Idén ünnepli megalakulása huszadik évfordulóját a WNBA, az amerikai profikosárlabda-liga, az NBA – szó szerint – leányvállalata. Csakhogy a kerek évforduló keserédesre sikeredett Candice Wiggins játékos jóvoltából. A kifelé csillogó-villogó, bár a férfiligánál nagyságrendekkel kisebb profitot termelő – ha egyáltalán rentábilis – női liga homlokzata mögött sötét titkok rejtőznek, s ezekről rántotta le a leplet Wiggins kisasszony.
A harmincéves, csinos exkosaras, a földkerekség ez idő szerint legszínvonalasabbnak tartott egyetemén, a kaliforniai Stanfordon végzett hölgy óriási felzúdulást keltő nyilatkozatot tett a The San Diego Union-Tribune című napilap február 23-i számában. „Még két idényt szívesen játszottam volna a WNBA-ben, de lehetetlen volt. Pedig mindenki azt hitte, hogy irigylésre méltó, csodás életet élek. Ám a valóság ennek pont az ellenkezője volt” – kezdte vallomását Candice, akit a 2008-as drafton harmadikként választott ki a Minnesota Lynx, a következő idényben bekerült a legjobb újoncok ötösébe, és hamarosan bajnokságot nyert a Hiúzokkal.
Csakhogy közben – elmondása szerint – a poklok poklát kellett megjárnia.
„Amikor kiderült, hogy heteroszexuális vagyok, azonnal játékostársaim gonosz tréfáinak, támadásainak, pszichikai és fizikai terrorjának célkeresztjébe kerültem – olvasható a lapban.
– Rólam mindenki tudta a szexuális irányultságomat, s mivel a WNBA 98 százalékban homoszexuális, azaz leszbikus játékosokból áll, borzasztóan magányosnak éreztem magam. Edzésen és a meccseken is terrorizáltak, fizikai abúzusnak voltam kitéve, ami csak fokozódott, amikor a sarkamra álltam, és kijelentettem, hogy büszke heteró vagyok.”
Egy-egy idényben mintegy 120 játékos fordul meg a ligában – a tíz csapat egyenként 12 játékost foglalkoztat –, s bár a bennfentesek előtt nem titok a leszbikusoknak az átlagos populációt jóval meghaladó számaránya, mindmáig összesen tizenketten álltak elő „coming outtal”.
A legnevesebb a sokszoros olimpiai bajnok Sheryl Swoopes volt, de napjaink 203 centis óriása, a riói olimpiai aranyérmes Brittney Griner is felvállalta másságát, és egy harmadik sztár, Sue Wicks is előállt a farbával.
„Kiváltképp az újoncévem volt rettenetes – folytatta Wiggins a lapnak adott interjúban.
– Úton-útfélen a tudtomra adták, hogy utálnak, nem tartozom közéjük. Szidtak, ócsároltak, életemben nem voltam annyiszor a padlón a szó valódi és átvitt értelmében, mint akkor. Csoda, hogy egyáltalán kibírtam. De most már, harmincéves fejjel elegem lett ebből. Megpróbálkozom a strandröplabdával, hátha kijutok a 2020-as tokiói olimpiára, amikor még csak 33 éves leszek.”
Candice Wiggins (középen) ünnepel csapattársaival
Békétlen másság
A WNBA sokáig nem vett tudomást arról, hogy egyfelől a játékosok között rengeteg a homoszexuális, másfelől a nézők jelentős része is az LGBTQ (Lesbian, Gay, Bisexual, Transsexual, Queer) közösség tagja. Aztán – természetesen üzleti megfontolásból – marketingkampányt kezdtek ennek az amúgy kimondottan fizetőképes szurkolói szegmensnek a meghódítására. Elkezdték árusítani a „szivárványos büszkeség” feliratú kosaraspólókat, és országszerte mérkőzéseket szerveznek a homoszexuális szurkolók részére. Polgárjogot nyert a másság, amivel nem is lenne gond, csak éppen – ahogy Wiggins kisasszony szavaiból kiderül – nem feltétlenül békés, megengedő módon.
Az ominózus újságcikkre a liga sokáig nem volt hajlandó reagálni, míg végül Lis Borders elnök kiadott egy semmitmondó közleményt, amely nagyjából arról szólt, hogy ő semmi ilyesmit nem tapasztalt, és a WNBA „befogadó, megengedő, toleráns liga”. Ahogy azt borítékolni lehetett, a játékosok is összezártak. Wigginst lehazugozták, és azt kérdezték, hogyha annyira rettenetes volt a WNBA-ben játszani, akkor hogyan bírt ki nyolc évet ebben a szerinte förtelmes közegben.
Egy biztos: Ms. Wiggins követ hajított az állóvízbe, és nagyon úgy néz ki, hogy a fagyi visszanyal – most már nemcsak az LGBTQ közösség hányattatásai és szenvedései kapnak hangot, hanem a heteroszexuálisok megpróbáltatásai is egy szigorúan a leszbikusok által uralt szubkultúrában.
Gro Hammerseng-Edin és Anja Hammerseng-Edin a norvég Larvik két kiváló kézilabdázója. Nem testvérek, hanem házastársak. Gro az Edin, Anja a Hammerseng nevet vette fel, ezzel is jelezve összetartozásukat. Kapcsolatukat még tovább mélyítette gyermekük, akinek Gro adott életet, és a pár a Ferencváros elleni, legutóbbi Bajnokok Ligája-mérkőzésre is magával hozta a kicsit. A babát a nagypapa tologatta babakocsiban, és a legapróbb bántó szándék nélkül mondjuk: nem ragyogott a büszkeségtől, inkább fanyar, ironikus mosollyal fogadta az érdeklődést.
Hiába, ő még más korosztály. Manapság azonban nincs ebben már semmi rendkívüli, legalábbis a skandináv női kézilabdában nincs. Amikor majd negyedszázada a földkerekség valaha volt legvirtuózabb női játékosa, a dán Anja Andersen nyíltan vállalta, hogy klubtársa, a Walle Bremen német válogatott rekorder beállósa, Michaela Erler élete párja, akkor ő még tabukat döngetett, legalábbis mifelénk. De ugyanebben az időszakban történt, hogy az egyik holland egyesület két magyar és heteroszexuális légiósát leszbikus társaik csak „betegként” becézték, azaz inkább ugratták.
A sportág berkein belül persze itthon sem volt titok, hogy a homoszexuálisok aránya nagyobb, mint az általános népesség körében. Ha kicsit belegondolunk, ez még logikus is, mert nem csekély keménység, férfiasság, esetleg maszkulin hormonhányad szükséges ahhoz, hogy egy leányzó mondjuk a ritmikus gimnasztika vagy akár az ellenfelet mindig a háló túloldalán „tartó” röplabda helyett a kézilabdát válassza. Lassan harminc esztendeje már, hogy egyik legvagányabb, legfrappánsabb edzőnk elhűlve mesélte nekem: „Képzeld, amikor az X csapatához szerződtem, az egyik legjobb játékosom négyszemközti beszélgetést kért tőlem, és azt mondta, jó, ha tudom, hogy ő buzi – ezt a szót használta magára –, de ne féljek, van párja, soha nem vadászna a társaira. Köpni, nyelni nem tudtam.”
Befolyásosok
Ma már tudna, a homoszexualitás ugyanis nemcsak a sportban, hanem a civil életben is hétköznapi valósággá vált. Sőt olyan közösségek is léteznek, amelyekben a „másság” kifejezés is értelmezhetetlen, vagy akár az eredeti jelentés ellenkezőjébe fordult.
Abby Wambach és párja, Sarah Huffman női focista
Nadine Angerer, Lisa Dahlkvist, Nilla Fischer, Hedvig Lindahl, Caroline Seger, Katie Duncan, Isabell Herlovsen, Trine Rønning, Michelle Heyman, Erin McLeod, Megan Rapinoe, Abby Wambach, Lianne Sanderson, Casey Stoney. Korszakos egyéniségek a női futball világából – mintha a férfiaknál Lionel Messi, Cristiano Ronaldo, Zlatan Ibrahimović nevét sorolnánk. Eddig a hölgyfutball élvonalából ők tizennégyen vállalták nyíltan leszbikusságukat. A kétszeres olimpiai bajnok Wambach – aki 184 gólt rúgott és fejelt az amerikai válogatottban, annyit, amennyit egyetlen nő vagy férfi sem nemzeti színű mezben – olyannyira, hogy négy éve el is vette szerelmét, bizonyos Sarah Huffmant, aki valaha szintén futballozott. Wambachot a Time magazin 2015-ben beválasztotta a világ száz legbefolyásosabb személyisége közé, olyan emberek társaságába, mint Vlagyimir Putyin, Barack Obama vagy Ferenc pápa. Élünk a gyanúperrel, hogy Ms. Wambach a lista közelébe sem került volna, hogyha „straight”, vagyis nem a saját neméhez vonzódik, hanem a másikhoz.
Az áruló fodrász
Amúgy a Wambach–Huffman-házasság nem bizonyult tartósnak, tudniillik a kétszeres olimpiai bajnok tavaly válókeresetet adott be, továbbá Forward (kettős értelmű szó, hiszen csatárt is jelent, meg azt is, hogy előre) című önéletrajzi könyvében a nagyvilág elé tárta alkohol- és kábítószer-függőségét – ez is belefér a queerbe? Wambach a legutóbbi elnökválasztási kampányban harcosan kiállt Hillary Clinton (vesztes) ügye mellett, továbbá ő adta át az egykori tízpróbázó olimpiai bajnok Bruce Jennerből Caitlyn Jennerré átvedlett transznemű celebnek a két évvel ezelőtti ESPY-gálán az Arthur Ashe Bátorság Díjat.
Wambach rendszeresen feltűnik az ESPN sportcsatornán, és fennen hirdeti: „Cseppet sem szégyellem mindazt, ami velem történt, mert ezek az élmények vezettek engem oda, hogy azzá lettem, aki ma vagyok.”
Most már csak azt kellene megállapítani, hogy ki is Abby Wambach…
Ezerkilencszáznyolcvanegy határkő a női teniszben. Ekkor történt, hogy Billie Jean Kinget leleplezte egy csalódott szeretője, aki nem férfi volt, hanem – 35 éve ezen még rettenetesen kiakadtak az emberek – egy nő… Konkrétan a fodrásza, bizonyos Marilyn Barnett, aki asszonytartást követelt a bíróságon a dúsgazdag Kingtől.
Harmincöt éve még más világ volt. King – lánykori nevén Moffitt – berezelt a várható következményektől. A karrierje során 39 egyéni és páros Grand Slam-címet összegyűjtő teniszlegenda ugyanis férjnél volt, egyetemi szerelmétől, Larry Kingtől (nem azonos a televíziós személyiséggel) két gyermeke is volt, és valaha „straightnek” indult, csak menet közben történt egy kis pályamódosítás. Szóval Mrs. King nem vállalta fel Barnett kisasszonyt, azt nyilatkozta a médiában, hogy szánja-bánja a „félrelépést”. Mindez azonban már nem segített, gyakorlatilag az összes szponzora felbontotta a szerződését.
Billie Jean King teniszezőnő Schwarzeneggerrel
Később Kingből harcos leszbikus lett, és éppen ő volt az, aki szintén 1981-ben azt tanácsolta Martina Navratilovának, hogy jobban teszi, ha előáll. (Akkor még nem használták a „coming out” kifejezést.) Az akkor 25 éves cseh teniszezőnő – aki már évek óta az Egyesült Államokban élt – szót is fogadott, habár valójában csak azt ismerte be, amit úgyis mindenki tudott róla. Nota bene: az ő szponzorai is fejvesztve menekültek, az idő múlásával azonban mindenki elfogadta őt olyannak, amilyen, és szép lassan a támogatók is visszasomfordáltak hozzá.
Manapság már nem nagy ügy leszbikusnak lenni a „fehér sportban”. Két éve Szergej Sztahovszkij ukrán játékos – akkor a 49. helyen állt a világranglistán – egyenesen azt találta nyilatkozni a New York Postban, hogy a profi teniszezőnők „fele” a saját neméhez vonzódik. Ugyan senkit sem nevezett nevén, de például Venus Williams, az idei ausztrál bajnokság vesztes döntőse három éve önként és dalolva jelentette be, hogy hosszú ideje boldog párkapcsolatban él – egy nővel. A beismerten leszbikus teniszezők listája hosszú: Helen Jacobs (öt GS-cím), Hana Mandlíková, Gigi Fernández, Amélie Mauresmo, Casey Dellacqua.
Hovatovább a teniszben is a kivétel lesz a szabály. Már mínuszos hírt sem érdemel a társasági rovatban…
