Ha már a 2006-os sikert emlegettük, ragadjunk le egy pillanatra annál a csapatnál: miután kijutott az Eb-re, s ott az ötödik helyen végzett, két évvel később bronzérmes lett az U19-es Eb-n, majd további egy év múlva újra harmadik az egyiptomi U20-as világbajnokságon. A Both Józseffel elinduló, majd Sisa Tiborral Eb-bronzot szerző, végül a vb-dobogóra Egervári Sándorral jutó keretből Gulácsi Péter, Simon Ádám, Debreceni András, Koman Vladimir és Németh Krisztián eljutott a nagyválogatottig, sőt, Gulácsi és Németh most is ott van. Hogy vajon Szoboszlai Dominik és társai eljutnak-e idáig, az ma még megjósolhatatlan, de az elitkörnek nevezett selejtezőcsoport megnyerése már történelem.
– Az Oroszország elleni 2-1-es győzelmünk után is azt mondtam, s most sem változott meg a véleményem: ez férfimunka volt! Nem véletlen, hogy mindkét győztes meccsünket az utolsó vagy az utolsó utáni pillanatban fordítottuk a javunkra, a jó erőnlétünk kamatozott – hangsúlyozta Szélesi Zoltán szövetségi edző. – Ezekben a fiúkban megvannak azok a tulajdonságok, amelyek szükségesek a sikerhez: az alázat, a hit és az akarat. És a tudás sem hiányzott. Vereséggel rajtoltunk Izrael ellen, az oroszokat 0-1-ről fordítva vertük meg 2-1-re, Norvégiát pedig majdnem három perccel a 80 perces rendes játékidő lejárta után lőtt Szoboszlai-góllal győztük le 1-0-ra. De ez a javulási folyamat nemcsak a selejtezőre érvényes, hanem arra a másfél évre is, amelyet együtt töltöttem a csapattal.
Bármilyen győzelem Skócia ellen, kis különbségű osztrák siker a házigazda csehekkel szemben – ez kellett ahhoz, hogy a magyar U19-es válogatott is kijusson az Európa-bajnokságra. Sajnos, ebből csak az egyik jött össze. Az első félidőben Bíró Bence a 35. percben megszerezte a vezetést, a szünet után feljavuló skótok azonban a 74. percben büntetőből egyenlítettek. A magyar csapat tíz főre olvadt, ám tizenegyesbőlmegszerezte a győzelmet, majd két skót is piros lapot kapott. Ám mindez nem számított, mert a másik meccsen Ausztria 3-0-ra kikapott, a magyar U19-esek másodikak lettek, és hiába nyertek, nem lehetnek ott az Eb-n.
Csibészség és rúgótechnika
Szoboszlai Dominik három nap leforgása alatt bejátszotta magát a honi futballszubkultúra kollektív tudatába az oroszoknak lőtt két és a norvégoknak vágott egy góljával. Egyik szebb volt, mint a másik – a továbbjutást garantáló, a jobb pipába vágódó vasárnapi bombagól volt a legszebb. A pályafutását érdemben az édesapja által alapított székesfehérvári Főnix Gold FC-ben elkezdő 16 és fél éves fiatalember most a Red Bull Salzburg csapatában futballozik, s ígéretes jövő előtt áll. Mert olyasvalamit tud, amit napjaink magyar labdarúgói nem nagyon: lőni.
– Dominik nemcsak bombázó, hanem vezéregyéniség is, bár ezen a téren van hová fejlődnie – mondta csapatkapitányáról Szélesi Zoltán. – Amikor átvettem a válogatottat, még nem ő volt a „cséká”, menet közben érdemelte ki ezt a pozíciót. Természetesen megjósolhatatlan, mire viszi Salzburgban, de három olyan képességgel rendelkezik, amelyek nagy játékossá tehetik: a rúgótechnikája már most átlagon felüli, egy az egyben meg tudja verni a védőjét, és nem hiányzik belőle az egészséges csibészség.
Amit pedig ehhez Dominik hozzátett, abból kiviláglik, hogy a 184 centijéhez mindössze 70 kilós srác tudatosan készül a profi karrierre: – Nem volt könnyű döntés, amikor tavaly elhagytam a szülői házat, és kiköltöztem Salzburgba. De ha az ember eldöntötte, hogy hivatásos labdarúgó akar lenni, akkor ennyi kellemetlenséget vállalnia kell. A Red Bullnál más a tempó és a játék intenzitása, mint otthon, talán ez volt az egyetlen, amit meg kellett szoknom.
Mondjuk ez utóbbit nem ártana megszokni a többi magyar labdarúgónak sem.