Egyórás csúszással kezdődött a találkozó, mert ezt megelőzően az orosz–ukrán meccs váratlanul ötszettes csatába torkollott, majd a két csapatnak még a megnyitóünnepséget is végig kellett nézniük, Yaqub Eyyubov miniszterelnök-helyettes beszédét már a pálya széléről hallgatták. Aztán amikor Ilham Aliyev, Azerbajdzsán elnöke balladai magányban elfoglalta helyét a díszpáholyban, végre kezdődött a játék.
A mieinken nem látszódott lámpaláz, egy-két hiba után egyből magukra találtak, s szinte végig vezettek az első játszmában. 19-13-nál már azt éreztük, meglesz a vezetés, de még 22-19-nél is nekünk állt a zászló. A legrosszabbkor jött a megtorpanás, az ellenfél fordított, s 25-23-ra hozta az első szettet. A folytatásról sajnos túl sokat nem érdemes írni, a házigazda egyértelműen felülkerekedett. Diadalmaskodott a magassági fölény, különösen Rahimovával nem tudtunk mit kezdeni, Sándor Renáta és Horváth Dóra hiánya nem érződött, nem volt átütőerő a magyar csapatban, Szakmáryt, akitől reméltük a pontokat, többször is csúnyán „betakarták”. A második játszmát 25-14-re nyerték az azeriek (ekkor már a meccset addig rezzenéstelen arccal figyelő Aliyev is megenyhült), a harmadikat pedig 25:16-ra – így alakult ki a 3:0-s vereség.
– Az első szettben, mindenki láthatta, megvolt az esélyünk, de nem tudtuk kihasználni. Az azeriek megkönnyebbültek, miután megnyerték az első játszmát, ettől pedig egyre magabiztosabbak lettek, mi pedig fokozatosan elveszítettük az önbizalmunkat. Ennek a fiatal válogatottnak pont ezt kell megtanulnia, hogy miképpen lehet ugyanazon a szinten teljesíteni egy egész mérkőzésen – értékelt Alberto Salomoni, a magyar válogatott olasz szövetségi kapitánya.
Mai ellenfelünkkel, a lengyelekkel nem is olyan régen találkozott a magyar válogatott, mivel azonos Európa-bajnoki selejtezőcsoportban szerepelt a két együttes: a lengyelek tavaly szep-temberben az Érd Arénában 3-1-re, hazai pályán pedig 3-0-ra győztek.
– Nagyon nehéz mérkőzés lesz, nekünk nem lehet más célunk, mint hogy folyamatosan javuljunk, és sokkal okosabban is kell majd játszanunk, néhány szituációban ugyanis rossz döntéseket hoztunk – vélekedett Salomoni.
– Szerettem volna sokat vállalni és segíteni a csapatot, de olyan hatalmas blokkokkal találtam szemben magam, amelyekkel nem mindennap – ismerte el őszintén Szakmáry Gréta. – Sajnálom, hogy elveszítettük ezt a mérkőzést, de még nincs vége. A lengyelek ellen százhúsz százalék kell, holnap még jobbak leszünk, és a győzelemre hajtunk – tette hozzá.
A mai döntő ütközet lesz, hiszen vasárnap a németek ellen nem sok esélyünk lesz. Ám egy győzelemmel már tovább lehet jutni.