Jól kezdődött a meccs. Bíró Blanka néhány bravúros védéssel elbizonytalanította a hollandokat, a támadásaink is sikerültek, elhúztunk 8-5-re. Aztán csökkent a különbség, de Kim Rasmussen először még nagyon derűs hangulatban kért időt, talán a tévénézők kedvében is akart járni azzal, hogy magyarul biztatta a lányokat s igyekezett elmondani a taktikát.
Az első félidőt 11-11-gyel zártuk, a következő kritikus pillanat ennek a duplájánál, 22-22-nél jött el. A hollandok eleve emberelőnyben játszottak, majd a rossz cserénk miatt kaptak ajándékba még egy fórt. Ez a teher és hátrány megroppantotta a magyar válogatottat. A hollandok zsinórban öt gólt dobtak, az előnyükből hármat megőriztek, így nyertek végül 28-25-re.
A magyar csapat tipikusan úgy kapott ki, ahogy egyenlő erők küzdelmében a rutintalanabb, bátortalanabb fél szokott a meccs hajrájában. Noha a tavaly világbajnoki bronzérmes hollandoktól is hiányzott két kulcsember, a májusban Bajnokok Ligája-győztes Győr egyik pillére, Yvette Broch – aki augusztusban visszavonult, helyesebben szünetelteti a pályafutását –, valamint a szintén beállós Danick Snelder, a Ferencváros sérült kézilabdázója, mégis akadt több olyan játékosuk, aki a kritikus pillanatokban vezérré lépett elő.
Nálunk ebben a szerepkörben Kovacsics Anikó magára maradt, s ő sem élete meccsét és formáját hozta. A kapuban Bíró, miként említettük, nagyszerűen kezdett, de a második félidőben már elvétve fogott lövést. Háfra Noémi és Kovács Anna ugyan egyaránt öt gólig jutott, ám előbbi kissé szertelenül játszott, sok labdát elszórt, nem mindig mérte fel helyesen, mikor kell vállalkozni lövésre és mikor nem, utóbbi látványos gólokat szerzett, de téthelyzetben rendre lebénult. A többiektől pedig nem várható el, hogy kezükbe vegyék a zászlót.
– A torna egyik esélyesével játszottunk, és ellenfelünk jobban jött ki a fontos helyzetekből. A vereség miatt csalódottságot érzek, de mennünk kell tovább. A lányokra viszont nagyon büszke vagyok, mert a lehető legjobb teljesítményt nyújtották – értékelte a találkozót Kim Rasmussen a rá jellemző módon, a játékosait akár érdemtelenül is felmagasztalva.
Háfra Noémi kapura tör. Többször fennakadt a védőfalon
Fotó: MTI/Kovács Tamás
A lányok közül többen is azt hangsúlyozták, a továbbjutásra még él a remény. Ez így igaz. A C csoport első fordulójában a másik meccsen Spanyolország 25-18-ra verte a horvátokat, akiket ma nekünk is illene legyőzni. Ám ha messzebbre tekintünk, már nem ilyen rózsás a helyzet. Az éremszerzés, a négy közé jutás inkább csak az álmainkban élt, a középdöntőben a harmadik hely megszerzését mondhattuk – bátor – célnak.
Előzetesen ugyanis úgy kalkulálhattunk, a tornán három csapat – Franciaország, Norvégia és Oroszország – egyértelműen jobb a mieinknél. E trióhoz a hét végén mindjárt további két válogatott társult: Hollandia és a norvégokat legyőző Németország. Ezen három együttes a mi águnkon van, a folytatásban bravúr kell ahhoz, hogy meglássuk Párizst, tehát beférjünk a legjobb hat közé.
De ez még odébb van. Ahhoz, hogy egyáltalán legyen értelme számolgatni, a horvátokat és a spanyolokat is meg kell verni. A feladat annyiban változatlan, hogy ezzel az Európa-bajnokság előtt is tisztában lehettünk.
C csoport, 1. forduló: Hollandia–Magyarország 28-25, Spanyolország–Horvátország 25-18.
