A világkupa-sorozat nyitóállomásán az egyéni számokban is jól ment válogatottunknak: Liu Shaoang megnyerte az 1000 métert, az első 500 méteres versenyben (ebből kettőt is rendeztek) ezüstérmes lett, a másodikban Liu Shaolin Sándor bronzot szerzett, a nőknél Jászapáti Petra ugyancsak 500-on egy ötödik helyet könyvelhetett el. Liu Shaolint amúgy csütörtökön izomgörcsökkel, lázzal kórházba vitték, vírusos influenzát állapítottak meg nála; kész csoda, hogy így is érmes lett. No de akkor mit mondjunk a férfiváltók döntőjéről?!
Olimpiai bajnok kvartettünkből Knoch Viktor egy év szabadságra ment, a Liu fivérek és Burján Csaba mellé Varnyú Alex került be, ő kapott szerepet a negyeddöntőben és az elődöntőben is. Ám miután a vegyes váltó B döntőjében elesett, a szakvezetés a döntőre lecserélte a már magyar színekben versenyző, amerikai Cole Kruegerre. (Nem tévesztendő össze olimpiai ezüstérmes testvérével, a szintén a válogatottunkkal készülő John-Henry Kruegerrel, aki csak jövőre állhat a rendelkezésünkre.)
Váltónk a negyeddöntős futamát megnyerte, az elődöntőből a zsűri juttatta tovább, de az nem is lehetett kérdéses, hogy a végjátékban a kínaiak utolsó embere szabálytalankodott Liu Shaolinnal. A fináléban a kanadaiak, a koreaiak, a hollandok és a japánok sorakoztak fel a mieink mellett, és a házigazdák a világ talán leggyorsabb jégpályáján hatalmas tempót diktáltak. A 45 körös versenyben 25 körön át vezettek, váltónk sokáig a harmadik helyen haladt, majd egy billenés miatt visszacsúszott a negyedikre.
Ám innen még volt visszaút, nem úgy a nagyobbat hibázó kanadaiaknak. Nyolc körrel a vége előtt a magyar váltó már második volt, az utolsóban pedig Liu Shaolin megelőzte a hollandok klasszisát, Sjinkie Knegtet, és elsőként robbant be a célba. Az óra 6:28.625 percnél állt meg, ami azt jelentette, hogy megdőlt az Egyesült Államok tavaly, Sanghajban felállított 6:29.052-es világcsúcsa. A short trackban a világrekord természetesen nem ugyanaz, mint atlétikában vagy úszásban, a jégen alapvetően taktikai versenyek zajlanak, de azért bizsergető érzés, hogy a magyar váltó a leggyorsabb a földkerekségen.
Még a pályán az első, a nagyközönség felé kihangosított villáminterjúban Liu Shaolin bevallotta, nem hitt a szemének, amikor meglátta, hogy világcsúcsot értek el, majd a rá jellemző lazasággal mosolyogva jegyezte meg, hogy tulajdonképpen könnyű dolguk volt…
Később aztán a Magyar Országos Korcsolyázószövetség honlapján bővebben értékelt: „Valóban nem vezettünk, csak a legvégén, de ezek szerint ez kell a győzelemhez. Nem éreztem azt, hogy világrekord születhet, azt azért igen, hogy gyorsan megyünk. Nagyon elfáradtam, de a váltódöntő végén érzett öröm mindent feledtetett. Majdnem annyira örültünk, mint Phjongcshangban! De én az olimpia után is megmondtam, hogy nem változik semmi, ezentúl is minden versenyen az éremért megyünk majd. Lehet, hogy az nem lesz mindig arany, de a cél csak ez lehet. És most arany is lett belőle!”