– Kis csúszással, két évvel az Európa-bajnokság után jelentős állami kitüntetéssel ismerték el az érdemeit. Nem későn?
– Hatalmas megtiszteltetésnek tartom a magas állami kitüntetést. Soha nem felejtem el, amikor Csányi Sándor elnök úr 2015-ben megadta nekem a lehetőséget, hogy megvalósíthassam a saját elképzeléseimet. Úgy érzem, megháláltuk a bizalmat. Ami az időzítést illeti: soha nem késő. A vb-selejtezőkön is ugyanilyen sikeresek szerettünk volna lenni, mint korábban. Több objektív oka van annak, hogy ez nem sikerült.
– Mire gondol?
– Például arra, hogy az Eb előtt több hetet készülhettünk együtt, míg a vb-selejtezők előtt ugyanerre csak pár napunk volt. A feltörekvő fiatal játékosok, Sallai Roland, Kalmár Zsolt kétségkívül tehetségesek, de nemzetközi szinten még egy alacsonyabb színvonalat képviselő válogatott ellen sem versenyképesek. Kalmár megfordult több klubban, de nem tudta kiharcolni a helyét egy Bundesliga-csapatban. Az ő példája is azt mutatja, hogy nem lehet hirtelen, drasztikusan fiatalítani, ezt lépésről lépésre kell megtenni.
– Visszatekintve a magyarországi karrierjére, a pozitívumok vagy a negatívumok vannak többségben?
– Összességében a pozitívumok. Hatalmas munkát végeztünk a stábommal, és meggyőződésem, hogy sikerült innovatív ötletekkel segítenünk a magyar labdarúgást. Sajnos azóta a Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) visszalépett a fiatal labdarúgók szerepeltetése ügyében. Hamarosan a klubok döntik el, hogy élnek-e ezzel a lehetőséggel. Magyarországon fantasztikus akadémiák vannak, csak a fiatal játékosok képzésében kellene előrelépni. Ugyanakkor remek lehetőség, hogy az MLSZ elnöke, Csányi Sándor a FIFA alelnökeként több új fejlesztési elképzeléssel találkozhat, mert ebből a magyar labdarúgás profitál.
– Tervezi, hogy visszatér a magyar futball vérkeringésébe?
– Nem tudom, mit hoz a jövő. A futballban bármi megtörténhet. Szeretem Magyarországot, kedvelem az embereket… Meglátjuk, hogy alakul.
– Nemrég láttuk a Groupama Arénában. Hogy tetszett a Ferencváros–Honvéd mérkőzés?
– Sőt, a Videoton–Vasas meccsen is kint voltam. Azon a hétvégén több magyarországi barátomat is meglátogattam, és jó volt látni, hogy a hosszúra nyúlt téli szünet után nem volt rossz a színvonal.
– Felmerült a neve a Vasasnál is, és most arról pletykálnak, hogy ön váltja Pintér Attilát Felcsúton. Van ennek alapja?
– Ezek spekulációk, én senkivel sem beszéltem. Pintér Attila csapata tavaly még a másodosztályban szerepelt, az első év az élvonalban sosem könnyű, de biztos, hogy az edző mindent megtesz azért, hogy sikerrel vegye az akadályokat.
– Nézzük a válogatottat! Korábbi segítőjét, Andy Möllert meglepte Georges Leekens kinevezése.
– Ez Andreas véleménye. Csányi úr döntését nem az én dolgom véleményezni.
– Beszélt Leekensszel?
– Néhány hete volt egy konstruktív, kifejezetten baráti hangvételű megbeszélésünk.
– Az új kapitány 37 tagú bő keretet hirdetett, és a játékosok közül Otigba Kenneth kivételével szinte mindenkivel dolgozott együtt. Ez igazolja a korábbi döntéseinek helyességét?
– Erre nem nekem kell válaszolnom.
– A Leekens-éra a Kazahsztán elleni mérkőzéssel kezdődik. Ön dolgozott nálunk és a pénteki ellenfélnél is. Milyen emlékeket őriz Kazahsztánról? Mit tippel, hogyan alakul a Kazahsztán elleni meccsünk?
– A Kajrat Almatinál, majd az U21-es és a felnőttválogatottnál is dolgoztam. Volt olyan nap, amikor három csapatnak tartottam edzést, a szövetség főtitkára jelezte, hogy ezzel nincs is semmi probléma… Ebből is láthatja, hogy nem volt könnyű időszak. Kazahsztán klubszinten előrelépett, több idegenlégióst foglalkoztatnak az egyesületek, és láthatjuk az eredményt: a BL-ben és az EL-ben játszanak. Kíváncsi vagyok, mire lesz képes a magyar válogatott a kazahok ellen.