– Az élő internetes közvetítésben láthattuk, hogy amikor a csapat a negyeddöntőben egyetlen tussal legyőzte a franciákat, nagyon nagy volt az öröm. Abban a pillanatban legalábbis a versenyzők azt hitték, hogy már megvan a kvóta?
– Én is azt hittem. Nem láttuk a többi pástot, hogy egészen furcsa dolgok is történnek. Azt persze előtte is tudtuk, sokaknak nem érdeke, hogy az erős magyar együttes kijusson Rióba. A kazahok soha nem voltak még a legjobb nyolcban sem, Vancouverben aztán hirtelen bejutottak előbb a négybe, majd a döntőbe is. Ez gyökeresen felforgatta az előzetes számításainkat. Amikor a franciák legyőzése után körülnéztünk, rádöbbentünk, hogy hoppá, itt nagyon komoly problémák vannak, még a második hely sem elég a kvótához. Mert akkor abban már biztosak voltunk, hogy az elődöntőben a kazahok megverik a jóval erősebb ukránokat is. Így is történt.

A négy muskétás: Boczkó Gábor, Somfai Péter, Rédli András és Imre Géza
– Amikor látjuk, hogy ki akarnak golyózni bennünket, s főleg, ha előbb észleljük, mit lehet tenni? Hagyjuk, hogy a fejünket odatolják a bárd alá, vagy a színfalak mögött mi is keresünk menekülőutat?
– Nem keresünk, és ha hozzánk jönnek oda, akkor is elzárkózunk minden megegyezéstől. Amióta itt vagyok a válogatott mellett, soha nem fordult elő, hogy bármilyen manipulációba belementünk volna, csakis az egyenes utat járjuk. Így most is egyet tehettünk: maximálisan koncentráltunk és nyertünk. Az elődöntőben taktikus, kemény meccset vívtunk az észtek ellen, és a végén Rédli Andrásnak sikerült beadni az utolsó tust. Megcsinálta, ahogy előtte a franciák ellen, a döntőben pedig megvertük a kazahokat is.
– Rédli András a vb után került a befejező ember szerepébe, és amikor először dobták be a mély vízbe, hogy ő vívja az utolsó asszót, a berni világkupán mindössze a 11. helyen végeztünk. Ez rossz előjel is lehetett volna.
– Nem volt az, mert a nyolc közé jutásért egy tussal, egy szerencsétlen lábszúrással kaptunk ki a végén. Összességében látszott, András felnőtt a feladathoz. Tallinnban és Heidenheimben már kifejezetten jól vívott befejező emberként, most pedig kimagaslóan. S beigazolódott, jó döntés volt, hogy a csapatverseny előtt az egyéniben nem indítottuk. Ha nem kipihent vasárnap, nem biztos, hogy most örülhetnénk.
– Vancouverben miért nem volt a csapat mellett Gelley István vezetőedző?
– Ő Udinébe ment a juniorokkal, de ebben felesleges problémát keresni. Szövetségi kapitányként a kritikus helyzetben jómagamnak ott kell lennem, a csapatban pedig amúgy is nekem van tanítványom, és Dancsházy-Nagy Tamásnak, s ő is kint volt velünk.
– A kazahok elleni döntő a végeredményt nézve sima volt, hiszen 42-36-ra nyertünk, de az utolsó asszóra Rédli csak egy tus előnnyel ment fel. S a találkozó közepén az ellenfél néggyel is vezetett. Pedig számolhattunk úgy is, hogy a mieink egyénileg sokkal képzettebbek, és már korábban a javunkra billen a mérleg nyelve.
– A kazahok defenzíven vívnak, felelőtlenség lett volna ész nélkül támadni ellenük. Ezért adtam ki azt a taktikai utasítást, hogy nem szabad rohanni. Biztos voltam ugyanis abban, hogy az utolsó asszóra az egy-két tus előny is elég lesz. Mert ha támadni kell, akkor abban nem olyan jó az ellenfél.
– Vancouveri győzelmével csapatunk a világranglista hatodik helyére lépett előre úgy, hogy megverte az első franciákat. Három éve pedig Budapesten megnyerte a vb-t. Rióba aranyeséllyel utazik?
– Ez a csapat bármire képes lehet.