Magnus Carlsen megnyerte a sakkvilágbajnoki döntő tizedik – hálaadás napjára esett – játszmáját Szergej Karjakin ellen, így két partival a vége előtt 5-5-re áll a páros mérkőzés.
Még a szerdai, kilencedik etap után szegezték a norvég címvédőnek a kérdést: mire számít a folytatásban, amire úgy felelt, még három játszma hátravan, és a pályafutása alapján képesnek tartja magát arra, hogy ha nagyon kell, háromból legalább egyszer nyerjen. Igaza lett, de micsoda izgalmak után!
Carlsen vezette a világos bábukat, és a finálé során immár hatodszor került terítékre a spanyol megnyitás. A világbajnok viszonylag ritka folytatást választva elkerülte a kitaposott ösvényeket, és noha nem tudott előnyt kicsiholni, az ízlésének, stílusának és persze győzelmi kényszerének megfelelő állás alakult ki: nyomás alá helyezhette a gondolkozási időből kifutni látszó Karjakint. Ám a 20. lépésben érthetetlen hibát követett el, olyan esélyt kínált fel orosz riválisának, ami néhány húzás után örökös sakkba, azaz döntetlenbe torkollott volna. Csakhogy Karjakin nem látta a kínálkozó lehetőséget, sőt ugyanez az egyáltalán nem bonyolult helyzet a következő lépésben is előállt. Francisco Vallejo Pons spanyol nagymester azt kommentelte erre, hogy aki ezt nem látja, az nem érdemli meg a világbajnoki címet. Amire jött a kontra: de az sem, aki felkínálta… A folytatásban Carlsen viszont könyörtelenül „megnyúzta” az ellenfelét, és egyenlített. Nem is tudta leplezni az örömét, de Karjakin is méltósággal viselte a vereséget.
Az utolsó két játszmát ma és hétfőn vívják, döntetlen esetén először négy rapid időbeosztású ráadás következik.