A Fradi tegnapi vendéglátójának hivatalos neve HCM Baia Mare, történelmünk azonban a középkorban Asszonypataka néven ismerte Máramaros székhelyét, Nagybányát, amely az előző századfordulón a modern magyar festészet forrása volt. Manapság bezzeg a helyi női kézilabdacsapat egyetlen színmagyar játékosa, az egyébként nagyváradi származású Szűcs Gabriella is román válogatott mezt öltött, és mellette brazil, holland, francia, horvát klasszisok erősítik az együttest. Amely nulla ponttal, reményvesztetten kezdte a BL második szakaszát, csakhogy előbb 31-28-ra felülmúlta a Fleuryt, majd 25-23-ra felülkerekedett a Thüringer csarnokában is, így tegnap már az esélyes nyugtalanságával várta az FTC-t. Szucsánszkiék ugyanezzel az érzéssel és a Larvik feletti 30-27-es diadal emlékével, a második hely várományosaként érkeztek.
Ki tudja, aztán talán éppen annak a tudata andalította el őket, hogy Nagybányán még semmi végleges, jóvátehetetlen hiba nem történhetett, de takarékon kezdtek a zöldek. Csupán mintegy kétszáz fős szurkolótáboruk pörgette fel magát a hazaiak fordulatszámára, ám a lelátóról lehetetlen meccset nyerni. A pályán viszont támadásban csak Nerea Pena közelítette meg a harci sebességet, a védekezés is túl engedékenynek bizonyult, és ezúttal Szikora sem húzott falat a gólvonalon. Ő, majd Tomasevics is kapott néhány gólt egészen kiszorított helyzetből, a máramarosi drukkerek balkánian harsány és önfeledt örömére. Elek Gábor vezetőedző a 22. percben már a második idejét kérte ki, ezzel annyit érhetett el, hogy szünetre (16-14) sikerült mínusz ötről kettőre visszakapaszkodni. Változott is az alaphangulat, részben a görög bírók ellen fordult – minden ok nélkül, csupán nem fújtak arcpirítóan hazai pályát –, pedig pár perccel korábban, holtidőben még azzal kedveskedtek nekik, hogy Zorba dala szólt a hangszóróból. Az üvöltő román slágerek mellett ez a mi fülünknek is üdítően hatott.
Amikor a második felvonás elején egyre csökkent a különbség, rögvest egy műanyag trombita és az azt kísérő szitokáradat repült a Fradi kispadjára, majd az ez ellen tiltakozó nemzetközi referens kapott komolyan megfontolandónak ható fenyegetéseket, erősen testközelből. Egyre inkább úgy tűnt, innen nehéz lesz egyszerre sikeresen és épen távozni, ám e dilemma a hajrára sajnos megoldódott: a Nagybánya 22-18-ra, 24-19-re, 27-20-ra húzott el. A szokott helyén, az oldalvonal mellett feszítő polgármester, Catalin Chereches (egykor bizonyára Kerekes) is elégedetten nyugtázhatta az 32-24-es végkifejletet.
Így aztán a légkör is egészen barátságossá szelídült. A ferencvárosiaké persze nem feltétlenül, ezt Elek Gábor lényegre törő gyors értékelése híven tükrözte: „A játék minden elemében csődöt mondtunk. Ennyire betojva nem lehet kézilabdázni.” A jövőben semmiképp, mert a második helyért otthon még kétszer győzni kell.
A legújabban balszélsőjét, Korsós Dorinát vesztett, valamint a tavaly decemberi vb-n megsérült Görbicz Anitát és Tomori Zsuzsannát is nélkülözni kényszerülő Győri Audi ETO ma 17 órakor a CSM Bucurestit fogadja. A vendégeknél két ex-ETO játékos, Aurelia Bradeanu és a horvát Jelena Grubisic mellett dán, brazil, svéd, spanyol és orosz légiósok is helyet kapnak. A románok két ponttal állnak a Győr és a címvédő montenegrói Podgorica mögött, így ma akár végleg leszakíthatók lesznek.
Ezzel a hét végi magyar–román párviadal is 1-1-re alakulhatna.