A Perzsa-öböl partján két éve feszült a helyzet, mióta Szaúd-Arábia, Bahrein és az Egyesült Arab Emírségek megszakította minden kapcsolatát a terrorizmus támogatásával megvádolt Katarral (az ország elleni koalíció ennél szélesebb az arab világban), ami visszaköszönt az Ázsia-kupa keddi elődöntőjében is. Abu-Dzabiban a Mohammed Bin Zayed Stadionban összesereglett 38 ezres publikum bemelegítésképpen kifütyülte a katari himnuszt, a mérkőzés alatt pedig egyre bosszúsabb lett.
Tudniillik a vendégek a 22. percben megszerezték a vezetést, majd a 37., a 80., és a hazai szívekbe végső tőrdöfésként a 93. percben is betaláltak, s ezt nagyon rosszul viselték a helyiek. A gólok után nemcsak vizespalackokkal, hanem cipőkkel, szandálokkal igyekeztek eltalálni a vendégcsapat játékosait. A protokollban alaptétel: az arab világban már az is hatalmas sértésnek számít, ha valaki felhúzott lábbal ülve a cipője talpát beszélgetőtársa felé fordítja, mert ez az illető semmibevételét jelenti. Mondani sem kell, az mekkora sértés, hogyha valakihez cipőt hajítanak, ráadásul éppen a talpával találják el. S a hazai drukkerek jól céloztak, ezt Almoz Ali megtapasztalta, amikor megszerezte csapata második gólját, és ünneplésbe kezdett.
Utóbb az Egyesült Arab Emírségek szövetségi kapitánya, az olasz Alberto Zaccheroni nem győzött bocsánatot kérni a szurkolók viselkedése miatt, a katari szakvezető, a spanyol Félix Sánchez pedig nagyvonalúan szemet hunyt a történtek felett. Megjegyezte: fel voltak készülve a barátságtalan fogadtatásra. A lefújás után Katarban bezzeg hatalmas ünneplést csaptak. Dohában élő magyar ismerősünktől tudjuk, hogy az elődöntőt rengetegen nézték a plázákban kivetítőkön, és a nagy diadal után össznépi őrület vette kezdetét: az emberek beültek az autócsodáikba, és karavánokba tömörülve, dudálva vonultak végig a fővároson.
Megjegyzendő, hogy az elődöntőben pályára lépő tizennégy katari játékos közül csak három született külföldön, ami önmérséklet a 2022-es hazai rendezésű világbajnokságra gőzerővel készülő országtól azok után, hogy a 2015-ös férfikézilabda-vb-re komplett világválogatottat vásárolt össze, így lett ezüstérmes otthon. Az Ázsia-kupán Katar nem kis meglepetésre került be a döntőbe – a FIFA világranglistáján tizenhárom csapat is előtte áll a torna mezőnyéből –, de semmiképpen sem érdemtelenül. Mind a hat meccsét megnyerte, a gólkülönbsége szinte hihetetlen – 16-0 –, és két vb-részvevőt is legyőzött: a csoportjában Szaúd-Arábiát 2-0-ra, ami szintén komoly elégtétel lehetett az országnak a blokád miatt, a negyeddöntőben pedig az egyik nagy favoritnak számító Dél-Koreát gyűrte le 1-0-ra.
A már több mint egy évtizede Katarban dolgozó, a Barcelona akadémiájáról érkezett Félix Sánchez felnevelt egy korosztályt, és neki aligha kell aggódnia az állása miatt. Miközben a thaiföldi szövetségi kapitányt (a szerb Milovan Rajevacot) és a szíriait (a német Bernd Stangét) még a csoportküzdelmek zárása előtt kirúgták, majd csapata kiesése után távozott posztjáról az indiai (az angol Stephen Constantine), a Fülöp-szigeteki (a svéd Sven-Göran Eriksson) és az iráni válogatott szakvezetője (a portugál Carlos Queiroz) is.
Morijaszu Hadzsimének, a japán válogatott szövetségi kapitányának talán nem kell aggódnia, a távol-keletiek a katariakhoz hasonlóan eddig minden meccsüket megnyerték, a 16 között 1-0-val búcsúztatták Szaúd-Arábiát, és az elődöntőben az Irán elleni 3-0 is komoly fegyvertény. De ki tudja, hogyan fogadnák Tokióban, ha a holnapi fináléban kikapnának az előzetesen lesajnált Katartól.