Cristiano Ronaldo olyan, mint egy sztahanovista. Folyamatosan termel, megállás nélkül, de nem az esztergapad mellett, mint Pióker Ignác az Egyesült Izzóban, ahol 1949-ben 1470 százalékos normateljesítéssel országos csúcsot ért el, hanem a zöld gyepen. Ott akár még világcsúcstartó is lehet, és már csak a legendás perzsa, Ali Dáji előzi meg 149 válogatott meccsen szerzett 109 góljával. Bár a 24 gólos hátrányt nem lesz könnyű ledolgozni, tekintve, hogy Ronaldo már betöltötte a harminchármat, krisztusi korba ért.
CR7 tegnap befejelte válogatottbeli pályafutása 85. gólját, ezzel megelőzte a 84 gólos Puskás Ferencet, s így már nem társbérletben második helyezett az örökranglistán. Apró szépséghiba, hogy míg Öcsi bácsinak gyakorlatilag megvan az 1/1-es gólátlaga, hiszen 85 válogatott meccsen szerezte 84 gólját, addig a portugálnak 152 mérkőzés kellett a 85-höz. Nagyon nem mindegy…
Az a bizonyos nyolcvanötödik – ezen a vb-n a negyedik – Ronaldo-találat amúgy nagyon gyorsan megszületett, a Marokkó elleni összecsapás ötödik percében, amikor egy jobb oldali kisszögletet Joao Moutinho ívelt középre, és a madeirai gólvadász előrevetődve 8 méterről a hálóba fejelt. Mindenesetre a langaléta José Torres 1966-os bravúrja óta a Real Madrid ikonja az első portugál, aki egy világbajnokságon jobbal, ballal és fejjel is betalált. Azt hittük, ezzel kinyílt a gólzsák, de nem, több találat már nem esett – pedig bőven eshetett volna.
Főleg a marokkóiak révén, az 59. percben például Junesz Belhanda fejesénél Rui Patrício bemutatta a torna eddigi egyik – ha nem a – legnagyobb védését. Aztán Pepének volt egy nyilvánvaló kezezése a 16-oson belül, de Mark Geiger játékvezető nem látott semmit, ám ami ennél is nagyobb baj, a moszkvai stúdióban kellemes napidíjért ücsörgő videózó bírók sem… Így maradt az 1-0-s portugál győzelem, amellyel Marokkó lett a világbajnokság első, hivatalosan is búcsúzó kiesője. A portugálok, 4 pontjuk birtokában, még nem dőlhetnek hátra.
Moszkvából képzeletben átugrottunk Rosztovba, a B csoportból az A-ba, de a színvonal a Don partján sem verdeste az eget. Valahol méltó volt a találkozó nívójához Luis Suárez gólja, amellyel századik válogatott meccsének 23. percében megszerezte Uruguay számára a vezetést. Al-Ovaisz, a szaúdiak kapusa bénázott, és a Barcelona csatára köszönte szépen az ajándék labdát, közelről bepasszolta az üres kapuba. Ettől eltekintve alig történt valami, ahogy a madridi AS írta: „Két csapat, amelynek játékából hiányzik a minőség.”
Nos, miközben ezeket a sorokat bepötyögtük a számítógépünkbe, rábukkantunk Olivier Guez francia újságíró tárcájára a Le Monde-ban. Ennek címe: „Miért Uruguay nyeri a világbajnokságot?” Azért, mert ebben a piciny, 3,4 milliós országban úgy szeretik a futballt, mint sehol máshol a világon, és ebben a szerelemben osztoznak a játékosok is. S a szerző idézi Eduardo Galeano uruguayi író sorait: „Amikor pályára lép a válogatott, mindegy, ki az ellenfele, az ország visszafojtja a lélegzetét, a politikusok, énekesek és utcai árusok elhallgatnak, a szerelmespárok abbahagyják egymás simogatását, és a legyek félbeszakítják röptüket.”
Aztán Guez kolléga hajszálpontosan megjósolja az utat, amelyen Uruguay története során harmadszor eljut a csúcsig: a nyolcaddöntőben legyőzi Portugáliát, a negyeddöntőben Franciaországot, az elődöntőben Brazíliát – miután Neymar az első félidő végén megsérült –, majd a fináléban Spanyolországot, hosszabbítás után. Pofonegyszerű. No és a minőség?!
Amúgy maradt az 1-0, amivel az arabok – Egyiptom is – nulla ponttal kiestek, Uruguay és Oroszország pedig 6-6 pontjával már továbbjutott.
A B csoportban jelentősen javítottak helyzetükön a spanyolok, mert megverték a Marokkó elleni győzelemmel rajtoló irániakat. Fernando Hierro, a 2010-es világbajnok „beugró” szakvezetője két helyen változtatott a portugálok elleni 3-3-as döntetlennel bemutatkozó válogatottján, Nachót klubtársa, a szintén realos Carbajal, az atléticós Kokét Lucas Vázquez (Real) váltotta a kezdőben.
Meddő első félidő után az 54. percben Diego Costa nyitotta fel a perzsa konzervdobozt, csak hogy a spanyol sportsajtóban használatos klisével éljünk. A robusztus centernek ez már a harmadik gólja a vb-n, kitartóan üldözi Ronaldót. A 63. percben meghűlt a vér a Furia Roja szurkolóinak ereiben, mert Irán kapu előtti kavarodás után kiegyenlített, csakhogy a 2010-es világbajnok segítségére sietett a videóbíró, és les címén érvénytelenítették a gólt. Ez volt az a pillanat, amikor nem értettük, eddig miért csak bekkeltek az ázsiaiak, amikor kiderült, a támadáshoz is konyítanak…
A spanyol győzelem azt jelenti, hogy nekik is, a portugáloknak is négy pontjuk van, a perzsáknak három. Az utolsó fordulóban Portugália–Irán és Spanyolország–Marokkó mérkőzés lesz, még senki sincs biztonságban.
Szerdai eredmények. A csoport, 2. forduló: Uruguay–Szaúd-Arábia 1-0
(1-0), Rosztov, Rosztov Aréna, 42 678 néző, v.: Clement Turpin (francia). Gól: Suárez (23.). B csoport, 2. forduló: Portugália–Marokkó 1-0 (1-0), Moszkva, Luzsnyiki-stadion, 78 011 néző, v.: Mark Geiger (amerikai). Gól: Ronaldo (5.). Spanyolország–Irán 1-0 (0-0), Kazany, Kazany Aréna, 42 500 néző, v.: Andres Cunha (uruguayi). Gól: Diego Costa (54.)