Mivel október eleje-közepe a világversenyes selejtezők ideje, a magyar labdarúgó-válogatott a korábbi években is rendre játszott ezekben a napokban. 1964-ben ekkor zajlott a tokiói olimpia 6-0-ra végződő magyar–marokkói találkozója, amelynek mind a hat gólját Bene Ferenc szerezte. 1997-ben a helsinki vb-kvalifikációs 1-1 – a végén a finnek emlékezetes „flipperes” öngóljával – hozta meg a pótselejtezős lehetőséget, majd a jugoszlávok elleni két borzalmas pofont (1-7, 0-5), ami után Csank János szövetségi kapitány „elfelejtett” lemondani… Ha már pofon és lemondás, minden idők legnagyobb vereségébe is október 11-én futott bele nemzeti gárdánk, 2013-ban Amszterdamban a 8-1-be, ami után Egervári Sándor legalább azonnal és önként távozott.
Éppen egy évtizede történt egy szintén pofonnal és lemondással járó történelmi fiaskó. 2006. október 11-én úgy indult neki Bozsik Péter gárdája a Málta elleni, vallettai Eb-selejtezőnek, hogy előtte otthon kikapott 4-1-re Norvégiától (igazi „levente” gólokat beszedve), majd 1-0-ra Törökországtól is, közte viszont 3-1-re győzött a boszniai Zenicán. A szövetségi kapitányt a volt világválogatott Détári Lajos segítette, s akkoriban nehezen lehetett volna jobb csapatot összerakni a Király – Fehér Cs., Juhász R., Vanczák, Leandro – Gera, Dárdai, Tóth B., Huszti – Szabics, Torghelle tizenegynél. Ehhez képest az FTC későbbi csatára, Schembri a hazaiaknak szerzett vezetést, majd Torghelle egyenlítése után még a szünet előtt Vanczákot kiállította a belga bíró. Schembri az emberelőnyt az 52. percben váltotta gólra, s végül maradt a 2-1 az eredmény.
Málta korábban is tört borsot az orrunk alá, de ez volt az első vereségünk ellene. Bozsik csak akkor mondott le, amikor a meccs után bő két héttel az MLSZ elnöksége nem fogadta el a beszámolóját. „Talán máshová kívánjuk a magyar futballt, mint ahol reálisan helye van a nemzetközi porondon” – fogalmazott a 2006. márciustól októberig regnáló szakember. Ő volt a 46. szövetségi kapitányunk, s most már az 53.-at gyűrjük Bernd Storck személyében. Az akkori csapatból a fiaskó után egy évtizeddel Király, Juhász és Gera „öreg fejjel” megjárhatta az Eb-t, sőt, utóbbi még mindig válogatott. Sokszor lent, egyszer fent.
