Súlyemelésben a 2000-es, sydney-i olimpián versenyezhettek először a nők, rögtön hét súlycsoportban, csak eggyel kevesebben, mint a férfiak, akik az 1996-os játékokhoz képest két kategóriát buktak, ez volt az áldozat az egyenjogúsítás oltárán. A világbajnokságokon is nyolc férfi és hét női súlycsoportban rendezik a versenyeket, de az Aján Tamás elnök által vezetett Nemzetközi Súlyemelő-szövetség (IWF) elképzelései szerint immár eljött az idő a teljes emancipációra, és a gyengébb nem 8-8-ra „egyenlít”.
– A súlyemelés kétségtelenül férfi sportágként indult, de az egyenjogúság ebben a sportágban is elengedhetetlen feltétele a fejlődésnek – nyilatkozott az MTI-nek Ádámfi Attila, az IWF főigazgatója a változtatási szándék hátterét magyarázva. A sportdiplomata elmondta, hogy az IWF törekvése egybecseng a Nemzetközi Olimpiai Bizottság reformcsomagjával, az Agenda 2020 kifejezetten nagy hangsúlyt helyez a női egyenjogúságra. Súlyemelésben első lépésként a 2018-as ifjúsági olimpián az eddigi öt női és hat férfikategória helyett már egyformán hat súlycsoportban küzdenek az érmekért.
Ádámfi Attila arról is tájékoztatott, hogy a felnőttek mezőnyében a nőknél az alsó hat – 48, 53, 58, 63, 69, 75 kilogrammos – kategória változatlan marad, bejön egy „kilencvenvalahány” kilós nehézsúly és egy afeletti pluszos súlycsoport. S a 2018-as brit nemzetközösségi játékokat már nyolc-nyolc súlycsoport versenyeire írták ki.
Az olimpiákon cselgáncsban 7-7, tékvandóban 4-4 férfi és női súlycsoport van, birkózásban a három szakágban – kötöttfogás, szabadfogás, nők – egyaránt hat, ökölvívásban viszont 10-3 a férfiak javára.