A legtöbb világcsúcsot a súlyemelők versenyei hozták, kilencet. Úszásban nyolcszor, pályakerékpárban hétszer, atlétikában háromszor, íjászatban pedig egyszer dőlt meg a korábbi legjobb eredmény.
Íjászatban ez már az olimpia megnyitója előtt megtörtént, amikor a férfiak rangsoroló versenyét a dél-koreai Kim Vudzsin 700 körrel nyerte meg, egy kört javítva az addigi rekordon. (Tegyük gyorsan hozzá, hogy itt 72 lövést adnak le, vagyis még van hová fejlődni.)
Az egyenes kieséses folytatásban aztán nem jutott be a legjobb tizenhatba, de csapatban aranyérmes lett. A súlyemelés ólomsúlyú címvédője, az iráni Behdad Szalimikordasziabi azonban hiába nyerte meg világcsúccsal a szakítást, lökésben nem volt érvényes kísérlete, és mivel az olimpiákon csak összetettben osztanak érmeket, üres kézzel ment haza.
A győztes grúz Lasa Talakadze ellenben 473 kg-mal megdöntötte az összetett világcsúcsot, okkal nevezhetjük a földkerekség legerősebb emberének. A férfi 77 kg-ban a világcsúcsot szakító kínai Lü Hsziao-csün kevésbé lehet boldog, csak ezüstérmes lett.
Pályakerékpározásban a női csapat üldözőversenyben Rióban négyszer dőlt meg a világrekord, percekig az amerikaiak is birtokolták, de a döntőben visszakerült a britekhez, akik a férfivonalon is csúcsra voltak járatva, a korábbi Tour de France-győztes Bradley Wigginsszel a soraikban kétszer döntöttek rekordot.
Egy másik brit, Adam Peaty a 100 méteres mellúszásban már az előfutamában faragott a saját világcsúcsából, majd a döntőben tovább javította azt.
Férfi 100 háton az amerikai Ryan Murphy, a nőknél Hosszú Katinka 400 vegyesen, az amerikai Katie Ledecky 400 és 800 gyorson, a svéd Sarah Sjöström 100 pillangón, valamint a 4×100-as ausztrál gyorsváltó írta át a csúcslistát. Hosszú javított a legtöbbet a rekordon, a kínai Je Si-ven londoni 4:28.43 perces idején több mint két másodpercet, 4:26.36-ra.
Az, hogy az atlétikai versenyeken a lengyel Anita Wlodarczyk kalapácsvetésben bő egy méterrel dobta túl a saját világcsúcsát, 82,29 méterig hajította a szert, különösebb visszhangot nem keltett; nem úgy két futódöntő történései. Női 10 ezer méteren az etióp Almaz Ayana 29:17.45 perces idővel győzött, és „nyúl” nélkül javított hatalmasat a kínaiak szerint annak idején teknőcvérből erőt merítő Vang Jun-hszia 1993-as, 29:31.78-as eredményén.
Férfi 400 méteren pedig a dél-afrikai Wayde van Niekerk 43.03 másodperces idejével az amerikai Michael Johnson még jó ideig megdönthetetlennek hitt, 1999-es, 43.18-as világcsúcsát írta felül.
Önmagáért beszélő, sporttörténelmi kép az örökkévalóságnak
Női 3000 méter akadályon is láthattuk volna minden idők leggyorsabb futását, de a bahreini színekben induló, kenyai születésű Ruth Jebet balladai magányában ráeszmélt arra, hogy a világrekordért a Gyémánt Liga-versenyeken 50 ezer dollárt fizetnek, az olimpián viszont egy fityinget sem, így az utolsó métereken inkább csak besétált a célba…
