– Nyakunkon a Svájc elleni vb-selejtező, igaz, önre a hét végén még jelentős feladat vár: vasárnap a Bolognával a Genoát fogadják. Remek a sajtója Itáliában, a minap a klubjánál szeptember hónap harmadik legjobb játékosává választották a szurkolók. A mindennapokban is érzi ezt a rajongást?
– Azok az emberek, akikkel viszonylag rendszeresen találkozom boltban, étteremben, benzinkúton, már megismernek. Bologna jelentős város, jellegét tekintve hazai példával élve azonban Budapesttel nem, inkább Debrecennel vethető össze. A futball szempontjából különösen: egy első osztályú csapat van a városban, amelyet így megkülönböztetett figyelem övez. Megkönnyíti a beilleszkedésemet, hogy rendszeres játéklehetőséget kapok, és megkedveltek az emberek. Remélem, most már odahaza sem kételkednek abban, hogy jó döntést hoztam.
– Miért, volt, aki így gondolta?
– Hallottam hírét, hogy máshová kellett volna mennem, biztosan csak a menedzserem érdekét figyelembe véve igazoltam ide. Miként azt is, Olaszország a magyar játékosok temetője, rosszul teszi, aki itt próbálkozik. Éppen ezért eleinte kerültem is a sajtónyilvánosságot odahaza, arra törekedtem, hogy először Bolognában rendeződjenek a dolgaim, kivártam, hogy valóban minden olyan jól alakul-e, ahogy a tárgyalások során remélhettem. Mindenkit megnyugtatnék: száz százalékig magam döntöttem, és most már azt is hozzá merem tenni, hogy ugyanilyen arányban jól.
Nagy Ádám (középen) játékával fittyet hány az okoskodókra
– Milyen a kapcsolata a vezetőedzőjével, Roberto Donadonival?
– Egyszerre közvetlen és távolságtartó. Olaszországban a Mister megszólítás dukál az edzőknek, ami önmagában megköveteli a tiszteletet. Másfelől az is elképzelhetetlen, hogy egy edző heteken, sőt hónapokon át ne beszéljen a játékosával. A videóelemzések során személyre szabottan kapunk eligazítást, és nemcsak szakmai értelemben, hanem egy-egy jó szó kíséretében emberileg is.
– A kint töltött három hónap alatt hogy érzi, miben fejlődött leginkább?
– Mindenképpen agresszívebb lett a játékom, még határozottabban igyekszem labdát szerezni. Az edzéseken nagyon magas az intenzitás a különböző gyakorlatok során, ami megköveteli a még pontosabb technikai végrehajtást és gyorsabb gondolkozást. Remélem, ennek a jótékony hatása minél hamarabb megmutatkozik a játékomban.
– Az Európa-bajnokságra úgy utazott, hogy meg akarja nyerni a tornát. Ezek után, gondolom, nem is kérdéses, hogy Svájc ellen a győzelem a célja. Így van?
– Tudom, hogy először a feröeri döntetlenre kellene magyarázatot adni. Higgye el mindenki, ott is nyerni akartunk. Magam is éreztem, és utólag visszanézve a találkozót meg is győződhettem róla, kicsit fásultan futballoztunk, nem járattuk elég gyorsan a labdát, ezért kicsit nehézkesek voltak a támadásszövéseink. Mindenekelőtt ezen kell változtatni. Ha tudjuk hozni azt a formát, amit az Európa-bajnokságon, akkor meglephetjük a svájciakat, akik nyilván úgy készülnek hozzánk, hogy majd ők irányítják a játékot. Ha sikerül rájuk erőltetni az akaratunkat, akkor miért ne nyerhetnénk meg a mérkőzést?
