is segít, hogy az ELTE-n pszichológiát hallgatok, bár most az olimpia miatt egy szemesztert halasztottam. Rio most mindent felülír.
– Minek vagy kinek köszönheti még ezt a fantasztikus sikersorozatot önmagán, az akaraterején, a tehetségén kívül?
– Főleg annak, hogy klubot váltottam. Az UTE-ban minden feltétel adott volt a megújuláshoz, előzőleg a BVSC-ben egy kicsit belefásultam már az úszásba. Sokat köszönhetek edzőimnek, Virth Balázsnak és Kovácshegyi Ferencnek, meg az egész szakosztálynak.
– Néhány órával ezelőtt a Testnevelési Egyetem tanszékvezető tanára, Sós Csaba azt mondta, mintha a fiatal Egerszegi Krisztinát látná önben…
– Ó, hát ez roppant megtisztelő, de szerintem csak az alkatunkban, meg talán a fajsúlyunkban hasonlítunk. Egér öt olimpiai bajnoki címe az összes úszó előtt szinte elérhetetlen magasságban lebeg célként.