A névadók közül a hét éve elhunyt Egyed Misi bácsi a kevésbé ismert országosan, a szigetvári illetőségű sportembernek a kosárlabdázás pécsi meghonosításában és gyámolításában volt óriási szerepe. Fűzy Ákosból – fájdalom – nem lehetett „bácsi”; fiatalon, negyvenkilenc évesen ragadta el a halál 2013. szeptember 7-én az akkor a Győr csapatát irányító remek szakembert.
A tragikus közúti baleset egy csodálatos pályaív végére tett pontot: Ákos nyolc bajnoki cím megszerzéséhez járult hozzá a pécsi hölgycsapatot irányító Rátgéber László – az Akadémia szakmai és stratégiai igazgatója – segítőjeként, majd – miután Rátgéber 2008-ban a Szpartakhoz szerződött – átvette a Mizo-Pécs irányítását, és első három döntőjét rögvest meg is nyerte, egy bajnoki címmel és két Magyar Kupa-elsőséggel gazdagítva a klub eredménylistáját. 2010 nyarán Győrbe szerződött, és ott is bajnokságot nyert, a jóval esélyesebb Sopron ellen.
Horváth Judit – azaz Jucika, ahogy megható beszédében Rátgéber említette csapatkapitányát – egyidős volt Fűzyvel, de még nála is korábban ért véget földi pályafutása, szintén egy borzalmas közlekedési baleset következtében: 1997. szeptember 12-én robogóját maga alá gyűrte egy kamion. A 67-szeres válogatott irányító, a Pécs örökös csapatkapitánya élt 34 évet…
A pályaavatón ott volt az egykori játékostársak közül Csák Magdolna, Balázs Hajnalka, Anitics Lívia, Sztojkovics Éva, Heller Anita, Iványi Dalma, mint ahogy Jucika és Ákos szelleme is… Nem győztük felidézni a két felejthetetlen sportemberrel kapcsolatos történeteket, sztorikat, majd következett a gálameccs a Szpartakkal.
Miért pont a Szpartak?
Hogy miért a Szpartakkal? Nos, Rátgéber László 2008-ban a vidnojei (Moszkva egyik elővárosa) klubhoz szerződött, s alig több mint egy év leforgása alatt két európai Szuperkupát és egy Euroligát nyert minden idők talán legerősebb női kosárlabda-klubcsapatával. Rátgébert annak idején Sabtaj von Kalmanovics, a valaha volt legsikeresebb kosárlabda-klubtulajdonos csábította a Szpartakhoz. (Kalmanovics volt az egyetlen tulajdonos, aki férfi- és női csapattal is nyert Euroligát, bajnokságot és európai Szuperkupát, előbb a litván Zhalgiris Kaunasszal, majd a Szpartakkal, utóbbival négyszer.)
Kalmanovics jobb keze a görög-amerikai menedzser, a klub vezérigazgatója, Steve Kostalas volt, aki szintén kulcsszerepet játszott Rátgéber Moszkvába csábításában, s aki a szombaton a Nemzeti Kosárlabda Akadémián pályára lépő csapat vezetője is volt. A pécsieknél lényegesen magasabb, erőteljesebb vidnojei lányok 38-38-as félidő után 71-56-ra győztek.
Ereklyék a széken
A Szpartak kispadjánál egy széken különös tárgyak vonták magukra a figyelmet: egy öngyújtó, egy pakli cigaretta és egy pohárkában vörösesbarna por, mögöttük egy Szpartak-zászló. Nos, Kostalas a csapat minden meccsén úgy emlékezik meg a kilenc éve meggyilkolt Kalmanovicsról, hogy kiteszi a székre az elhunyt cigarettáját és öngyújtóját, amit halála után a zsebében találtak, valamint egy adag port a tulajdonos sírjából, majd a mékőzés végén akkurátusan elcsomagolja az ereklyéket.
De itt és ekkor nem az eredmény volt a fontos, hanem az emlékezés a legendákra. Ahogy Rátgéber fogalmazott: a névválasztások célja, hogy az ezeken a pályákon játszó és nevelkedő gyerekek azokat a szakmai és erkölcsi normákat kövessék, amelyeket Fűzy Ákos, Horváth Judit és Egyed Mihály jelölt ki.
Az estének persze nem volt vége a pályaavató ceremóniával és a gálameccsel. Kostalasszal és Rátgéberrel felderítettük a baranyai megyeszékhely szombat esti életét. A klubigazgatói fizetését stand-up komikusként kiegészítő Kostalas egy pohár sör mellett ontotta a mulatságos és kevésbé mulatságos sztorikat. Kostalas felidézte a megannyi Szpartak-diadalt követő bulikat, amelyeket a multimilliárdos Kalmanovics szervezett, többnyire világhírű fellépőkkel. Például azt is, amelynek vége felé, a hajnali órákban Eros Ramazzotti adott elő egy egyveleget világslágereiből – miközben az olasz énekes öltözéke csupán egy lazán megkötött nyakkendőből állt…
Felidéztük Salamancát is
Megemlékeztünk a feledhetetlen salamancai Euroliga-győzelemről, amikor 2009 tavaszán Rátgéber vezérelte 85-70-es diadalra a Szpartakot a házigazda Halcón Avenida ellen. Micsoda csapat volt! Diana Taurasi, Sue Bird, Lauren Jackson, Sylvia Fowles, meg a fél orosz válogatott…
Éjfél felé szomorúbb emlékek is felszínre kerültek; a klubtulajdonos Kalmanovics halála. Az üzletembert 2009. november 2-án, szinte napra pontosan kilenc éve gyilkolták meg a Moszkva folyó partján, a rakparton 500-as fekete Mercedesében, géppisztolysorozattal. A rendőrség nem tudott a gyilkosok nyomára bukkanni, de egy, a zsaruknál lényegesen hatékonyabb szervezet azonnal intézkedett: a gyilkosságban részt vevő három gengsztert – akik nyilvánvalóan megbízást teljesítettek – még aznap este megtalálták. Egy-egy golyóval a fejükben…
A megbízó(k) kiléte – legalábbis hivatalosan – örökre homályban maradt, Kostalas azonban ismertetett velünk két tényt, amelyeket csak össze kellett kapcsolni. A gyilkosság pillanatában az orosz állami gyógyszermegrendelések szállítója 75 százalékban Kalmanovics cége volt. A gyilkosság után ez az arány 12 százalékra zuhant, miközben Kalmanovics konkurensei szinte teljesen birtokukba vették az orosz gyógyszerpiacot…
De ez már inkább a kriminalisztika felségterülete, nem annyira a sporté, azonban nem árt, ha pontosan tudjuk: egy-egy világra szóló sportsiker anyagi hátterének megteremtése nem mindig veszélytelen vállalkozás…
Fotók: Rébay Viktor