Ám akik sohasem látták versenyezni, azoktól is kijár a főhajtás a tegnap rákbetegségben, 74 éves korában elhunyt Vera Cáslavskának. Az olimpiatörténet 16. legeredményesebb versenyzője, a női rangsorban negyedik tornásznő az 1960-as, római játékokon még csak egy ezüstérmet szerzett, a csehszlovák csapattal, Tokióban és a Mexikóvárosban azonban már az ötkarikás seregszemlék ünnepelt csillaga lett. Mindkétszer megnyerte az egyéni összetettet, emellett összeügyeskedett további öt aranyat (2+3) és három ezüstöt (1+2). S Mexikóban a dekoratív szőkeség tündérmesét írt, a játékok után néhány nappal ott, a főváros székesegyházában házasodott össze a Tokióban 1500 méteres síkfutásban ezüstérmes Josef Odlozillal. Ha akkoriban lettek volna a mai értelemben vett bulvárlapok, az álompár hetekre elegendő muníciót szolgáltatott volna!
Cáslavská hazatérve Ludvík Svoboda köztársasági elnöktől a prágai várban átvehette a Köztársasági Érdemrendet, életének alakulása azonban ezután baljós fordulatot vett. Mexikóban Cáslavská azért is a középpontba került, mert Csehszlovákia 1968 augusztusi megszállása, a Varsói Szerződés hadseregeinek katonai beavatkozása után is nyilvánosan kiállt a prágai tavasz reformjai mellett. Az elutazás előtt aláírt egy antikommunista kiáltványt, s az olimpia előtt a letartóztatástól tartva a sumavai hegyekben bujkált… Négy mexikói aranyérmének a másolatát reformszárnyi politikusoknak ajándékozta, az egyiket az élharcos Alexander Dubceknek, akit 1970-ben kizártak a pártból. S Cáslavskát is ellehetetlenítették, versenyzői pályafutása végeztével évekig sehol sem kapott állást, külföldről pedig hiába voltak ajánlatai, 1979-ig nem engedték kiutazni. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság akkori elnöke, Juan Antonio Samaranch közbenjárására enyhült rajta a nyomás, s dolgozhatott edzőként és pontozóbíróként.
A rendszerváltás után Cáslavská 1989-ben Václav Havel államfő tanácsadója lett sportügyekben, megválasztották a Cseh Olimpiai Bizottság elnökének, és bekerült a Nemzetközi Olimpiai Bizottságba is. Házassága azonban időközben zátonyra futott, és a válás után 1993-ban szörnyű családi tragédia történt. Odlozil és fia tettlegességig fajulóan összevitatkozott, az ittas apa pedig olyan szerencsétlenül esett el, hogy belehalt a fejsérülésébe. A fiút négy év börtönbüntetésre ítélték, de édesanyja közbenjárására elnöki kegyelmet kapott. A közvélemény Cáslavská ellen fordult, aki soha nem tudta feldolgozni a történteket. Sokáig pszichiátrián kezelték, s bár a 2000-es végén újra magára találni látszott, a gyilkos kór kíméletlenül lezárta a tengernyi csillogás és pompa dacára mégis szomorú élettörténetet.